Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
XXXV. évfolyam, 36-ik szám. Szatmár 1909. szept. 5. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Az iskolaév küszöbén. Az országban megkezdődtek az iskolai beiratások és nyomukban íelhang- zanak azok a bajok, a melyek immár évek óta felhangzanak, de a mely bajokat eddig nem orvosoltak. A gondos szülők sietnek gyermekeiket az iskolákban elhelyezni. Apák, anyák ilyenkor egymáson keresztül gázolva sietnek beíratni, mert (tudják, hogy a létszám hamar betelik és gyermekük könnyen kintrekedhet a tudományok csarnokából. Mint minden évben, úgy ezúttal is az iskolaigazgatók arról panaszkodnak, hogy minden osztály zsúfolásig megtelt és ilyen állapotok mellett szinte ember feletti munka lesz egy osztályban a tanulókat rendszeresen íaniíani és azokat feleltetni. Még mindig a régi jelenségek tartják felszínen magukat. Minden szülő — gazdag és szegény egyaránt — iskoláztatni akarja gyermekét, hogy abból diplomás ember válijék. Hogy ez a diploma manapság semmit nem ér, hogy a megszerzett diploma dacára csak nagy összekötetések és prottekciók révén lehet a szeretett gyermeket egy havonként 40 koronával díjazott állásba behozni, hogy manapság egy jó iparosnak — épen a diplomás pályák aggasztónak túlzsúfolt volta miatt — ezerte jobb dolga van, mint egy diplomás urfinak: mindezt nem akarják a szülök belátni, ők rendületlenül és törtetve sietnek beíratni és rendületi lenül lenézik továbbra iy az iparos és a kereskedői pályát, a moly pályák pedig biztosabb és nyugodtabb megélhetést nyújtanak bármely diplomás pályánál. Szerte az országban beíratják a Irakat, rosszés jó tanulókat egyformán. Hiába magyarázzák maguk az igazgatók is a beiratásnál az izzadó szülőknek, hogy fiaikból ne törekedjenek annyiradiplomás embereket faragni. A szülők az igazgatók részéről az ilyen beszédet rosszakaratnak veszik és tehát minden ilyen beszéd fa Ír ahány tb orsó. A modern külföldi államokban már régen tisztában vannak a szülők, hogy nemcsak diplomás, hanem inás pályák is léteznek és ehez képest nevelik gyermekeiket. A külföldi középiskolák nem telnek meg zsúfolásig, mint nálunk. Ott az iskolák annyi diplomás embert termelnek, a mennyire szükség van. Nálunk körülbelül stffgyen és megaláztatásszámba megy az iparos pálya. Iparosnak csak akkor adják a szülők gyermekeiket, ha már minden iskolát végig próbáltattak velük, ha már feltétlen bizonyossággal beigazolást nyert, hogy a gyerek nem akai, vagy nem tud tanulni, tehát nem való egyébnek, mint iparosnak. A legmo'dernebb államokban mindez máskép van, sőt nem is ritka jelenség, hogy némelyek csak azért szerzik meg diplomájukat, hogy igy kellő tudománynyal felszerelve menjenek a nálunk lenézett iparos pályára. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mimíeni. ■ ű (Lj*.« í* «-nüitliiv^ralóat) t> Megjelenik minden vasárnap. Ezekben az államokban van is virágzó ipar és kereskedelem. Vájjon mikor fog nálunk megváltozni a szülők helytelen gondolkodása ? Mikor fogják belátni, hogy mennyire üdvösebb gyermekeiket ügyes, müveit, jólkereső iparosnak, mint küzködő, nyomorgó hivatalnoknak, orvosnak, vagy ügyvédnek kiképezni? Ha ilyen irányban, modernül fognak gondolkodni, egy csapásra megszűnnek a mostani iskolai bajok, a melyekre más orvosságot, mintezt, találni nem lehet. A szekularizáció kérdéséhez. (B) a magyar országgyűlés képvi- selőháza 1870. évi február 23-án hozott határozatával tizenkéttagu bizottságot küldött ki a róm. kath. egyház kezelésében levő ''állami javak és alapok jogi természetének megvizsgálására. Az országgyűlés radikális utón óhajtotta átformálni az „egyházi javak“ ügyét. A liberális eszmék egymásután öltöttek testet és a képviselőház — amikor elérkezett ad fortissimum: a szekularizáció nehéz kérdésének megoldásához — áthatva a reformok megvalósításának fontosságától, a tizenkéttagu bizottságba a szabadeívüség nem kis- sebb harcosait, mint Ghiczy Kálmánt, Perczel Bélát, Péchy Tamást és társaikat küldötte ki. A bizottság — három albizottságra oszolva — elsősorban a vallásalap jogi természetének áttanulmányozásához kez- | dett. Működésének eredményét terjedelKereszthegyen. Gerezd fakasztó égő napsugárban. Dübörgő, zugó munkazaj között, Hol nagy hegyeknek smaragd koronája Foszló, imbolygó ködbe öltözött: Föld szive dobban zúgva, menydörögve, Majd belevész haló, bus mordulásba . . . — Vájjon mit óhajt, ugyan mit beszélhet- Vájjon kinek szól szive dobbanása ? Talán panaszt mond, hogy nehéz kő keble Csendes nyugvásra soha nem találhat, Sok dolgos népség tépi, elcibálja Nemes erét s abból rak palotákat. — Talán eszébe jut egy régi emlék, Izzó ifjúság édes aranyálma, I Ott lenn a völgyben szerelem az élet, 1 Csak ő maradt itt néma, öreg, árva, | ' i Ott lenn a völgyben szerelem virágzik | Szivemre száll egy felső édes álom | — S aztán kijárok elsiratni hozzád, ; Ha üdvösségét meg én sem találom. Bucsuzás Az álom elmúlt. Most mar jön a próza. A lángpallos suhogva, égve hull! Temessük el, az élet hiv magához, Paradicsom ?! . . . Vége nyomatlanul. S ha majd a vészben büszke fővel állunk. Küzdünk erősen annyi sok között : Ugye hogy eljösz néha-néha hozzám, Ha a szivembe bánat költözött? Ugye hogy eljösz biztató szavaddal S el nem szakit majd tőled többé semmi És egymást némán, forrón átölelve A más világra úgy fogunk átmenni ! Tereh Gáza. ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér.
