Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
S Z A T M Á E aug. 22. Z .........................................................- ~ —~~ "v-------— szabad tanítás kongresszusán, és ott a a fórum előtt majd meglátjuk, hogy én, a „polémiádnak milyen embere vagyok és ott talán nem veti a szememre azt, hogy a keresztyént „ty“-vel irom. így tanultam Szent Atyám és ezt nem sértési szándékból cselekedtem. Ott majd azt is megmutatom, hogy pap vagyok, mert Kálvin szerint neki minden hive pap, ha theológus nem is volt. Majd meglátom, utolso lehelteiig — mint nagy szemforgatással Írja — hogy védi ön meg az igazságot, a papi földtulajdon szentségét, a melyből még most az ön gyermekeinek is jut. De hát röviden nem tartozik az ügyre, hogy ón öreg vagyok, hogy én tökfilkó vagyok s. a. t. Azonban, mert a vitában ezekre ön súlyt helyez, hát méltóztassék olvasni, amint itt következik : Öreg még nem vagyok, mert Werbőczy szerint — hiszen ön ismeri a corpus jurist — az öreg kor 60 évnél j kezdődik, a mit még négy év n^lva érek el. De itt ajánlom figyelmébe Schonenhauernek „Az élet korok különbségéről“ való fejtegetéseit, de egyik poétánkra is hivatkozhatom, Tompára, í a ki igy versei: „Nem években áll a vénség Hanem ha a tűz kihal Ifjú lélek az ember még Hatvan évvel fiatal.“ Tökfilkó is vagyok. Lássa kérem ismerek Szoboszlón egy embert, a ki egy hétig csudáikozott azon, hogy neki mennyi esze van. Úgy látszik ön ilyen fajta ember. Jegyezze meg kérem, hogy minden kultur modern ember, egy kiváló franczia orvos megfigyelése szerint egész, fél, vagy negyedrész bolond, csakhogy ügyesen eltudják titkolni. Milyen járatlanságot árul el midőn azt állítja, hogy engem Günthner tett nyugalomba. A bírónak a miniszternél magasabb hatalom parancsol, neveze- j tesen az állam és annak törvényei. Olvassa el a Deák Ferenc és Horváth Boldizsár örökbecsű nagy alkotását, az 1869. IV. t. cikket, majd rájön, hogy milyen képtelenséget állított. A miniszter nem küldhetett nyugdíjba. Harminc évi szolgálatom után saját kérelmemre nyugdíjaztak és összes felügyeleti hatóságaim évek hosszú során keresztül írásbeli elismervényben részesítettek, minisztereim valamennyien még Po- lónyi is, kitüntettek Írásbeli dicsérettel. Tehát még a koalíciós miniszterek is, Elvállal mindennemű $ s*r papi munkák pontos gyors elkészítését. $ holott jól tudják, hogy nem vagyok koalíciós. Ezeket itt és Debrecenben mindenki tudja, tehát nem dicsekedés és ön is meggyőződhetik erről állami okiratokból. A miniszterek, azért, hogy szabadgoudolkodásu vagyok, feltették rólam — mert tudták hogy krisztus is szabadgondolkozó volt — hogy a polgárok ügyében igazságosan Ítélkezem. Csak csuhástól telik ki olyan észjárás, hogy részrehajló a biró a más felekezetű, vagy más véleményű embertársaival szemben ! Már ezelőtt három évvel, május havában, az „Alkotmány“ engem de- nunciált, miniszterem előtt és a bírói függetlenség letiprására késztette Magyarország igazságügyminisztereit, mert én az általános titkos szavazati jognak, az ingyenes népoktatásnak, a szerzetes rendek eltörlésének, a progressiv adónak és hogy a vallás magán ügynek tekintessék, a vármegyén és Írásaimban igen régi hívőnek vallottam magamat és a szekularizációt is régen szorítom. De a koalíciós Polónyi nem tett, mert nem is tehetett semmit, nem járhatott el ellenem, mert megvédett Horváth Boldizsár szelleme és törvénye (ez a nagy ember katholikus volt, de nem pápista.) Független biró maradtam és mint ilyen váltam meg szép állásomtól és ma is független polgára vagyok e hazának, a ki párt keretekhez szorosan soha nem tartoztam, mert én a szénát nem eszem meg. Ön a zsidót mint embert szereti, de a zsidó zsurnalisztát gyűlöli. Hát azok nem emberek ? No de a zsidó kérdéssel már a múltkor leszámoltam és erre ön csak dadogott. Annak örülök, hogy a megvesztegetés vádját visszavonja, legalább ha szamárnak tart is, jellememben nem gázol. Azonban ön ujjong, hogy a szabadgondolkozókat, szociálistákat, szabadkőműveseket, protestánsokat, a kik közt igazán csak árnyalási különbségek vannak —• elvbarátaimnak ismerem. Merjek hivatkozni Eenánra, ki az első keresztyéneket (bocsánat a „ty“- ért) a szociálistákhoz hasonlította ; aki Krisztust, Kálvint, Luthert, szabadgondolkodóknak tartotta, a politikai világ önkényes absztrakcióival, a zsidók által megkonstruált félelem vallásával szemben ? Ön jól tudja, hogy Eenánt a császár a tanári székből elcsapta, de a köztársaság magas állást adott neki és 1 " —— .................... mi nt csalhatatlan halt meg. Tagja volt a 40-eknek, (Miuálunk ilyenek 100-an vannak és talán ön is akadém'ku3?) A protestántismus alapja épen a szabadgondolkozás és ön is szabad gondolkozó lesz Szent Atyáin, mihelyt törvényes házasságra lép és ezt az országot nem a több gyerekes szent szűz országának (Regnura Mari&num), hanem Magyarországnak tartja. (Hogy is lehetett volna országa a szegény ácsmester feleségének, a szegény zsidó szolgálónak!) A református gimnasiumban tanult csapszóki hangra, csak azt jegyzem meg, hogy én Debrecenben, Nagyváradon, Budapesten stb. többféle vallásit tanártól tanultam, de egyetlen egy sem használt pimasz hangot, önnek tehát ezt a klerikális izü kirohanását, minden modern tanár nevében visszautasítom. Milyen firma lehetett ön mint tanár ? ! Most jönnék a meritumra, de ön itt csuhás polgártársam, mint valami megátalkodott gonosztevő tagad. Legyen szerencsém — de a nevét sem meri ! kiírni — és megfogom mutatni abból ! a Corpus jurisból, amit olyan jól is- I mer, hogy azok ,akik önbe belefuttak, | mennyire tévednek. (Ön igy mondaná hazudnak.) „Az egyház vagyon tulajdonjoga címen egy kitűnő munka jelent meg dr. Ágoston Péter nagyváradi kir. akadémiai tanártól, ezt olvassa el Páter! Ott fényesen bizonyítást nyert, hogy a kath. egyházak kezében levő vagyon kétségtelen és elidegenithetlen tulajdona a magyar államnak. Ha abban a munkában levő hatalmas érveket ön megdönti, akkor én leszek a legelső a ki önnek gratulálok. Úgy van az, hogy a török háborúk alatt, az egyházi javaknak az a rendeltetése, hogy az ország közjavára fel- használtassók, soha kérdés tárgyát nem képezte, elannyira, hogy a török háborúk megszűntével, az annyit rettegett szekulárizáció eszméjét, Kolouics érsek maga vetette fel és mint helyes, jogos és igazságos elvet ajánlotta a királynak, mert az egyházi javakat, már nem fordíthatják eredeti céljaikra. (Rab P. müve: „A szekulárizáció az udvar és a pápa XVII. század végén.“) De újra ajánlom az 1844-iki beszédeket, ha azok ön szerint halancjók is, De önnel Páter a jogról vitázni nem lehet, mert nem akarja belátni, hogy a kultur államok hasonló alapon CSAPÓ LAJOS ^Legfinomabb szövetekből FÉRFI SZABÓ. polgári ruhákat (emelet.) SZATlVIATi, Deák-tér 7 $ a legjutányosabb árakban. Készít
