Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
XXXV. évfolyam, Szatmár I9C9. aug. 22. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.-■••vi & t ELŐFIZETÉSI AR: Helyben : Vidéken : [ész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉC2Y ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. VI- ű il in1: a Rind'ihivata'ban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. Szekuiárizációs remu- neráció a tisztelendő ur számára. Ezt a cziiuet is adhatnám e cikknek : kik azok a csuhások ? De a .,Heti Szemle“ kedvteléseire, csak Petőfivel vezetem be válaszomat: „Már eddig is a pokolnak fele Sót felénél több papokkal van tele“ Igen természetesen, a nagy költő, pap alatt, csak a kath. papot értette, a kivel alkudni nem (ehet, mert portékájából nem enged semmit sem és a mellett, portékáját, muszáj is megvenni. A mise kereskedés tisztességes, de a sertés kereskedés nem az ; a ló- kupeckedés gyalázatos mesterség, de a lélekkel való kupeekedés, Isten előtt kedves. Szüzességi fogadalmat tesz, anélkül, hogy ezt betartaná ; ő ugyan úgy travesztálja. hogy csak nőtlenséget fogadott és ezen magyarázat alapján, törvénytelen házasságban él - a Jézus szent nevében. így történik aztán, hogy a hivatalos statisztika szerint az évenként született 70000 törvénytelen gyermek közül, a legtöbb, a püspöki városokra esik, a hol sok a szent- életű férfiú. Ugyan hány gyermeke van tisztelendő uramnak, a morál nagy nevében? A többi felekezet papjai, mintáz ország egyébb foglalkozású polgárai, tisztességes házasságban élnek. Az a mondás, hogy vizet prédikál és bort iszik, kath, papra csinálódott; hiszen ők az „Ur igazi szolgái“ rajtuk is megeshetik, a mi más emberen megesik. Hogy mondja Göthe (tudom, hogy nem igy Írják, láttam a nevét számos szobrán is): „Országokat nyelt el noha Mégsem csömörlött meg soha“ „A papnak (róm. kath.) jó gyomra van“ .. És Petőfi Szaval: „Azon valának papok és királyok E földi istenek Hogy vakságban tartsak a ‘népet Mert ők uralkodni akarnak S uralkodni csak vakokon lehet“. Nézzük is csak meg a, kath. püspököket. A nagyváradi püspök például, ezüstös üveg hintón, melynek bakján inas ül, viteti magát a templomba. Az elbutitoU emberek megáinak az utcán a csudájára, hogy milyen fényűzést fejt ki az Ur szegény szolgája. De most már tudni kezdik a hívek is, hogy e nagy fény a koldus ország, az elszegényedett nép pénzéből telik. Azt is Petőfi zengi : ,.a hol pap (csuhás) emel szót, ott az igazság megfeszitteíik.“ Nemzetközi szervezetök van ezeknek a csuhásoknak, a szabadság és lelkek elnyomására, azt < • e/.ték Petőfi és Madách — a nagy szabadgondolkodók. Tehát kedves elvbarátaim, le a sötétben bujkáló, népbolonditó csuhá- sokkal! Le azokkal a kiknek első a zsebelő római pápa — a kit a dicső olasz nép odúiba szorított, — le ezzel a nemzetközi szervezettel, a melyiknek a pápa után, és pedig nagy távolságra következik a haza és legutoljára az Isten ! Horváth Mihály nagy tudós, Magyar ország katholikus püspöke, a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter, a kit a szabadság harc leverése után az osztrák hadi törvényszék halálra itólt és in effigie fel is akasztatott, a papi nőtlenség eltörlését, mert ezt gyalázatosságnak tartotta, — és az egyházi javak elkobzásának radikális követelését hangoztatta. De hát ez is tökfilkó volt mint én vagyok. De hát rátérek tisztelendósóged elmélkedésére, hátha megnyerem eszmémnek. Ön igy ir: Az öreg kor iránt obiigáit reverendával viseltettem, mig az öregnek csizmaszárba nem szállót esze. Azután csörgős sipkás bolondnak nevez és hogy csapszéki hangot használ, azzal menti magát, — hogy református gimnáziumban is tanult. Hitsorsaimat gunytárgyává teszi és rablóknak nevez minket. Günther igazságügyminiszter- nek gratulál, hogy penzióba tett, mert arcul ütése a judikaturának, hogy olyan biró mond igazságot, a ki tökfilkó és ön annak is örül, hogy egy publicista Bánffyt tökfilkónak nevezhet. Majd kifejti, hogy a zsidót szereti, csak egy fajfífjat a zsidó zsurrnalisztát gyűlöli, a kit bántani fog mig egy csöpp vér lesz benne, mert gazok módjára viselkednek az irodalomban. Egyben visszavonja azt a vádját, hogy megvesztegetett bérenc vagyok, de örömében tombol, hogy a szociálistákat, szabadgondolkodókat, szabaükőmiveseket, protestánsokat elvbarátaimnak tartom. És rám pirít, hogy én ezeknek a tapsait lesem. Többek közt a corpus jurist a fejemhez vagdossa, melyből azt igyekszik bizonyítani, hogy a papi vagyon olyan jogi természetű, mint a magán tulajdon. Fejtegeti, hogy Radvánczky Antal az 1844-iki országgyűlésen bolondokat beszólt, mint ma is elóg szamárságot beszélnek a képviselők. Legvégül egy | paragrafust — igy mondja — citál öreg fejemre: „Nagyon okos ember ! volt, a ki az Ítélő pennát kivette a ' Nagyságod kezéből.“ Hát én ezekre, a szénaevö jámbor emberek számára szánt fejtegetésekre kedvem szerint megfelelhetnék, bizonybizony akkor az én rendelkezésemre is kellene egy „Heti Szemle« és annak az ország pénzéből fizetett patrónusa, de én csak e szegény és a becsületes előfizetők pénzéből élő lapra támaszkodhatni, a hol még arra is vigyáznom kell, hogy a nyomdának minden betűje pénzbe kerül. Úgy értem, hogy nem csak egy wormsi birodalmi gyűlés volt a hol Luthert előállították, hanem az ön és munkástársai akaratából lesz még több is, de meg is jelenünk mint Pécsen a úri- és női czipész műhelye Szatmár Kinizsiaite/.a 32. szám. SZÍTMAR
