Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

2 S Z A T M A R aug. 6. Mi a szekularizáció? Városi és megyei törvényhatósági tagok figyelmébe. Utóbbi időben gyakran találkozunk e szóval apró füzetkékben, hírlapok ha­sábjain egyaránt, — habár már a régi 70-es, 60-as, sőt még előbb : a 40-es évek országgyűlési híradásai között is nem ritkán fordul elő. Mi tehát a szekularizáció? Olyan eljárás ez, midőn a tulajdonos meg­vonja a haszon élvezeti jogot attól, aki a haszonélvezet fejében reá rótt köte­lezettségeknek eleget nem tesz, Az egy­házi javak szekularizálása tehát nem más, ama javak egyházi részről való jogtalan tovább élvezésének megvonása s visszajuttatása a tulajdónk ép eni bir­tokos, az állam kezébe. Vájjon jogos eljárás-e ez s ha igen: miért vált immár halaszthatatlanul sür­gőssé ? — ezt kifejteni lesz célja az alábbköziendőknek. Már a legelső javadalmak — I-ső István idejében — oly megkötéssel lettek az egyháznak átadva, hogy ezen javadalmak fejében tartoznak főpapja­ink meghatározott számú katonát állí­tani háború esetén a királyi zászlók alá; tartoznak iskolákat építtetni, azo­kat tanerőkkel ellátni; tartoznak az összes vallási szükségleteken kívül a szegény ügy és erkölcsfejlesztés min­den költségét viselni, vagyis jótétemé­nyeket gyakorolni és bírákat fenttartani. — Az ország soha, csak egy percre sem vette le figyelmét arról, hogy vájjon ezen feltételek betartatnak-e a főpapok részéről. Országos törvényeink egész serege intézkedik ezen javakról, bizonyságául annak, hogy az ország a maga jogát ezen területekre nézve soha sem adta fel. Igen sok esetben a va­gyonok jövedelmét városok, várak erő­dítésére, országos szükségleteinek fe­dezésére fordította. Tette mert volt hozzá joga. Midőn azonban később a kath. fő­papság különösen a katonaság előállí­tásánál időről-időre küllőfélezett: az országgyűlések állami kezekbe tették a katonatartást már III. Károly, — telje­sen pedig Mária Terézia idejében. De ugyanezzel egyidejűleg századokra menő hibát is követtek el, mert ott hagyták egyházi kézen a katonatartás alapjául szolgáló birtokot. Igaztalan eljárás ez, mert noha megvolna az alap a katona tartásra, mégis állami adó alakjában hajtják be évenként azt a negyedfél milliónyi összeget, azoktól a polgárok­tól, kik a lekötött egyházi vagyonból mitsem élveznek. Tehát a kath. egyházi vagyonból nem teljesittetik az első kötelezettség : a katonatartás. De még egyéb sem ! Nem teljesítik főpapjaink az iskolák építését és fenttartását sem. Nem fele­kezeti iskolákat értek, hanem általában mindenféle rendű és rangú iskolát itt a magyar állam területén, a magyar állam ezen célra adott javadalmaiból. Sőt téved, aki azt gondolja, hogy a felekezeti iskolát is e jövedelemből tar­taná fent a kath. egyház. Oh nem ! 0 óriási vagyona mellett is képes állam­segélyt kieszközölni azok számára. S panaszkodnak, hogy kulturális életünk anyagi hiányok miatt pang. Igen mert gyávák és lelkiismeretlenek vagyunk. Vallási kiadásait szintén nem az egyházi vagyonból fedezi a kath. egy­ház. Elhárítja azokat is a kegyurakra, polgárokra és államra. Tessék szét te­kinteni : főpapi székhelyeken a plébá­nosok lakását — igen sokszor — pro­testáns polgárok pótadójának terhére kell fenntartani. A plébánosok fizetését sokszor pótadóként vetik ki s az állam milliókat ad kath. felekezeti célokra, mintha az egyházi vagyon nem volna az egyház birtokában. Sőt még többet is tett a kath. egy­ház. Kibújt szépen az igazságszolgálta­tás fentartása alól is, ami pedig szin­tén kötelessége voit s most nyög a polgárság a különböző bíróságok fize­tésének súlya alatt. íme, már nincs az egyháznak oly kötelezettsége, oly kiadása, mit az egy­házi vagyonból kell fedeznie. Hova fordítja tehát annak jövedelmét ? Jóté­kony cé okra ? Hiszen ha még el is tekintünk attól, hogy ezen jótékonycé- loknak egyik célja a lélek vásárlás, — i még akkor is nevetséges ilyennel elő­hozakodni, ilyen morzsákkal azokhoz az óriási jövedelmekhez képest. — Mondják, hogy jelentékeny része megy ezen jövedelemnek Rómába és külföldi propaganda céljaira. Megy külföldi handa-band'ázásra, megy Rómába annak a pápának a pénztárába, aki — mint a világtörténelem bizonyita, — átok volt mindig a nemzetek nyakán s amely intézmény — mint Goethe mondja — csak azért van még fenn, mert a föld is restelli elnyelni. — Mi pedig, sze­gény jámbor magyarok, itt nyomor- gunk, itt rongyoskodunk, hogy jóltart­sunk egy Átkot és vérrel szerzett bir­tokunk verejtékkel kiizzadott jövedelmét külföldön elhandabandázzák. Úgy hiszem, jó lesz egy tekintetet vetni a kath. egyházi birtokok statiszti­kai kimutatására is. Az esztergomi ér­seké 95986 kát. hold, az esztergomi káptalané 70910, a nagyváradi róm. kath. püspöké 187893, a nagyváradi káptalané 130000, a nagyváradi gör. kath. püspöké 139657, az egri érseké | 42397, az ergi káptalané 105316, a kalocsai érseké 87433, a veszprémi püspöké 65618, a veszprémi káptalané | 54633. a panonhalmi bencéseké 64848, a zirci cisztercitáké 53798, a csornai i preraontereiekó 17430, a jászóvári sz. r. 39615, a kegy. tanitórendé 26943, az erdélyi r. kath. státusé 19860, a val- i lás és tanulmány alap 221688, egye­temi alapítvány 27051, a megtűrt szer- zetrendé (minők a jezsuiták is) 800000, a r. kath. egyházé külön 87258, r k. lelkészeké 125659, g. kath, egyházé 89031, g. kath. lelkészeké 43270, g. kel. egyházé 46920, g. kel. lelkészeké 35368 kát. hold 1066 millió korona értékben, amihez járul még tőkésített készpénzbeli vagyon 2288 millió K, úgy hogy az összes vagyon 35Q0 mil­lió korona értékű. Hát mikor az ember ilyen nagy | számot lát megáll az esze s fogalmat dehogy tud róla alkotni, hogy mekkora jelentős összeg lehet az ! Úgy hiszem, könnyebb lesz hozzávetni, ha tudjuk, hogy ennek a tisztességes összegnek csak az egy évi 4 százalékos kamata 140 millió korona. Ekkora annak a vagyonnak a nagy­sága, mely le van kötve a katholikus egyli. részére országos törvényeink félre- és ferde magyarázásának pókhá­lószálaival s a magyar nép mégis mint mostohát kitaszított gyermek idegen földön kénytelen hullatni véres verejté­két, hogy bebizonyítsa, hogy ő a mos­tohát is édesnek tartja : visszatér min­dég abba az országba, melynek Háza talán nincs nap, hogy rá ne mutatna á kivándorlás óriási arányaira, de azért a polgárok jólétének emelését nem igyekszik megvalósítani úgy és ott, ahogy és ahol kell, jogos és igazságos. Az államnak 3500 milliós értékű vagyona mellett, jogos és igaz vagyona mellett milliók, meg milliók küzdenek egy rettenetes lehetetlenséggel: a ke- nyérszerzéssel. Egyetlen embernek, a nváradi püspöknek évi 4 millióra menő jövedelme van s ezrek meg ezrek nyo­morogva járnak az országban, melyért Elvállal mindennemű^ CSAPÓ LAJOS papi munkák I férfi szabó. pontos gyors elkészítését $ (emelet.) SZATMÁK, Deák-tér 7 f a Legfinomabb szövetekből Részit polgári ruhákat legjutányosabb árakban.

Next

/
Thumbnails
Contents