Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
SZATMÄE őseik egykor vérüket hullatták. Millió jó magyar keserves panaszát oly sokszor halljuk a liázbór uzsora miatt s a kolostorok és zárdákban még mindig van hely idegen hazátlan ingyenélők befogadására. És miért ? Csak azért, mert az állam a maga jogos túl;jdo- nát még mindig késett kezeihez venni.-—- De bízunk benne, hogy ez a rég óhajtott idő nem fog már sokáig késni. Hisszük ezt, mert ime az önzés láncainak szétszakítására épen katholi- kus magyarjaink mutatják a legszebb példát. Polónyi azt mondja, hogy ő nem járul hozzá a püspöki kar politikájához s „ez ellen — úgy mond — felfogom emelni tiltakozó szavam úgy is mint katholikus ember, úgyis mint magyar ember.“ Sőt — hogy több példát ne hozzunk fel — gr. Zichy Nándor is egy cikkében óhajtva várja azt, „aminek a katholikus erkölcstan törvénye szerint, már régen, minden hatalmi kényszer nélkül kellett volna megtörténni“. El fog jönni és el is kell jönni annak az időnek, midőn az 1848. XX t.-c. annyi húzás-halasztás, fondor- kodás és félremagyarázás után megva- lósuland, t. i. „a bevett felekezetek szükségességei közálladalmi kéltségből" fedeztetnek. E törvénynek lelkiismere tes betartása kétségtelenül vonja maga után a szekularizációt, mert hiszen ki ne látná azt, hogy ez a közállodalmi valami semmi más mint épen a kath. egyházi vagyon. Ami pedig az idő elérkezett voltát illeti: jó lesz talán rá mutatni arra, 1 hogy Németország már a XVI, Spanyol j és franczia ország a XVIII. Olaszor- \ szág a XIX. században megejtette a j szekularizációt s igy mi mindig hátrább j járni szerető magyarok is megejthet- j jük azt a XX. században. Hiába ijesztget a kath. klérus véres j forradalmok, quéllitinok emlékének fel- I idézésével! Ezzel csak a figyelmet • akarja elterelni ő az égetően szükséges kérdésről. S jó lesz vigyázni, mert épen azok, kik „e veszedelmek árnyékát szokták segítségül hivni, nem egyszer önmagukkal találják szemben azt az erőszakot, melyet segitő társuknak gondoltak.“ Eljön bizonyára a kath. egyházi vagyon szekularizálásának kora. íme Haj- dumegye fölirt már e tekintetben az országgyűlés képviselőházához s megkereste — többek közt — hasonló felirat felterjesztése érdekében Sz at marmegyei és városi törvényhatóságainkat is. aug. 6. ___________________' Mi hittel, erős reménységgel tekintünk úgy vármegyénk, mint városunk közgyűlése elé s hisszük feltétlenül, hogy ez a 2 fórum, mely bölcsességének, igazságosságának, hazafiságának annyi jelét adta, kicsavarja a papság kezéből azt az illetéktelenül, jogtalanul kezelt hatalmat, mely nemcsak kultúránkat rontja meg, de belenyúl politikai, gazdasági és egyéni életünkbe is. Kicsavarja ezt a hatalmat, ezt a vagyont egy-egy ember kezéből s fordítja egész nemzetünk boldogitására, művelésére és haladására, hogy mi is helyet foglalhassunk a nyugati müveit nemzetek sorába. ■ „Hiszen sehol a világon— mondja Lengyel hun, a fentebb közölt cikk írója, sehol a világon nincs az egyháznak olyan vagyoni ereje, mint e szegény országban. Sehol a közvagyonból nem vontak el annyit a papság javára, mint hazánkban, ahol a szegényebb néposztály jajgatásának szünete soha sincsen. Sehol a világon nincs is ma olyan kedvező talaja a klerikálizinusnak, mint ezen a földön, amely pedig egykor úgy tündökölt Európa népei előtt, mint a szabadság és világosság országa. Hagyjuk meg az ország kezén a rengeteg vagyont. Oltsuk el az összes világosságot. Szolgáltassuk ki nekik gyermekeink és asszonyaink lelkét. Bocsás- suk prédául a férfiak munkáját és szabadságát. Árasszuk el városainkat és falvainkat azokkal, akiket más nemzetek mint veszélyes és kártékony elemeket kivesszőztek. Tegyük úrrá felettünk egészen az egyházat és kötöztes- sük oda magunkat Róma rozzant szekeréhez, amely elé az áldemokrácia gebéit fogták be, hogy még egyszer diadal szekérré alakíthassák át. Ezt akarjuk-e ? X7agy inkább azt, hogy ez ország a szabadság és feivilágosodottság országa legyen ?“ A válasz közgyűlésünkön áll. Óh bár volnának e sorok a szabadság, a hazaszeretet, az igazság, a világosság, a könyörületesség és bölcsesség különböző, de mindenütt érthető első pünkösti lágy szellő zugás erejével felruházva, hogy belekapaszkodván tör- j vényhatóságunk hajójának vitorlájába: vinnék azt millió magyar óbajotta kikö- j tőjébe, azon határozat hozatalba, hogy 1. „haladéktalanul utasítsa a kormányt, oly törvényjavaslat benyújtására, amelyben ki legyen mondva az, hogy egyházi célokra addig se fordítsanak közvagyont, mig a szekularizáció elkövetkezik ; 2., hogy az állam eddigi mulasztását pótolva, konfiskálja, szekularizálja a papság birtokait, csak úgy mint ahogy ez a XVI. és XVII. sz.-ban Németországban, a nagyforradalom előtt Franciaországban s a XVIIi. században Olaszországban történt.“ (Hajdú m. határozata és átirata.) Az igazság hatalmas Istene adja, hogy úgy legyen ! ____________________________.____3_ Sz ekulárizáció. Hatalmas, nagy és korszerű eszme az a mit a fenti hosszú, cifra külsejű szó jelent. A toll megrezzen kezemben, ha a koroknak az uj eszmékkel szemben tanúsított elfogultságára gondolok. Ez a megszokott félelem féle azt súgja: le se merd Írni e szót; úgyis hiába irod azt. De másrészről az eszme igazsága, mint a bibliai angyal azt mondja, „ird meg !“ E szó mint legtöbben tudjuk — a papi birtokok állami visszavételét jelenti. Most azért ez alkalmi eszme, mert Hajdú vármegye egy szabadszel- lemü határozattal kimondta, hogy ez eszme politikai megvalósítását sürgeti, hasonló szellemű határozathozatalra hivta fel az összes vármegyéket és törvényhatósági joggal biró városokat, ügy, hogy ez indítvány rövdesen úgy Szat- már vármegye, mint Szatmár város törvényhatósági- gyűlésének tárgysorozatán lessz. Alkalmuk lessz az alkotó tagoknak állástfoglalni a mellett provagy contra. Így tehát nagyon időszerű, hogy a lapokban is megnyíljanak a vélemény nyilvánítás zsilipjei, a „szalmái*“ már meg is kezdte ezt „Egy kis igazság“ cimü cikkével. Mivel a tárgy nagy horderejű, hadd álljon itt ez az uj kis közlemény is. Megérdemel ez eszme még több cikket is. E sorok írója ref. lelkész. De igyekezni fogok nem felekezeti szempontból, hanem magyar nemzeti szempontból világítani meg. Hogy mi emelünk szót e mellett, nem önzés, mint némelyek felületesen rásütni igyekeznének, hiszen mi nem magunknak akarnánk azt, mint a szabolcsi szocialisták, hanem az államnak. amelynek mint jó és igazságos atyának, mindenkor minden törvényes gyermekére, egyformán gond-1 viselni atyai kötelessége. Én úgy gondolom, hogy ennek megakadályozása a vastag önzés. A hivatott Hajdú vármegyei indítvány is úgy értelmezi a szekularizációt, hogy állam az általa ajándékozott papi bir= tokokat vegye vissza s abból az 1*48. XX. t.=cz. fenkölt alapeszméjéhez híven m i- és női exipész niiihilye SzaLmár Kinizsi-utcza 5:2. szám. Dézsy Ily lila
