Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-08 / 32. szám
XXXV. évfolyam 32 iL szám. Szatmár, 1909. aug. 6. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁS : Helyben : Vidéken : Egéss évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. \>‘-n:rn" ű a uk f* kiwdnhivBtalbau fizetendők , Megjelenik minden vasárnap. Lengyel Imre nyug táblai bíró, haj du vár megyei törvényhatósági biz. tag válasza a ,,Hetí Szemlédnek. Mi a szekulárizáció ?— Hajduvármegy eátirata a szekulánzáció érdekében. Ilyen cimü vezércikkben esik neki a „Botond Bárdjá“-ban Lahogi Lehel, Hajduvármegye szekulárizációs határozatának. Hogy mindenki megértse, Szatmá- ron jelenik meg „Heti Szemle“ cimeii ez a lap. Kiadja a „Pázmány Sajtó“ és szerkeszti egy csukás Vnár. így kezdi a cikket: „A tollas zsidók falánk hada .... ebek módjára készülnek a lakmározáshoz.“ Es igy is ir: „Különben az ágit ennek a prédára leső hadnak a debreceni lókupec és disznókereskedő kupaktanács volt szives megadni és felbivni becses figyelmüket.“ Tovább: „Debrecen bogár után jár.“ És: „Az az ur egy jól megfizetett közönséges bérenc,“ —már t. i. ón az „indítványozó. Azután elnevezi a határozat megteremtőit lókupe- eeknek, sertéskereskedőknek, szedte- vette hadnak, idézi, hogy a zsidó bankár egy huncut garast sem ad jótékonycélra, inig a kath. főpapok zsebe nyílt kassza, amelyben mindenki könyökig kaparász. Javasolja, hogy előbb a debreceni főiskola alapjait osszák ki. Fenyeget, hogy csak [próbáljunk a kemény dióba beleharapni. Végül gloria fénnyel övezi a nagy 48-as vezér Ap- ponyit, a ki mint írja Lehel — méltatlan a ti piszkos toliatokra.“ Minthogy a kultur ember viselkedésének esztétikáját írásaimban mindig szemem előtt tartom, a reverendás szerkesztő ur, a népnevelő felelős szerkesztő, fentebb jelzett keresztyéni szerető szívből jövő szelíd elmélkedését, nem honorálhatom. Két megjegyzést azonban nem hallgathatok el. Reverendissime! Debreczeu nem Hajduvármegye, ugyanis vannak vármegyei és városi törvényhatóságok és ezeknek felirati joguk van. Debrecen a kérdéses ügyben még [ezután fog határozni, — a mit ott, a szép Szatrná- ron a kis diákok is tudnak! A megvesztegetést pedig bizonyára a római szentséges Atya végezte, mert az én szerény protestáns, szocialista, szabadgondolkodó, szabadkőműves elvbarátaim nekem egy fillért sem adtak. Jó üzlet az a Krisztus meséje — monda egyik római pápa — de csak a szent klérusnak ! Még nekem is jutott! Reverendissime ! A «Jézus, az apostolok, az első keresztyének mind zsidók voltak, tehát azokat, akik az egyik nagy viliágvallást elterjesztették, nem ütni, hanem szeretni keilene és akkor lenne ön igaz keresztyén. Nem abban a korban élünk szent atyám, midőn jobb sorsra éidemes elmék köteteket írtak arról, hogy ha az egér megeszi a szent ostyát, üdvözüí-ó !'? De az érdemben való vita embere lóvén, a ki érvekkel küzd, Önnek kedves páter, amit ön is bizonyára tud, de a közvéleményt magasabb helyről kapja, röviden bebizonyítom, hogy a katliolikus egyház kezében levő vagyon kétségtelen és elidegenithetlen tulajdona a magyar államnak. Mindenekelőtt olvasásra ajánlomRad- vánszky Antal zólyomi követnek, az 1844. évi országgyűlésen tartott fényes beszédét. Királyaink fizetésnek tekintették a főpapok javadalmait és ismételten megállapították az egyes főpapok legnagyobb jövedelmét, elrendelvén, hogy a megállapított jövedelmen felüli részt egy bizonyos célra kell fizetni. így rendelkezett : III. Károly, Mária Terézia, I. Ferenc. De hát ott van az egész Corpus juris, melyből ajánlom az 1498. TV., j — 1504. XXVI., — 1555. XV., — ! 1548. X., — 1548. XII., — 1556. | XVIII., — 1557. V., — 1556. j XXXIX. törvényczikkek tanulmányozását. Az 1504. XXVL.t.-cz. szerint is az egyházi javakat a végvárak megerősítésére fordították. Az üres javadalom jövedelme mindig a kincstáré volt. Bizony őseink nem lévén a klérus kezében, a főpapoknak igen gyakran a körmére ütöttek, csak mi vagyunk gyávák és nem merünk cselekedni, pedig a mérges kígyónak a méreg fogát kell kirántani és akkor veszélytelenné válik. Az indítványom — vagy most már határozat — 2-ik pontja igy szól: „Az állam tegye jóvá eddigi hibáját és amit Németország a tizenhatodik és tizenhetedik században, — Francia- ország a nagy forradalom előtt, — Olaszország a tizennyolcadik században megcselekedett: konfiskálja, szekulári- zálja a klérus birtokait, Hnert másként nem segíthet, mert ezzel a kivándorlást megakadályozza, a parasztosztályt megerősíti és útját állja az államháztartást veszélyeztető kríziseknek is.“ — így határoznak' Szatmárvármegyé- ben is — én hiszem. Tisztelendő uram ! Az a fegyver, melylyel, ha baj volt, először a zsidót ütötték, már nem alkalmas a vívásra, mert az egyenlőség százada még mindig tart és én figyelmeztetem önt a Dózsa lázadásnak nevezett szabadság- harcra, midőn legelőször a Csanádi püspököt húzták karóba. De ne ijjesztgessük egymást, mert ezzel az ügynek nem használunk. Az emberszerel et és igaz magyar nemzet érdek követeli, hogy a papi vagyon kulturális célokra, haladéktalanul köztulajdonba vétessék. Hajdúszoboszló, 1909. július 30-án. Lengyel Imre nyug. táblai biró, Hajduvármegye törvényhatósági tagja.
