Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-01-19 / 3. szám
2 S Z A T M A R lőség, a leMismeret szabadsága ellen irányuló támadásokkal is készek vagyunk egyezkedni és a nemzet függetlenségét nem építjük ki olyan pontokon sem, ahol az alapozás vagy építés munkája módunkban áll. A koalíció eszméjéért tellát nem lehet kerülni; fentartását csupán a feltétlen kényszerűség határáig lehet védenünk. Ha ma likvidálni tudnók a viszonyt. a függetlenségi párt szempontjából kétségtelenül ez volna a kívánatos. — Tiszta italt a pohárba, — külön a bort, külön a vizet. Nem engedhetjük, hogy a párt elvei elmosódjanak. De fájdalom, ez a likvidálás ma nem lehetséges. A kormányzás átvételével határozott feladatokat vállaltunk. Köteleztük magunkat, hogy megalkotjuk a választói törvényt és ha ma, mielőtt e feladatot elvégeztük, a koalíciót föl akarnók bontani, — ki van zárva egy uj kormány alakításának lehetősége, — és ki van zárva, hogy 0 felsége a kormány elbocsátásához vagy uj kormány alakításához hozzájárulhatna mindaddig, mig vele szembe vállalt programmszerü kötelezettségeit a kormány nem teljesítette. Éppen azért sürgetjük hát e feladatok teljesítését, meri e felemás állapotban nem akarunk állandósulni. Ezért tekintem a függetlenségi eszme elárulásának azt, ha valaki egy uj választás utáni időre a koalíció további fentartásának csak lehetőségéről is beszél. Ha a függetlenségi párt kisebbségbe jutna, vagy nem nyílnék Vér és Arany. — Ady Endre kötetéből. — A halál rokona. I. Én a halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókelni azt, Aki elmegy. Szeretem az elutazókat. Sírokat és felébredőket, S dér-esős, hideg hajnalon A mezőket. Szeretem a fáradt lemondást Könyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét . . . II. Megálljatok, kínok, sebek, Ne siessetek. Meghalok én szépen, szabálylyal, De beszédem van a Halállal. Akarom tudni, mit hozott A szent átkozott ? Mint gyermekségem idejében, Elalszom- e,nyugodtan, szépen, meg az ut program injának fokozatos megvalósításához, — menjen ellenzékbe. A gyöngék és megalkuvók pedig váljanak ki belőle. Ez a politikai becsület dolga. De kívánatosnak tartom, hogy differenciálódjanak az álláspontok már az uj választási harc küszöbén is. Lehet, hogy ez személyünket ke- vésbbó fogja megvédeni a választási küzdelemben, de elveinket annál biztosabban. Megdrágult a fa. Szatmár sz. kir. város törvényhatósági bizottsága e hó 13-án tartott közgyűlésén elfogadta a tanács előterjesztését, amely a városi erdőkben eladásra kerülő fa nemek árát az eddiginél magasabb összegekben szabja meg. A tanács a drágulást a vágatási költség emelkedésével okolta meg, s igy elesik az a feltevés, hogy a várost üzleti nyerészkedés vezérelte volna a faárak emelésével. Igaz, hogy a mai általános drágaság fokozódása idején a tűzifa drágulása megint csak új nyomorúságot jelent, — de a munkás nép barátai legalább meg nyugodhatnak, hogy a napszám is emelkedett. A drágulást azonban ezek is fogják érezni. Mert ha drágul a fa, drágul a kenyér, a lakás, a ruha is. És erre drágul a napszám. Egyszóval — drágul minden a végtelenségig. — Szociológusok legalább igy jósolják. * A közeli hónapokban vágásra kijelölt erdőkben a faárak a következők : Nagyerdei ritkításban. II. oszt. hasábfí kbm.-kint 5 K — f lágy hasáb fa (nyár) „ 3 K 20 f kemény dorongfa (tölgy és szil) „ 4 K 40 f lágy dorongfa (nyár) „ 2 K 80 f galyfa rakásonkint 1 K 60 f Kiscsonkai ritkításban. I. oszt. tölgy-hasábfa kbm.-kint 5 K 20 f A kis álom engem nevet, Kerül és nem szeret. Szép, nagy, komoly, aitatlan álom, Jó barát legyen a halálom. Magyar messiások. I. Ha a magyar Helikon adta, Hervatag a hitünk, s a székiünk. Azért bánatba sohse essünk. Kicsi virág, szegény virág, ügy is eldoblak, beszélgessünk. ... Én magamért vagyok, s magamnak, Akkor is, hogyha nótát mondok, S elpusztitnak rímek és gondok. Kicsi virág, szegény virág, Hiszen eldoblak. Mit akarnak ? II. Szűz borongások, pompás szavak Uj, nagy látások királyfia volnék S lelkemea, szép, pogány lelkemen Egy csúf rontás ül, pusztít, bitorol még. . . . Finom, dalos titkokkal tele A lelkem. S mégse apollói bátor, Mégse merek. És úgy dalolok, Mint egy ósdi, telt szájú prédikátor. Egy urambátyám röpdös körül Múlt századokból nagy pipafüst-szárnnyal, január 19 hemény dörongfa „ 4 K 20 f galyfa rakásonkint „ 1 K 50 f légy hasábfa „ 3 K 20 f lágy botfa 2 K 80 f Cservágásban. 1. oszt. kemény hasábfa (cser) kbm.-kint 4 K 60 f II. oszt. kemény hasábfa (vén tölgy) kbm.-kint 3 K 80 f hemény dorongfa kbm.-kint 3 K 6o f galyfa fuvaronkint „ 2 K - f A HÉT. A politika legújabb eseményei egyáltalán nem alkalmasak a kedélyek megnyugtatására. Az a sietség, amelylyel a múlt hét elején egy ülésen egész sereg igen pontos törvényjavaslatot minden vita nélkül megszavazott a Ház, méltó aggodalmat kelthet ez ügyekkel szemben tanúsított alaposság tekintetében,* és nem ok nélkül ad tápot a kormányellenes körök ama feltevésének, hogy a kormány a koalíciónak mindenre kész támogatását olyan törvényjavaslatok elfogadtatására siet fölhasználni, a melyek a nemzeti jogok és a függetlenségi párt eddig vallott elveinek sérelmeit jelentik. Értjük ezok alatt első sorban a katonai kérdéseket es a házszabályok reformját. Pozitív javaslat csak a katonai ujoncjutalékra vonatkozólag fekszik olőttünk, a házszabály-revízió megoldása még vitás. Az újonc-javaslat ugyan létszámemelést nem tartalmaz, de számos jel mutat arra, hogy' Becs szándéka e tekintetben elég világos és határozott. A Neues Wiener Tagblatt, Zeit s más „jól értesült“ bécsi lapok pár hét óta feltűnő gyakran és nem oknélkül való élénkséggel foglalkoznak a hadsereg kiegészítésével. — Újabban a tüzérség az az ostya, ameiybe a létszámemelést burkolni szeretik. A honvédtüzérség emlegetése ugyan elmaradt, de ez csak annak a jele, hogy intelligenciánkat Egy ősöm. Toliamra néz, dohog, S kezemre csap a füstös pipaszárral. A Léda-dalokból. Add nekem a te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam. . . . Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak. Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam szeretem, ha szeretlek, S irigye vagyok a szemednek. Az Értől az Óceánig. Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás viz, sás, káka lakják, De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját, S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bus merészség. Akarom, mert világ csodája : Valaki az Értől indul el, S befut a szent, nagy Oczeánba.
