Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-01-19 / 3. szám
jan, 19 SZATMÁR 3 komolyabban veszik és elfogadhatóbb formákat keresnek kívánságaiknak. A tüzérség fejlesztésének szükségét halljuk folyton. Fz persze Bécs szerint nem létszámemelés, hisz mindössze 112 ütegosztály szervezéséről van szó, ugyanannyi törzstiszttel és megfelelő számú tisztekkel, no meg nehány ezer főnyi legénységgel. Hogy 9 uj lovas üteget is terveinek és a hegyi tüzérséget is erősíteni fogják, az igazán* jelentéktelen, s az erre szükséges milliók számában valóban nem nagy különbséget jelent, annál kevésbé, mivel amikor delegációnk annak idején a régi mintára „belátja“ majdan e reformok nagyhatalmi fontosságát, az újítások már régen meglesznek. Épen mint ama bizonyos uj ágyuk egykoron . . . A házszabályrevizió hivatott legközelebbről a Ház és a nemzet nem éppen békés csöndjét fölzavarni. A nyomott hangulat, amely a nemzetre ránehezül, a kormány és a koalició vezérkarának fontoskodása, amellyel e reform előkészítése közben idegessé tesz mindenkit, a disszidensek és a nemzetiségi képviselők elejtett megjegyzései azt sejtetik, hogy újból erős és elkeseredett parlamenti harcra van kilátás. Előzetes hiresztelések nézetnyilvánitásra nem alkalmasak. De nem tartanók a függetlenségi párt politikai elveivel összeférhetőnek, hogy oly fontos javaslat, mint a választói reform, tárgyalásánál ne a régi házszabályok szerint történjék az eljárás. A horvátországi fejleményekkel kapcsolatosan Wekerle elmondhatja magának : ki szelet vet, vihart arat. Mi meg elmondhatjuk ugyancsak magunknak: fogadd be a horvátot, kiver a házadból. Adtunk fehér lapot, irtunk, azaz írtak rá Deák Ferencék tenger autonómiát a horvátok részére, s rövid 30 esztendő alatt az elvetett mag olyan gyönyörűen kifejlett, hogy a kedves horvát „testvérek“ — se hall, se lát — egyszerűen kivernék a magyar kormány képviselőjét. Wekerle politikában horvát politikája lehetett siettetője, lehetett közvetlen előhívója ezeknek a jelenségeknek, de gyökerei a 67-es politika nyomorúságaiba nyúlnak vissza. A fölszabadult viharért lehet hibáztatni a koalíciót, amely Wekerléék hatvanhetes politikájának támogatójává gyöngítette le a függetlenségi pártot, de szemérmetlen hazugság, hogy a függetlenségi törekvések okozták ezt az állapotot. A Rauch báró fejéhez vagdalt kövek azonban nem a Wekerle koponyáját, hanem a magyar állam tekintélyét érték. A többségben levő függetlenségi párt tartozik a nemzetnek és magának is egy törvényjavaslattal, amely alkalmas lesz a horvát őrültségek kigyógyi- tására. Végre ideje megtanítani a horváto- kat és mindenkit, hogy a Magyarbirodalom határai között csak egy állam van és lesz : a magyar. Ainig pedig ezzel az üggyel rendben nem leszünk, illendő lészen a nagyhatalmi állás követelményeivel és hasonlókkal elő nem hozakodni. Tudni illik katonai és egyéb milliók kifacsarása alkalmával. Alföldi levél. Tisztelt Szerkesztő Ur! A gazdát cserélt „Szatmárinak első száma nekem is megküldetett. Téli fecske ez; de nekünk megérkezése most is kedves. Hadd „hirdesse az igazságot igy téli időben is; erre nekünk mindenkor nagy- szükségünk van. Arról különben is meg vagyunk győződve, hogy e lap, mint 'politikai pártorganum, mindig a szinarany igazság szolgálatában fog állani. Biztosíték erre nekünk az a két név, amely a lap homlokán áll. A felelős szerkesztőről nem szólok, miután a mi ismeretségünk csak rövid időre nyúlik vissza. Ha megtalálom dicsérni, még megneheztel rám, amit pedig kerülni óhajtok. De ott van ám a Lapvezér 1 Kipróbált, edzett harcos. Preadestinált, vérbeli függetlenségi ; de nem afféle talmi 48-as ám, amely- lyel ma már, a függetlenségi eszmék nem nagy dicsőségére, a koalíciós tábor elárasztva van. Ennek a derék, kuruc lapvezérnek egyéniségében adva van a lap szellemi iránya is. Találjon is az bemenetelt mindenüvé, ahol csak az emberek az igazságot szomjuhozzák! Nálam is ilyenre taiált lapjok, szívesen látott vendégem lett. Hiszen onnan jött, abból a szép és kulturális téren hatalmas arányokban fejlődő városból, amelyben én is gyermek és ifjúkori boldog éveimet töltém el, s amelynek emléke annál nagyobb erővel ragadja meg lelkemet, minél inkább eltávolodom tőle. És amikor köszöntőm a „Szatmár“ uj szerkesztőségét, most se szeretném ez episztolát csakúgy szárazon lezárni. Valami megragadta lelkemet, aminek itt kifejezést is adok. Aktuális kérdés különben is ez; főként igy téli időben, midőn mindenfelé általános a nyomor. A boldogabb lelkek nem is tudják, hogy itt a zsíros Alföldön, a magyar ka- naánban is, a nyári szűkös termés miatt, milyen nagy a nyo ni p r. Ha valaki mélyebben beletekint a mi magyar földművelő népünk mostani helyzetébe, nagyon sötét és elriasztó képeket szemlélhet ott. Én legalább folyton látom e sötét képeket, mert nemcsak látó szerveimmel nézem azokat, de érző szivemmel is. És a nyomornak eme j képe ott látható már oly emberek hajlékaiban is, akik eddig csak híréből ismerték azt. És e kép mind sötétebb lesz, mert a nehéz küzdelemmel együtt járó nyomor nem épen a legszegényebb proletár osztálynál jelentkezik, hanem bevonult az ma már a középosztály hajlékaiba is. Hogy hova vezet ez ... ? Igen könnyű elképzelni. A kormányzati főbölcsesség most még azzal is tetézni akarja a bajt, hogy épen ezt az osztályt akarja megöldökölni a legmagasabb adó különféle nemeivel. Ám tegye ezt; de akkor csakugyan bekövetkezik az a helyzet, amelyet a nagy emberbarát Eötvös igy jósolt meg, hogy nálunk majd csak három osztály lesz: főpapok, mágnások és proletárok. A többit mind megeszi Wekerle, vagyis az ő pénzügyi bölcsessége. Ne essék zokon tisztelt Szerkesztő u-J nak, hogy hozzá intézett első levelem is ilyen pesszimistikus hangon csendült meg. Majd talán máskor, ha a tavasz óhajtva várt derűje reményteljesebb napokat hoz ránk, az én toliam is más húrokat fog akkor pengetni. dr. Márk Ferencz. A VÁRMEGYE. A községek hozzájárulása a vicinális vasutak építéséhez. Irta : Luby Géza orsz. képviselő. Helyi érdekű vasutainkat rendszerint magánvállalkozók vagy tisztán magánjellegű részvénytársaságok építik. Ezek a vállalkozók azonban a múlt tapasztalatai szerint a vasútvonal mellett fekvő községek pénzbeli hozzájárulását is mindig igénybe szokták venni, s úgynevezett törzsrészvények aláíratása utján tekintélyes összegekkel terhelik meg a vasút áldásaiban részeltetett községek lakosságát. A közönség minden gondolkozás és előrelátás nélkül szavazza meg a hozzájárulást, anélkül, hogy vagyoni szolgáltatása ellenértékéül a vasúti igazgatásban való részvétel jogát maga részére a kellő időben biztosítaná. így történik meg aztán, hogy a vicinális vasutak, amelyeknek az igénybevett áldozatok folytán az érdekelt községek javát kellene szolgálniok, igen gyakran épp a közönség kárára dolgoznak. Alkalmas bizonyságul szolgál a fentiekre a szatmár-fehérgyarmati vasútvonal mentén fekvő községek esete. A tisztán üzleti szempontokra tekintő vasút igazgatóság olyan mentrendet állított föl és tartott mintegy 15 évig érvényben, amely a Szat- nsár és Fehérgyarmat között való közlekedés érdekeinek legkevésbé sem felelt meg, sőt sok tekintetben annak kárára volt. Ez állapotban ugyan most javulás történt az uj menetrend behozatalával, de azért még számos jogos panaszra van ok. így például Zajta község a vasút építésekor 8000 koronát fektetett törzsrészvényekbe, de azért csak egy feltételes megállóhely jutott neki, és annyi időn keresztül eredménytelenül kérelmezi a rendes megállóhely és teherfelvétel engedélyezését, amelyek nélkül a vasút haszna e község lakosságára igazán illuzórius. Sőt még annyi méltányosságban sincs részük a zajtaiaknak, hogy Szatmárra menet Gacsálytól, Gyarmatra menet Nagy- peleskétől kellene dijat fizetniük. Az ehez hasonló bajokon segíteni az uj vicinális vasúti törvény lesz hivatott. Addig is azonban ajánlatos, hogy mindenütt, ahol uj vasútvonal építésére van kilátás, az érdekelt közönség a törzsrészvények aláírásakor biztosítsa magának azt a jogot, hogy az igazgatóságban legalább 2—3 választott képviselője legyen, akik érdekeit meg- vádelmezzék. Ha a múltban nem voltunk elég előrelátók, a jövőben legyünk gondosabbek. — A szatmár—mátészalkai h. é. vasút engedélyezésére vonatkozó jörvényja- vaslatot á képviselőház e hó 13-án megszavazta. — Kinevezés, Dr. Falussy Árpád főispán Ináncsy József díjtalan közig, gyakornokot díjas gyakornokká nevezte ki. A VÁROS. — A vadászati jog bérlete. A dec. hóban megtartott árverés ellen Vajay Imre dr. által beadott felebbezés folytán, amelynek a tanács helyt adott, a vadászati jog bérlete újból árverés alá került e hó 14-én. Ezúttal Mándy Bertalan földbirtokos nyerte el a bérletet 2800 kor. évi bérért. — Közgyűlés. E hó 13-án tartotta a városi tői vény hatóság Vajay Károly polgár- mester elnöklésével, a melynek tárgysorozatából kiemeljük a kővetkezőket: A községi biró választás a jövő közgyűlésre marad, mert a polgármester a meg nem jelent főispántól nem nyert megbízást a választás vezetésére. A város a pénzügyigazgatósággal kötött megállapodás szerint az 1908— 1910 években a boritaladó címen 73.500
