Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-01-19 / 3. szám

IV évfolyam

•f'

Szatmár, 1908. január 19.

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÍÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken :

LAPVEZER;

LUBY GÉZA orsz. képviselő.

Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám.

Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor.

Egyes szám ára IO fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VÁJNÁ GÉZA.

Mindenii'-wú díjak a kiadóhivatalban fiietendők. Megjelenik minden vasárnap.

Irta: KELEMEN SAMU országgyűlési képviselő.

Egyik fővárosi lap a koalició dicséretéül azt mondja, hogy három lábon áll. Már pedig, jegyzi meg ugyancsak az illető lap, három lábon biztosabban lehet állani, mint egy lábon zsugorodni. Egy másik előkelő fővárosi lap, a „Budapesti Hírlap“ azzal indokolja meg a koalició szükségét, hogy a függetlenségi párt ez idő -szerint programmjá- nak teljességét am.qgy sem valósíthatja meg ; .szüksége van .tehát a hatvanhetes párttal való szövetkezésre, különben nyomban számon kérnék tőle a teljes függetlenségi programúinak megvalósítását.

Egy másik esti lap a „Magyarország“ szintén a koalícióról elmélkedik, mondván, hogy az csak ideiglenes egyesülés, és majd ha megejtjük az uj választásokat az uj választói törvény alapján : akkor leszünk hivatva eldön teni, hogy vájjon fentartjnk-e továbbra is a koalíciót vagy sem.

E nyilatkozatokhoz jó lesz hozzásorolnunk Rátkay Lászlónak, a függetlenségi párt jeles tagjának egy kijelentését, amelyet a napokban tett egy hírlapi intervju kapcsán. Rátkay azt kívánja, hogy Andrássy Gyula alkossa meg a választói törvényt, de aztán adja át a helyét a függetlenségi párt egy belügyminiszterének, hogy az uj választásokat majd az vezesse.

Rátkay félti a mostani alakulattól a függetlenségi párt jövőjét és félti a liberális szellemet, amelyet a függetlenségi párton elhalványulóban lát.

Körülbelül ugyanebben az eszmekörben mozog az a cikk is, amely ennek a lapnak múlt heti számában jelent meg egy függetlenségi negyven- nyolcas választótól.

A vitának ilyen kialakulásában ta- Ián nekem is van némi részem.

Az utóbbi időben a fentidézett közleményeket megelőzve, két cikkem jelent meg a „Pesti Hirlap“-ban. Az elsőben, a .,Zűrzavar“ címűben, először ütöm meg azt az akkordot, hogy a függetlenségi pártot a mai maraz- musból csak az vezetheti ki, ha visszatér a tiszta liberális Túggetlenségi politika hagyományaihoz. V „Perspectiva“ ciinü cikkemben pedig a koalíciót törékeny virágcseréphez hasonlítom, amelybe az ambiciózus . “•'ömböző természetű növényeket gyömöszöl, amelyeknek külömbözők az életfeltételeik. Az ilyenek nem maradhatnak soká egymás mellett, — legjobb őket mihamarabb szétválasztani és saját talajukba ültetni.

Íme, amit éreztem, aminek a függetlenségi párt soraiból hangot adtam: nem pusztán egyéni érzésem.

Ez a mozgolódás, a hangnak és érzésnek ez a nyughatatlansága : mind a gondolkodó hazafiak aggódó nyugtalanságára vall.

Mondjuk ki nyíltan, ami a lelkek mélyén van: féltjük a függetlenségi pártot a jövőtől, — és féltjük a függetlenségi párt eszmei tartalmát, az elhomályosulástól.

A függetlenségi párt politikája nem csupán a közjogi alakulatnak a politikája. Minden közjogi formáció végeredményében csak tartály, amelyet erő- tartalommal is meg kell tölteni.

Kétségtelenül vigyáznunk kell, minő tartókba, minő edényekbe óhajtjuk elhelyezni a nemzeti erőnek ezt a tartalmát. Ha ezek olyanok, amelyekből a nemzeti erőtartalom kiszivárog, vagy másfelé folyik: akkor erőgyűjtésünknek munkája hiába való. Mert az amit célba vettünk, nem a mi céljainknak szolgál.

Ez a mi közjogi küzdelmünknek a magyarázata.

De ép oly hiábavaló minden közjogi küzdelem, — ép ily hasztalan a nemzeti erőgyűjtés cisternáinak fölépítése, ha a tartalom, amelyet azokba elhelyezünk: nemtelen, ha az a nemzet táplálása és erősítése helyett annak gyengítését vagy megrontását idézi elő.

Ezért küzdünk a függetlenségi politika liberális tartalmáért, amely a függetlenség ideájától elválaszthatatlan. A függetlenség eszméjében egyesülnünk kell, idegen tehát tőle mindaz, ami el- különzésre és a társadalmi erők szét- forgácsolódására vezet.

Ne áltassuk tehát magunkat. Egymással ellentétes pártok koalíciója: inkább gyöngeség, semmint erő, semmi esetben sem politikai ideál, legfölebb politikai kénytelenség.

Bolond beszéd és hasonlatnak is bolond az. hogy három lábon biztosabban állunk. Három lábúnak a magyar azt az embert mondja, aki béna és mankóra szorul. Ez bizony nem a legszilárdabb állás; járásnak meg éppen furcsa egy kissé. Főként akkor, ha a három lábnak mindegyike — másfelé áll.

Az az aggodalom sem bánthat senkit, hogy a hatvanhetes pártokkal azért szükséges a koalició, hogy azok a füg- í getlenségi párttal szemben a házi villámhárítónak szerepét játszák.

Minden gondolkozó ember tisztában van azzal, hogy a függetlenségi párt egyszerre nem valósíthatja meg prog- rammját a kormányzaton. Ez tehát egymagában sehol sem kelthet nyughatat- lanságot, ha céltudatos és határozott haladást látunk a függetlenségi politik» irányában. Ámde nyugtalanságot kelt az, ha lemondást és megalkuvást látunk olyan irányokkal szemben, amelyek az igazi függetlenségi politikával homlok- ! egyenest ellenkeznek ; ha a teljes egyenHárom lábon.