Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-02-23 / 8. szám
2 S Z A T M Á R február 23 Nem azért tartjuk veszélyesnek, mintha államunk életrendjének fölfor- gafására képeseknek hinnék e törekvés élesztőit. De mert ugyanazt akarjuk, amit ők, és látjuk, hogy elvakult vagy megvesztegetett ágenseik százezreket vezetnek beteges tévelygések útvesztőibe, s ezzel nemcsak ezeknek ártanak, de megnehezítik a becsületes akarat munkáját is, mivel nem tehetünk le aggódás nélkül igen fontos jogokat oly tömegek kezébe, amelyek azzal, vezetőik által félrevezetve, állameszménk ellenségeit támogathatják majd ellenünk. Innen a habozás, és innen a késedelem. Kövesse a magyar szociáldemokrata párt a német és a cseh elvtársak felfogását — nyitva lesz a szivünk és nyitva lesz a jog kapuja számukra. Divide et impera! A sokszázados habsburgi jelige megújul és testet ölt magára. Szétdarabolni, egymás ellen harcba ingerelni a nemzet rétegeit, felekezeteit, népfajait, aztán leigázni a küzdőket, viszálykodó- kat. Ez az ősi, változatlan habsburg- politika. Ezt a sötét árnyat látjuk megjelenni Kristófi szociálistái mögött. És ugyanezt látjuk ma az útnak indított „szent háború“ konkolyhintegetésének hátterében. Mert hazugabb, képtelenebb ürügyekkel, hihetetlenebb jelszavakkal még nem indult társadalmi akció, mint a „tettek katolicizmusa“ nevében kezdett hadjárat mindenki ellen, aki nem hive a klerjkálizinusnak. Ismételjük ; hazug e hadjárat ürügye. Mert nem a katolikus vallás megvédése a cél, hiszen védelemre legkevésbé a katolikus felekezet szorult, és nem a keresztyénség érdekében indult, mert a protestánsok ellen is irányul. Ellenben kiválóan alkalmas a felekezeti béke, egyetértés, a magyar nép j józan türelmességének megbomlasztá- 1 sára, a mindig élő fanatizmus felizgatására, az amúgy is szétdarabolt és összezavart társadalmi élet teljes és alapos felforgatására. Csak ezt célozhatja a „védekező“ kierikái izmus aggressziv mozgolódása. És álljon az ólén akármilyen hazafiasán bornbasztoló koali- ! ciós politikus, akármilyen előkelő mág- ! nás vagy főpap, cselekményük nem kevesebb, mint árulás a haza, a nemzet ellen, amelynek összetartását, együttérzését és együtt cselekvését a legnehezebb korszakban teszik lehetetlenné. „Előbb katolikussá teszem Magyar- országot, aztán koldussá, végül szol- I gává.* — A kolonicsi jelige nem múlt ! el. Örökölték a Habsburgok és öröki- | tették híveikbe. Alulról a nemzetközi hazátlanság, ; felülről a nemzetrontó klerikálizmus, oldalról a nemzetiségek árulásai — ezek egészítik majd ki a koalíciós kormányzat szerencsés eredményeit. Szegény Hungária ! Állami iparfejlesztési Programm. Az átmenetinek jelzett kormány a lehető legnagyobb gyorsasággal és ezzel arányos gondatlansággal készül el jól megfontolt (?) korszakalkotó törvényjavaslataival. Kiegyezés, adótörvény, alkotmánybiztosité- kok, mindmegannyi fényes bizonyítékai a kormány gazdasági önnállóságunk érdekében eddig kifejtett eredménytelen ténykedéseinek. Várakozásunkban csalatkoztunk. Máról holnapra kerülnek elő a legnagyobb horderejű törvényjavaslatok. Törvény- nyé válnak anélkül, hogy az illetékes köröknek csak elolvasásra is adatnék alkalom ; még kevésbé természetesen a körültekintő gondos áttanulmányozásra. A parlamentben gyakorolt kritika pedig tartalomra a lege- gyenesebb arányban állott azzal az idővel, ami a törvényjavaslatok közzététele és tárgyalása között, annak előkészitésére jutott. A kereskedelmi miniszter most szétküldött és közzé tett iparfejlesztési programmja, már a legfelületesebb áttekintés után meggyőz arról, hogy az lényegében csak hiú ábránd és nem politika, amelynek alapján gazdasági önnállóságot teremteni lehet. A Programm a közvélemény megnyugtatására semmi esetre sem alkalmas, kedvező kritika involválására még inkább nem, ha az a tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat szellemében készült. Az állam iparfejlesztési törekvései óriási perspektívákat nyitnak meg hazánk jövő ipari fejlődésének ; a reánk következő 10 év alatt nem kevesebb, mint 725 millió korona uj ipari befektetést jósol a programm mai hasonló összegű befektetéseinkkel szemben. A kormány számításainak alapját kétségtelenül pontos statisztikai adatok képezték, de semmi esetre se az adatoknak ipar helyzetünkkel való összehasonlítása. Az eddig adott subventiók 27 százalékát képezték a magántőke befektetésnek. A prog- rammszerkesztő bölcs számítása szerint a reánk jövő 10 év évenkénti 12 5 millió, tehát összesen 125 millió államsegély befektetése újabb 600 millió magántőkét szerez az ipar számára. A legnagyobb optimizmussal sein tekinthetjük komolynak a számítást. Az államsegély talán nem ütközik nehézségekbe, — azt lehet törvénybe iktatni, de a 600 millió magántőkét (ami nincs) ■ de fel tesszük, hogy van, nem csak afelől kell felvilágosítanunk, hogy mennyi a remélhető export és import, hanem szintén törvénnyel szükséges biztosítani arról, hogy produktumaink termelési és szállítási feltételei az eredményes versenyt a külfölddel felvehetik. Hol van tehát a vámvédelem, nem látjuk azonkívül azt a hitelszervezetet, amely ily arányú ipari forgalom hiteligényeit képes lesz kielégíteni. Gazdasági önnállóságunk előfeltételeit tehát nem ezekben az abszurd számadatokban, hanem ipari függetlenségünket érintő közösügyeink mikénti kibontakozásában, és a közvagyonosodásban kell keresnünk. A közvagyonosodást pedig nem a gyáripartól, hanem első sorban is a létfeltételeiben biztosított kisipartól várhatjuk, aminthogy a miniszter által álmodott 600 milliót sem a föld nyers termő ereje ; — azt már ismerjük és ismeri a több száz milliónyi záloglevél is, — hanem a kisipar munkásának tőkéje adhatja. — A kisipar létfeltéteApró mesék. Irta: Bállá Miklós. A dráma egyszer . . . A Dráma egyszer kis faluba tévedt, S egy kocsiszínben Sekszpirből idézett. De a közönség szundikált mellette, S a legszomorubb részét — kinevette. Mit tett a Dráma ? — Alkalmazkodott: Kifordított köpenyt és kalapot, S hogy tessék, kapta, a fejére állt, És magából — Bohózatot csinált. S»UK*) Az unalom egy Ízben . . . Az unalom egy ízben útra kelt, S egy kávéházban társaságra lelt. „No — gondolá —most végre megtaláltam A kört, amelybe rég epedve vágytam; Ez egyszer magam kimulathatom 1“ S közéjük ült. — De óh mi borzalom, Itt lelt fészkére csak az unalomnak 1 — Valamennyien — humoristák voltak. Versek. Irta: Főzy Gyula. Nemsokára . . . Nemsokára boldog leszel Szerető férj kebelén; S miről eddig álmodoztál, Megvalósul a remény. Nemsokára boldog leszek, Ha fülém hant domborul, A felejtés s örök álom Szelíd fátyla rám borul. Lásd, mégis mily jó a végzet, Mily szelíd, vigasztaló 1 Neked : való lesz az álom, Nekem : álom a való. Szonett. Süvölt a szél az őszi táj felett, Károgva szállong hollók gyászcsapatja. A lelkemet a bánat elragadja, S a holt vidéken átvon, átvezet. Lehulltak már a hervadt levelek, Megyek tovább a zördűlö avarba’, S lelkemnek ah! egy bus érzet sugallja : Pusztuló szived ily sivár, beteg ! Jól érzem én, jól, mint az őszi táj : Halál karjába hullok nemsokára; ’ De nem beszélem el nektek, mi fáj. Mert kebletekbe ekhót nem találna! Hadd vesszek el árván, magánosán, Mint erdő mélyén elhaló folyam . . .
