Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-02-23 / 8. szám

február 23 S Z A T M A R 3 leinek biztosítását pedig elsősorban az össz- hangzatos áralakulásokban találhatjuk meg — minek elérésére szerintünk egyetlen ut vezet t. i. ha minden kérdés, mely azzal összefüggésben van, oly megoldást nyer, amellyel a produktumok versenyképességé­nek feltétele, a helyes üzleti kalkuláció le­hetővé tétetik. A munkáskérdés helyes megoldása, igazságos bérrendszer biztozithatják az ipar nyugalmát és haladását. — Ez az állam feladata. Sztrájkok és bérharcok nemcsak a tő­keszegény és a kezdet minden nehézségével küzdő kisipart viszik komoly megpróbálta­tások elé, hanem a legnagyobb tőke erejét is megingatják. ilyen körülmények között az állam iparfejlesztési akcióját illetőleg pessimisták vagyunk. Ezen kérdések megoldását oly törvényekben hisszük feltétlenül biztosítva, melyek úgy a bel, mint a külföld iparviszo­nyainak leszűrt tapasztalatai alapján ké­szültek, Y r — Képviselöjelölés. Az Uray Imre halálával gazdátlanná vált mandátu­mot a beregmegyei tiszaháti kerület függetlenségi választói Kallós Tivadar beiegszászi ref. lelkésznek ajánlották föl, aki a jelölést elfogadta, s mint­hogy a többi jelölt visszalépett, meg­választása bizonyos. Alakítsunk Székeiytársaságot! Nem rég foglalkozott az ország tör­vényhozása az erdélyi magyarság színének, a székely ségnek gazdasági, vagyoni bajaival, amelyek ez országrész hanyatlását, pusztulását idézték elő. A székelység, Erdély igazi magyarsága, a múltban gerincze, várfala volt nemzeti önállóságunknak, megmentője az ország ke­leti felének, — A jelenben magja, alapköve a keleti magyarság heg emóniájának a nem­zetiségek ellen való küzdelemben. Az állam igyekszik megtenni a magáét. A törvényhozás munkája, alkotásai azonban csak úgy lesznek eredményesek, ha a nagy magyar társadalom nem hagyja magára az államot, és nem nézi közönnyel az erdélyi magyar társadalam erőfeszítéseit, kisérleteit, A székelység nem kér alamizsnát. Nem koldul módosabb magyar testvéreitől. Csak szeretetet, jóakaratot, pártfogást kér. Önse­gélyző munkásságában a mi segítségünkre számit. Nem áldozatokról van szó. Csupán arról, hogy vegyünk tudomást a székely nép szel­lemi, ipari képességeiről, művészetéről, Íz­léséről, ügyességéről, és ha szükségünk van bármire, olyanra, amit a székelyföld házi- és müípara szolgáltatni képes, ne menjünk idegenbe, ne szórjuk ellenségeinknek verej- tékes keresményünk millióit, — de adjuk szép, jó, Ízléses és tartós munkákért székely véreinknek. A Szatmáron lakó székelyekre vár a fel­adat, a székelyföldet hozzánk közel hozni, iparának itt Szatmáron piacot teremteni, s ez által a város kereskedelmében a tulipán­liga működése dacára is hajmeresztő ciniz­mussal domináló osztrák ipar rongy termé­keit kiszorítani. A székelyekre vár a kezdeményezés, és támogatnia kell mindenkinek, aki ragasz­kodik a magyar földhöz és akarja 'gazdasági föl virágzását. A nagyr alföldek minden jelentős pont­ján, Debrecenben, Karcagon, Kecskeméten, Szegeden, Aradon évek óta működnek „Szé­kely Társaságok,“ a melyek a székely föld iparát, termékeit pártolva, ajánlva, terjesztve, a magyar föld termését, alkotásait segítik diadalra az idegen kiszorításában. Alakítsunk mi is székely társaságot. Szatmár társadalma velünk lesz ! Felkérjük mindazokat, akik eszménket támogatják, csatlakozásukat jelentsék be a „Szatmár“ szerkesztőségének. A HÉT. A hatvanhetes barátkozástől megmasz- lagosodott függetlenségiek kijóaanitására éppen elég lehetett volna a Schünaich de­legációbeli nyilatkozata, hogy szó se lehet a magyar nyelvről. Úgy emlékszünk, a mi prograinmunkban nem magyar nyelv, de ónná ló magyar hadsereg van . . . vagy volt ? De nekünk ez a nyilatkozat se elég, még hidegebb leöntésre van szük­ségünk. —— Vagy talán ettől a biztatás­tól vadult meg Hoitsy Pál érdemes hon­atya annyira, hogy ágit adott a katonai kérdések elővonszolására, amelyekről most már minden épeszű lény tudja ebben a monarchiában, hogy a „megoldásuk“ nem jelent egyebet, mint 30 millió ujonctöbbletet, uj hadi milliókat a tengerészet, a tüzérség és a tiszti fizetések emelésére. Ennek a programúinak a jelében kezdjük majd a ta­vaszi tárgyalásokat a megreformált házsza­bályok mellett. A házszabályrevizié pártolói lehetnek jóhiszemüek, lehetnek jóakarói nemzeti kon­szolidációnknak, — de csak egy határig. Addig, ahol a bécsi összinonarchikus törek­vések állami önállóságunkat nem veszélyez­tethetik. És ezért az összes ügyeket, ame­lyek a közös katonai és pénzügyi kérdése­ket érintik, ki kell venni a revízió alól. És nem szabad megszorítani a nemzet önren­delkezési jogát a költségvetés tárgyalásá­nál sem. Hiszen ez a két jog : a budget — és ujoncmegajánlás az egyetlen és utolsó fegyverünk. Ha ettől is megfosztanak, akkor igazán elmondhatja Andrássy és Wekerle : magyar neked jó éjszakát! A küzdelem a revíziós és revizióellenes párt között megindult. Az ellenzék még ke­vesekből áll, de a jelek azt sejtetik, hogy a kis csapat erősödni fog. Talán lesz sikerök, — talán nem. De a nemzet aggódó lelkiis­merete az ő ajkukon keresztül szólal meg. A VÁRMEGYE. Vasútépítés. A keresk. miniszter a szatmár-bikszádi vasút építési és üzletbe- rendezési költségét összesen 2.401.300 kor. állapította meg, és ez összeg beszerzésére 78 százalékos árfolyamon megfelelő névér­tékű elsőbbségi részvények kibocsátását en­gedélyezte. Körjegyző választás. Az aranyosmed­gyesi körjegyzőségre e hó 18-án ejtették j meg a választást. Az egynangu közbizalom i Szentiványi Sándor mellett nyilvánult meg, j akiben vármegyénk jegyzői testületé egy j igen kiváló uj tagját üdvözölheti. A VÁROS. Pályázatok- A tanács pályázatot hirdet rendőrfogalmazói állásra, amelynek java­dalma 1700 K. törzsfizetés, 450 kor. lakbér és 200 K. ruhajárnlék. A városi tisztvise­lők valamelyikének megválasztásával meg­üresedhető rendőrtiszti és irnoki áliásokra szintén pályázat nyílik. Határidő márc. 2. Értesülésünk szerint a törvényhatóság tag­jai ragaszkodnak a legutóbbi választás al­kalmával elfoglalt álláspontjukhoz, és a tisztviselői karból fogják az összes megüre­sedő állásokat betölteni. Rendörfogaimazó- jelöltnek Székely Endrét emlegetik komo­lyan, aki jogi államvizsgával 4 éve szolgál irnoki állásban ; utódjául pedig Mező Sándor dijnoknak van legtöbb kilátása az I. irnoki állásra. Harc a törvényszékért. Közelebbről egy nagykárolyi küldöttség járt a miniszterel­nöknél, amely a szatmári törvényszéknek Nagykárolyba való, áthelyezését kerte. Szat­már város közönsége érthető ©kökből ellene j áll a tervnek. A nagykárolyiak óhajának j nincs is semmi komoly és elfogadható alapja, azon az egyen kívül, hogy Nagykároly a megye székhelye. Vajay Károly polgármes­ter a kérdésben való állásfoglalás céljából a bizottsági tagokat .e hó 21-én értekezletre hivta össze, amely egyhangúlag elhatározta a legerélyesebb ellen-akciót. E végből táv­iratban bizták meg dr. Kelemen Samu orsz. képviselőt, hogy a miniszterelnök szándékát e kérdésben interpelláció utján tudja meg; azonkívül e hó 24-ére rendkívüli közgyűlés összehívását határozták el, amelynek tárgya egy nagy küldöttség összeállítása, amely a miniszterelnöknek és az igazságügyminisz­ternek átadandó memorandumban az eddigi állapot fentartását kérné. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Az erdélyi püspökválasztás. Az er­délyi ref. egyházkerület e hó 18-án tartott közgyűlésén püspökké egyhangúlag Kenes- sey Béla egyh. kerületi főjegyzőt választotta meg. Az uj püspökben az egyházkerület elődeihez méltó, nagy tehetségű, szilárd jellemű és tevékeny egyházfőt nyert, aki felé, amint a választás lefolyása mutatja, osztatlan bizalommal tekint az egész egy­házkerület. Az uj püspök megválasztása alkalmából Dombi Lajos gyulai ref. esperes az alábbi kedves poémában üdvözli Kene3- seyt, aki földije: Szőke vize a . . . „Szőke vize a kanyargó Tiszának“ Bérces Erdély földje felé kiáradt, Oda vitte a szegedi szülöttet, Kolozsvárra, református püspöknek . . . „Szőke vize a kanyargó Tiszának,“ Nyomában most nincsen jajszó, nincs bánat; Adja Isten, több oly veszély ne legyen, Mint a mikor zúgott az ár Szegeden I . . . „Szőke vize a kanyargó Tiszának“ Súgd meg annak a kapitány fiának, Hogy az egyház hajóját úgy vezesse, Áldást hozzon a hazára s nemzetre . . . „Szőke vize a kanyargó Tiszának“ Vidd el e dalt Békésbánát fiának, S tapsoló lomb, zizzenő fü, madárdal, Egyesítse —szívben — Erdélyt Csongráddal. Dombi Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents