Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-02-23 / 8. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. —­ELŐFIZETÉSI Helyben : AR : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. LAPVEZÉR: LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VÁJNÁ GÉZA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban tir.etendók. Megjelenik minden vasárnap. Irta: VÁJNÁ GÉZA A függetlenségi eszme golgotajárása idején, megpróbáltatásának keserű nap­jaiban harci riadók harsonája kél Ma­gyarország bércei, rónái íölött. Vész­kiáltások szava hangzik, messzeterjedő szózatok hivják csatasorba a polgárok millióit. Talán a veszélybe sodort, a hírhedt lejtőre jutott függetlenségi eszme hívja, szólitgatjamentősegélyre a nemzet fiait? Talán az öntudatra tért nemzeti lelki­ismeret szava szólalt meg titáni erővel, a viharok zugó morajával ? Nem ! A nemzet kábult. Ereje ernyedt. Akarata béna. Karja erőtlen. — Oh, mert ha nem volna az, régen odakiál­totta volna megtévelyedett, lejtőre jutott gyönge fiainak: ne tovább 1 Ne tovább az utón, amelynek lejtős alja a pusz­tulásba, a megsemmisülésbe, a kárho­zatba visz. Ne tovább a megalkuvások, a inegfeledkezések csuszamos ösvényén, mert minden lépés a nemzeti lélek ere­jének, hitének, reménységének egy-egy eltaposott virágát jelenti! Nem a nemzet, nem a független­ségi eszme valóra váltásának munkájá­ban eggyé vált milliók^ mementója har­sán. Nem. Szivünknek, agyunknak idegen szó­lamok hirdetik a harci jelszavakat. Idegen hangok, amelyek nem a nemzeti érzés, nem a függetlenségi tö- reicvések kohójából fakadnak, amelyekre nem a nemzeti érzések echója vissz­hangzik, de hideg boriadály és meg­rettenés lesz úrrá a szivekben. Harci riadó kél. Szaggatott akkord­jai a Marseillaise forradalmi melódiáját csapkodják szélyel. A rombolás, a fenn­álló rend megsemmisítésének, a tulajdon, a család, az egyéni szabadság meg­szüntetésének vad, embertelen szándéka kerül az ezrek, s talán már holnap, a százezrek és milliók jel-tábláira. A nemzet és a haza állam- és társada­lom-tényezői voltát megtagadó, megta­posó é3 kigunyoló nemzetköziség vi- gyorgó arca mered kárörömmel nem­zeti múltúnk szent hagyományaira. A kezében szorongatott vérszinü fáklya csak a pillanatra vár, amely a nemzeti eszmények felgyujtásának, porba dön­tésének kezdetét jelenti. Szakadatlan, nyílt és titkos akna., nka f.dy a nem­zeti eszme, a függetlenségi törekvések érvényesülése ellen. Amikor balsorsunk kérlelhetetlen kegyetlenséggel, iszonyú következetességgel sorakoztatja ellenünk állami életünk feketevérü, gonosz té­nyezőit, a horvát, oláh, tót ultramontá- nizmus ellenséges akcióit, amikor sze­rencsétlen vezetőink részint könnyelmű ígéreteik által kötve, részint ingadozó gyámoltalanságukban békókat engednek rakni gazdasági erősödésünk eszközeire: akkor ezek a hazátlansággal dicsekvő, egyébként elvakitott áldozataikat szipo- lyozó terrorivadékok nemzeti létfeltéte­leink biztosítása elé gördítenek akadá­lyokat. Mondjuk ki nyíltan : a szociálde­mokrácia magyarországi programmja nemcsak ellenkezik a magyar állam- eszme céljaival és feltételeivel, de egyenesen ellene tör. A szociáldemok­rácia fogalmi elemei közé nem tartozik a magyar nyelv, a nemzeti jelleg ki- domboritása ellen való állásfoglalás. Ég amikor a választói jognak a nép­rétegek millióira való kiterjesztéséről van szó, e kérdés megoldásánál a jogegyenlőség, a jog általánosítása vagy kiterjesztése nem kerülhet szembe a magyar állameszme létfeltételével. Nem, mert ebben az államban minden jognak határa és alapfeltétele: ez állam nem­zeti létele. És ha a követelt jogok elnyerésé­nek lehetőségét a nemzeti állam létjo­gának feltételével szembeállítják, ez csak bűnös agyak ötlete, gonosz kezek tisztességtelen munkája lehet. Emlékezünk. A nemzeti küzdelmek, az alkotmány megpróbáltatásai idején szemközt találtuk magunkat a szociál­demokrácia utcai seregével. A Kristófi judáspénze volt rugója, irányitója és bére tetteiknek. És megdöbbentő, vér­forraló cinizmussal dobáltak sárt szent ideáljainkra, segítették ellenünk a da­rabontbanda hóhórmunkáját, akadályoz­ták küzdelmünk eredményeit. Nyíltan hirdették a párt vezetői, hogy a nemzeti állameszme és a ma­gyar haza nemzeti intézményei ellen küzdenek. Mert haza: nincs, és a nemzet: hazugság! Nem ijjedtünk meg akkor, és nem félünk most sem. Mert a szociálde­mokrácia ilyen jelszavai nem félelmes- ségét hirdetik, csak: éretlenségét árul­ják el. Nem gúnyolódunk. De ismerjük az angol, francia, német és az ausztriai szociálizmus múltját és jelen törekvé­seit. És ezekben a munkásnéprótegek jogvédő és jogszerző szociális és gaz­dasági törekvése, a társadalmi ellenté­tek kiegyenlítésének keresése a leg­forradalmibb türelmetlenség mellett is megfér a nemzeti ideálok tiszteletével egy fedél alatt. Emlékezzenek csak a szociáldemokraták Bebel kijelentéseire és a stuttgarti összejövetelre, amely határozottan állást foglalt a nemzeti jelleg megőrzése mellett. Minden törekvés tehát, amely az államélet legértékesebb tényezője, a nemzeti jelleg ellen irányul, nemcsak káros, nemcsak gonosz, de éretlen is. És ezzel sorsa, jövője is megpecsétel- terett. Divide et impera!

Next

/
Thumbnails
Contents