Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-02-16 / 7. szám
2 S Z Á T M Á R február 16 Ámde van itt még egy bökkenő. Abban ugyanis nincsen kétség, hogy a kiegészitő magyar hadsereg csakis a Hatvanhétnek alkotja közjogi tartalmat, hanem ott van a punktum száli- ensz, hogy a kiegészitő magyar hadseregnek jogilag magyarul keli-e beszélni, vagy németül ? Mert Tisza-Fejérváryék arra esküdtek, hogy jogilag németül kell beszélnie, és szerintük azok a hatvanhetesek, akik a kiegészitő magyar hadsereg német nyelvének a jogosságát tagadják, ezek a hadsereg kérdésében már 48-as politikátcsinálnak. Azonban a kiegészitő magyar hadsereg német nyelvének jogossága, mint hamis közjogi premissza, hamis köz- ; jogi következtetéseket is von maga j után. Mert amint a 48-as alapon álló csak a törvény alapján csinál 67-es politikát akkor, amikor a törvénybe iktatott magyarul beszélő kiegészitő magyar hadsereget követeli: aképpen a 67-es alapon álló nem csinál 48-as politikát akkor, amikor nem az önálló, hanem csak a magyarul beszélő kiegészitő magyar hadsereget követeli. Az átmenti időszakban az áprilisi paktum értelmében a katonai kérdések kikapcsolódtak, s a harc a magyar hadsereg kérdésében csak a közös korszak letelte után fog megújulni. Ebbe bele is nyugodtunk, de a katonai kérdések lekötöttsége még nem követelte meg azt, hogy az ország gazdasági függetlenségét tiz esztendőre eltemessük, holott az önálló vámterület és az önál- I ló jegybank úgy a 48-as, mint a 67- j es alapról egyaránt megcsinálható. A Deák Kálmán asztaltarsa■ mm ság jótékonycélu mulatsága n ■ MA LESZ A „VIGADÓBAN“. Levél. — Irta : Indaly Gyula. — Legyen tehát . . . E hideg lapra bízom Lelkemnek minden forró titkait. Amit gondolni is csak félve mertem, Sorokba szedve ám hadd álljon itt! Hozzád jut-e ? Elvész-e ismeretlen ? Köny vagy mosoly lesz, mit díjul arat ? Mindegy! . . . Örök, végeden szenvedélyem Emléke légyen e papírdarab. Szeretlek !... Ah, ijjedség s rémülettől Lelkem haboz, hogy igy kimondom ezt. Szeretlek forrón, kéjjel, fájdalommal, Midőn szivem remél, s reményt ha veszt. Mióta ? Mit tudom! Tán tegnap óta, — Mióta élek, joggal mondanám, Hisz csak azóta élek, hogy szeretlek, Bár száz halált hoz minden perc reám! Kerültelek! . . . Tudhatja minden Isten, Hogy nem szeretni mint akartalak. Ajkam bezártam, ám annál hevesben Dühönge bennem a láz s indulat. És látva végre, minden küzködésem Városok erkölcse. Apró bűnök. — Szatmár vezet. Az országrészek és városok lakosságának a törvényes rend, a hatósági szabályrendeletek és tilalmak iránt való tiszteletét, másszóval a lakosság fegyelmezettségét a kihágási esetekről vezetett kimutatás tünteti fel leghívebben. Mig a büntettek és vétségek statisztikája az egyéni szenvedélyek és hajlamok jogsértő elfajulását tükrözi vissza, a kihágások — legalább megközelítőleg — egyes helyek általános rend-érzékére vetnek világosságot. A kormánynak az ország 1906. évi közállapotairól kiadott jelentésében igen érdekes számadatokat találunk e tekintetben, amelyekből néha meglepő képet alakit a percentet számitó irón. Az 1906. évi kihágási statisztika kimutatása szerint átlag az ország minden 1000 lakosa közül 28-at büntettek meg kihágásért. Minden ezer elitéit közül 893 férfi, 107 nő volt. Az összes elitéltek száma 523.340, A megindított eljárások 77'6°/o-a végződött marasztaló Ítélettel. Minden száz elitéit közül 86-ra pénzbüntetést szabott ki a hatóság és csak 14-re elzárást. Az elzárásoknak majdnem fele 1—4 napi időre terjedt, a pénzbüntetések majdnem kétharmada 10 koronán alul volt. Legtöbb kihágást (25%)-ot az eidészeti törvények ellen követtek el, ezután a közrend és közszemérem elleni (15.3%) és a közbiztonság elleni (8'4° o) kihágások következnek. A nők által elkövetett kihágások számaránya legnagyobb a cselédrendészeti kihágások terén (45'4° o), jóval kevesebb a közrend (15’5°/o), közegészség (15-5%) és közbiztonság (21-4° o) elleni kihágásoknál. Az ország területén a kihágások arányszáma nagyobb a városokban, mint a vármegyékben. A különbségek azonban meglehetős nagyok. Mig pld. Ugocsa vármegyében minden 1000 lakos közül 10 követett el kihágást, Krassó-Szörény megyében 61, Máramarosban 55. Szatmármegye arányszáma elég alacsony: ezerre 13 jut, mig a Minő erőtlen, mily haszontalan, Most már hiszem, hogy fenn a csillagokban Halandók sorsa elvégezve van. Hányszor, de hányszor volt a toll kezemben, Leírni, lelkem mért lön oly setét, Kiesdekelni, hogy néhány soroddal Örökre dönsd el sorsom végzetét! Hisz oly nehéz a fájó gondolatnak Meghalni némán, elmondatlanul . . . S őrangyalom, vagy démonom sugallta, Sohsem tevém, — bár kínom dúlva dúlt. Hisz meglehet, mi embert fölmagasztal Vagy földre sújt, nem is tudod te még, Mi az, ha két szem lángoló tüzétől A szív halálos, édes sebben ég ? !... S ha sejted is, csak mint, midőn a gyermek, Játéki közt borong meg felnevet, Mi férfi szivem szent, örök imája, Csak múló gyermekálom az neked!... Vagy tán kacérul játszol a szivekkel S valódi érzést szived megtagad ? Csak egy lennék a hódolók sorában, Kikkel hünn körül veszed magad ? . . . S mindent mig én merész kockára vetve Elmondanám, hogy szivem mit remélt, szomszéd megyék közül Szabolcsban 12, Biharban 16, Szilágyban 20, Beregben már 44 megbüntetett egyén jut minden ezer lakosra. A városok közerkölcsét jelző adatok még nagyobb eltéréseket mutatnak. Ezek a számok a szatmáriakra nagy meglepetést rejtenek magukban. Kénytelenek vagyunk konstatálni ugyanis, hogy Szatmáron a kihágási esetek száma j1906-ban az ország összes városait fölülmúlta, Budapestet se véve ki! Budapest 870 ezer lakosára 70.022 kihágásért megbüntetett egyén jut, Szatmár 30 ezer lakosára 2616 ily egyén. Tehát Budapesten minden ezerre 80, Szatmáron 87. A kihágási statisztika tehát Szatmárra nézve nagyon kedvezőtlen. A többi vidéki városok közül a nagyobbak mind utána következnek. Érdekesek ezek a számok is. Szatmáron 87, Budapesten 80, Kassán 77, Pozsonyban 75, Debrecenben 72, Aradon 53, Marosvásárhelyen 49, Nagyváradon (!) 45, Szegeden 32, Kecskeméten 28, Baján 23, Kolozsváron 10 kihágásért megbüntetett egyén jut ezer lakosra. Érdemes lesz az „erkölcsös“ Szatmár- ! ral közelebbről foglalkozni. Az 1907. évi kimutatás szerint a múlt érben megbüntetett egyének száma 1786, Az előző évhez képest tehát 830-cal javult a statisztika. Az arányszám azonban igy is 59 ezrelék. Eljárást indított a hatóság 2255 ember ei- | len, de csak 1786 ellen hozott marasztaló Ítéletet. Az ítéletek 90'1%-a pénzbüntetést szabott ki. Az elitéltek 85'7%-a férfi (országos átlagban 89-3), 14-3°/o nő (orsz. átl. 10'7). Az összes elítélteknek 26‘7°, o-a, 467 egyén, a közrend és közszemérem ellen vétőkre jut, és pedig férfi 425 (91-0°/o), nő 42 (9 0%). Ez után az erdészeti kihágások (17 6°/o), közbiztonság elleni (5’9°/o) és az állategészségügyi (5°/o) kihágások következnek, mig az „egyéb“ kihágások esetei alá sorozott elitéltek (eddig az „egyéb“-ig 24-féle kihágást lehet elkövetni) az összesnek 29°/o-át teszik ki. A szatmári rendőrség teendőit végző csendőrség javára és rendőrségünk vezetőinek dicséretére írhatjuk, hogy a kihágási esetek a tavaly az előző évihez képest akA nöhiuság diadalmosolyát Adnád cserébe lelkem üdvéért ? Gyakorta eljön ágyam vánkosához Kétsógbesésem zordon követe, S vad kéjjel érzem, mint esapong eremben A tán halálos láz őrült heve . . . Majd egy szelíd perc száll reám mosolyogva, Rólad beszél, édes reményre int! . . . S ilyenkor oly aggódva suttog ajkam, Ah ! száll-e reám gyógyulás megint?!... Nincs, nincs az eszmék s érzelmek honában Oly messze pont, ely távol véghatár, Mit szellemem a bősz kísértetektől Szünetlen űzve, be nem jára már! . . . Mit józan elme átgondolni képe s, Én ébren, alva, mind átálmodám, S lelkem ha még egy lépést tesz előre, Megőrülés a mi várhat reám! . . . S közelgek im ehez.. . Hisz im előttem Szin és alak, árny én fény összefoly, A nagy világ ezer káprázatával Egy össze-vissza nyüzsgő hangyaboly. Csak egy kép tiszta még e zűrzavarból, Felém sugárzó ékes arcod az, Egyet tudok csak tisztán, hogy szeretlek, S hogy elveszek, segélyt ha nem hozasz.
