Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-29 / 48. szám
XXXIV. évfolyam 48 szám. Szatmár, 1908. nov. 29 11 m n n i>i i nr h tt—wwi hjwt ■».-■» jy«;.«T»jmc*mcn»»nE»— -------------------SZ ATMJR FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI AH : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. { Egyes szám ára ÍO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. r. ű tiiíak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. (V.) Egy végén vajúdó kérdés akart j elintézést nyerni a múlt napokban Pesten járt küldöttség utján. Az eredmény azonban „nesze semmi, fogd meg jól“ s igy a kérdés tovább vajúdik s hogy mikor íog beállani a szülés, a most elhangzott kormány nyilatkozatok után, csak a jó Isten tudja. A szülés nehéz dolog s különösen nehéz ott, ahol complicációk állanak elő. Kell-e nagyobb súly a mérlegbe, mint egy hatalmas mágnás csalód ? Lehet-e a kérdést igazságosan elintézni ott, ahol a mérleg egyik serpenyőjében egy kis kihalt, mesterségesen fejlesztett város van, de nehezéknek ott van a Károlyi-család, a másik serpenyőjében pedig egy szép fejlődő, kereskedelmi és kulturális gócponttal biró hatalmas város fekszik,de nehezék nincs? Nehezék, protectió kell a mai világban ! Nekünk pedig az nincs ! Igazságunk van, de azzal mi mehetünk kukutyinba jeget aszalni! Csak nem akarjuk azt, hogy a mai világban valami az igazságnak megfelelőleg nyerjen elintézést? Csinálhatunk mi akármit, ha a fejünkön tótágast is fogunk állani a mérleg mégis arra az oldalra fog billenni, a mely oldalon ott van nehezéknek, a sulyok közzé mintegy eldugva a Károlyi-család! Miről is van szó ? Egy jogerős megyei határozat végrehajtásáról ! Nevezetesen, a megye hozott valamikor régen egy határozatot, a határozat az, hogy a megye székhely Szatmárra helyezendő vissza. E határozat jogerős és igy végrehajtandó. Végrehajtandó, mert hiszen a belügyminiszter nem élt kifogásolási jogával. S miért nem haj- tatik végre ? Erre válaszunk röviden csak az, hogy nem azért közigazgatási határozat, hogy az végre is hajtattas- sék ! A közigazgatás nagy mezején sajnos egy család meg tud akadályozni egy egész megye, sőt talán az egész ország közönsége akaratának az érvényesülését is ! Mikor régén mozgolódtunk e kérdésben, a kormány tagjaitól azt a választ nyertük, hogy majd a választójog reformjával, a választó kerületek uj beosztásával kapcsolatosan elintézést fog nyerni ez a kérdés is, addig tehát legyünk csendesen és nyugodtan. Most elérkezett az idő, ismét mozgolódtunk. Most meg azt a választ kaptuk, hogy ez nehéz kérdés, fontos kérdés, tanulmányozni ked az ügyet s különösen — s ezt hangsúlyozzuk, — ■ hogy most ez a kérdés idő szerűden, sok baja van a belügyminiszternek, sokan bántják, sok oldalról támadják, ne komplikáljuk még mi is az ügyet ilyen kérelmekkel. Lesz meglepetés igy is! Hogy meglepetés lesz az bizonyos ! Hiszen a mai politikai világban egyébből sem állunk ki, mint meglepetésekből ! Az is bizonyos, hogy ha a mi részünkről is lesz meglepetés, az mi ránk nézve hatásaiban csak káros lehet. Lehet, hogy egy szép napon arra ébredünk fel, mint hajdan a pénzügyigazgatóságnál, hogy rendeleti utón kicserélik Szatmári Nagykárollyal! Önnkénteienül előtérbe jön az a kérdés, hogy mikor lesz tehát e kérdés elintézése aktuális ? A múltban azt mondották, hogy majd! Most itt van a majd, a válasz az, hogy régebben kellett volna! De- hát uram Isten, mikor ? őszinte választ kértünk, de természetesen nem kaptunk. Legyünk tehát, ha a magunk kárára is őszinték. A kérdés mindaddig nem lehet aktuális, amig a gróf Károlyi családnak egy élő tagja lesz ! Mert hiszen hiába van a mérleg egyik serpenyőjében az igazság, iába van ott egy csomóban a megyei természetes központ, a megye legszebb és legnagyobb városa, a culturális, vasúti kereskedelmi, ipari gócpont, katonaság, iskolák és intézmények száz szímra, a mérleg mégis arra az oldalra fog billenni, amely oldalon a serpenyőben nehezék van ! A küldöttség körülbelül 30 tagból állott, s Kende Zsigmond kir. kamarás vezetése alatt tisztelgett a kormány elnök, házelnök és belügyminis- ternél, s mindhárom helyen Kende Zsigmond vázolta a helyzetet a memorandum átnyujtásával. A mi a válaszokat illeti, kivéve a házelnökének a válaszát, aki határozottan kijelentette, hogy e kérdés elintézésénél ami részünkön van, mint akiknek részén van az igazság és méltányosság, a rendes sablonos válaszok voltak, amikből leszögezni való csak annyi van, hogy a kérdés mostani elintézéséről beszélni | sem lehet. Várjunk tehát türelemmel, a világ felfordulásával talán mi is vissza - I fogjuk kapni megye székhelyünket. Beszélő számok. Bizonyára a sok keserű tapasztalat az oka annak, hogy mindig némi félelemmel I tekintek a statisztika azon adatai közé, ! melyek külkereskedelmi forgalmunkra vet- nek világot. Mert ezekből az adatokból, ezekből a rideg számokból egy szomorú jelenség beszél az olvasóhoz : az a jelenség, hogy gazdasági, ipari előrehaladásunk csak frázis, — melynek hirdetése legfeljebb jóhiszemű tévedés, melynek megállapítása legfeljebb csalódás. Az igazság igenis az, hogy még mindig a külföld a beszerzési forrásunk, akár vagyunk igazán rá kényszerítve, akár nem. Es ebben a külföldben is Ausztria szedi le a tejsürü legjavát; kevéssé képletesen szólva: Ausztria zsebeli be legtöbb pénzünket. Ebben pedig nem az a legszomorubb, hogy bezsebeli. Elvégre korlátoltságig menő sovén elfogultság volna azt vallani, hogy idegen termékeket soha se szabad behoznunk ; hogy minden szükségletünket minden Szatmár vágj Aagy károly.
