Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-29 / 48. szám
2 SZÁTMAE nov. 29. körülmények között itthon kell kielégítenünk. Éz elv nemcsak siralmas kulturális következményekre vezetne, hanem egyenesen fizikai lehetetlenségbe ütköznék némely államban némely termék tekintetében. Mert a nyers anyagot a természet adja ; a természet pedig — legalább ez ideig még — elég nagy ur ahoz, hogy itt vagy ott, ezt vagy amazt a nyers terményt abszolúte megtagadja. Ez ellen nem tehetünk ; ez esetben nincs más modus vivendi, mint behoznunk szerencsésebb talajok terményeit. Ilyen esetben az abszolúte hiányzó, belföldön teljességgel elő nem áliitható termék behozatala kategorikus imperatívusz. Conditio sine qua non. Ilyen esetben legfeljebb csak arról lehet szó, melyik állam szolgáljon bevásárlási piacunkul. Ezt aztán a mindenkori politika fogja kijelölni. De van egy másik eset is, amikor nem a természet abszolút parancsa, hanem az észszerű gazdasági politika követeli a behozatalt. Olyan termékeknél, melyeknek belföldi előállítására a fizikai lehetőség meg van ugyan, de melyek előállítása olyan költséges volna, hogy célszerűbb ökot a külföldről beszerezni. Azt az erőt pedig, melyet ilyen formán megtakarítunk, más hazai termék intenzivebb előállítására fordítjuk, amelyek kivitele aztán pompásan ellensúlyozza a célszerűség javasolta behozatalt. Megeshetik ezen fogalmi körön belül az is, hogy a behozatal által megtakarított erőt és időt nem kiviendő gazdasági s ipari termékek előállítására fordítjuk, hanem a külföld részére teljesítendő szolgálatokra. Pl. nemzetközi fuvarozásra s egyéb munkára, melyet a külföld busásan honorál. Az előbbi esetekben külkereskedelmi, az utóbbiban nemzetközi fizetési mérlegről szólunk a kölcsönös elszámolás eredményének feltüntetésekor. Nem szenved kétséget, hogy egy nemzet gazdagságát, fizetési mérlegének aktivitása állapítja meg. Ha ez aktiv, hiában mutat passzívát a külkereskedelmi. A fizetési mérieg aktivitása érdekében tehát esetleg érdemes — legalább egy időre — a kivitel rovására behozatalhoz folyamodni. Hogy azonban nálunk a nemzetgazdasági politika okozná külkereskedelmi mérlegünk passzivitását, azt a legnagyobb jóakarattal se lehet reánk fogni. Mi nem teszünk, de nem is tehetüuk, a külföldnek jól honorált gazdasági szolgaiatokat. Viszont nem is a fent említett fizikai kényszer folytán szárnyal túl a behozatal kivitelünkön. Mert amint statisztikánk mutatja, mi nem nyersterményeket hozunk be, hanem iparcikkeket. Ebbéli behozatalunk meghaladja az egy milíiárdot (behozatalunk 61’3%-a), inig kivitelünk 190 millió koronára szorítkozik (1 l’8°/o a kivitelünknek.) SöJ, ami állapotunknak egyenes szatírája, a behozott iparcikkek nagy részéhez épen mi szolgáltatjuk az anyagot: a nyerstermény t. Annak tehát, hogy a mi kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyaránt és krónikusan passzív, nem politikai célszerűség az oka; nem is a nagy természet velünk szemben való moslohasága, hiszen nyerstermé- nyeink mennyisége s minősége ellen e szempontból nem lehet komoly kifogásunk. Hanem igenis oka saját élhetetlenségünk és rossz gazdasági politikánk. Emez az eleitől fogva fejlettebb osztrák ipar karmaiban hagyja zsenge nagyiparunkat; amaz nem engedi kihasználnunk azt a területet sem, amely még szabadon állana számunkra. Sem a földművelésben, sem némely speciális és elismert házi iparágunkban nincs meg az az intenzitás, amely még a konkrét viszonyok között is kincsesbányává tehetné őket. Politizálni, beszélni..., azt tudunk; tanulni és dolgozni, mar kevésbé. Ezt már nem tartjuk úri passziónak, rangunkhoz méltónak. Pedig amíg a társadalom igy cselekszik, az állam meg a közös vámterület politikáját folytatja, mindig passzív lesz úgy kereskedelmi, miut fizetési mérlegünk, Mindig olyan fajta statisztikát állít össze a központi statisztikai hivatal, mint az 1907. évről. E szerint behozatalunk 1652 millió 266 ezer, kivitelünk 1618 millió 32 ezer korona volt. Behozatalunkból Ausztriára 77°/0 esik, melynek kb. 30%-a pamut és gyapjuáru. Általában ha a malom, cukor, szesz és söripar termékeit — mely iparágak termelése kétségtelenül nem tekinthető az ipari fejlettség fokmérőjeként — figyelmen kívül hagyjuk, azt látjuk, hogy behozatalunk oroszlán részét az ipari gyárfc- nyok teszik, melyekkel nincs egyensúlyban mezőgazdasági kivitelünk kontingense , . . Száz szónak is egy a vége. Minden statisztikánkkól egy a tanulság: csak a több élelmesség, több munkakedv és önálló vámterület hármas u ja visz Rómába ! A HÉT. Hogy lojális nemzőt vagyunk, az bizonyos. E tekintetben nem lehet kifogása ellenünk az osztrák császárnak sem. Az osztrák császár jubilál. Mi természetesebb tehát, minthogy mi hálaadó istentiszteletet tartunk, ellenben a t. Ház nem tart ülést, sőt hódolatot nyilvánít. Mindazt pedig a „köteles, primitiv nemzetközi udvariasság“ szent nevében. Nem emlékezünk ugyan arra, hogy ugyanezen az alapon ugyanígy cselekedtünk volna a német császár, vagy az angol király, vagy bármelyik más államfő jubileumán, sőt úgy tudjuk, hogy az ilyen udvariassági aktusokat a diplomácia utján, legfeljebb az államfő közvetítésével szokták elintézni. De hát mért ne tennénk kivételt az osztrák császárral ? És miért ne inutat- nók meg Európának, hogy van még bennünk egy kis politikai invenció ? Miért ne bizonyítanék be, hogy tökéletesen elfeledtük és megbocsátottuk 1848. dec. 2-ikát minden ő következményeivel egyben ? . . . Nem sokba kerül. Csak pirulni kell elfelejtenünk. Egy csöpp a tengerben. Irta : I. Rácz Vilma. • Mondom, nevezhetném igy, ha ezekkel ugyan összefüggő, de már sokkal magasabb fokú érdeklődését nem tapasztaltam volna. Lehetetlen volt észre nem venni kedélye változását a Wirdmannal folytatott konferenciák után. Különben épen a tárgynál vagyunk ; ha kíváncsiságomat nem elégíthetem ki, higyje el, bele betegszem ... Nem vagyok szerelmes Wirdmanba, — vetette föl szemeit Ilona. Nem tudnék szerelmes lenni olyan férfiba, aki magas értelmisége ellensúlyozásául beleviszi énjébe a léhaságot s minduntalan összeütközésbe jön önmagával. Mit ér annak a fénynek ragyogása, mely rosszul világit, nem melegit s a sugarakat úgy bontja széjjel, hogy nyomán az élet csak sínylődik ? Az olyan fény, az olyan értelem zavaros bolyongásban bukik alá a lejtőn anélkül, hogy útjában egy embernek is pozitiv hasznot nyújtott volna. A nagy értelem és nagy erkölcsi hibák kapcsolódásának tragédiája ez. Micsoda vonatkozásban van mindez egy leány és egy férfi szerelmével ? — kérdezte Sári. A szerelem önmagától támad, tekintet nélkül a testi-lelki szépségre és kiválóságra. Milyen lehet az a szerelem, amelyik boncol, korrigál s az eshetőségeket latolgatja ? A számitásnélküli, úgynevezett vak-szerelem az igazi szerelem ! Mint a maga szerelme — találta ki Ilona. Sári elpirult a kissé gúnyos megjegyzésen. — Sokszor bíráltam a szeretetet, mely Tihanyihoz fűz s nem tudtam felfedezni egy kicsi pontot, ahol megvádolhatnám magamat valami érdek vagy mellékcél rejtegetésével. Szeretem szellemességét, okosságát, alakját, homlokát, hajának színét, szemének kifejezését. Szeretem terveit, melyek szerint jö- vőnkben a boldogságot, hűséget állandósítani akarja; szerelmét, melylyel körül vesz, ezeket a gyönyörű értékes nippeket épugy, mint ezt a hervadt fehér szegfűt. Felnyitotta a könyvet, óvatosan fölemelte a száraz virágot és megcsókolta. Ha minden megváltoznék rajta, ha apró kunyhóban küzdeném át vele az életet, — szerelmem akkor is megmarad annak az erős érzelemnek, amely ma betölti egész lényemet. Ilona lehajtotta fejét és úgy hallgatta Sári szavainak állítólagos őszinteségét és elfogultságát. Az a bizonyos, ideálisan szép, fák közé bujtatott házacska ugy-e? — mondta Ilona. A szerelmes nők kilenctized részének legforróbb vágya ! természetesen csak addig tart utána a vágy, amig az élet valóra nem váltja. Ha véletlenül maga Sári arra ébredne, hogy Tihanyi nem nyújthat egyebet annál a kis házacskánál, — meglátnék mi volna ma olyan erősnek, nagynak hitt szerelmével ? Sári arcán a sértődöttség árnyalata futott végig. Semmi sem változna — felelte. A kölcsönös igaz szerelem olyan, mint a kőszikla: megingathatlan ! (Vége köv.) Emeli--3i étvágyai és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli (zzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, s-krofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hofffflfisn-La Hache & Co. Base! 99 Roehe fi Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak» ban - Ára Gvegenkint 4.—korona.
