Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-22 / 47. szám
, $$$ XI 47 szám. Szatmár, i908. XXXIV. évfolyam FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI AK : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára !0 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal -. Deák-tér 3. szám. M'-iiienü' i! ű 'iijak a kiadohivstalbai« fizetendők. Mégjelenik minden vasárnap. Választási mozgalmak. (V.) Ha figyelemmel kisérjük politikai, általában közéletünk különböző fázisait, arra a kétségtelenül szomorú következményre jutunk, hog}^ minden téren olyan dermedtség, zsibbadás, nemtörődömség uralkodik, amihez még fogható nem volt. Ki törődik ma a politikai élettel ? Ki veszi most magának azt a fáradságot, hogy a politikusok szerepléseivel foglalkozzék ? Ki őrzi ellen a képviselők működését ? S általában hallanak-e a mai időben még csak politizálni is ? Pedig régen, mikor még nem halt ki a remény, mennyit, de mennyit politizáltunk ? S ha ennek az okát keressük, azt nem lehet másban találni, mint a politikától való undorodásban s ennek mi az oka ? A mi tehetetlenségünk s kétségbeesésünk. E mellett oly csúnya és kétségbeejtő dolgokat látunk mindenütt, de mindenütt, hogy elmegy az embernek a kedve még az újságolvasástól is. Hitegetés, ámítás, amelynek még mindig felül valaki, simítása, tisztítása magasabb ember piszkos dolgainak, programm- beszédek, melyek be nem tartatnak, mézes madzag, husosfazék, pactu- mok, nem tudom, hogy még mi minden oly dolgok, amelyek az ember lelkét kétségbeeséssel és undorral töltik el. Természetes dolog aztán, hogy' ezek az egész országban divó virágok átplántálódnak a mi csendes pátriánkba is, mert hiszen a talaj jó. Természetes dolog az, hogy nálunk még nem öltenek olyan arányokat, mint Pesten; az is igaz, hogy messze is vagyunk Pesttől, de a mai villamosság korában nincs távolság s igy reményünk lehet arra, hogy követjük mi is Pestet, ami most már nem fő- és székváros, hanem, nehogy valaki összetévessze Székesfehérvárral, mint a hogy az ország- j házban egy honmentő bölcsen megjegyezte, — sikkes főváros. A minap kaptam meghívót prog- rammbeszédre, azt hittem, hogy képviselőnk tart az országház nagy és ! fárasztó munkájáról beszámolót; még \ gondolkodóba estem, hogy a sok sem- miről még ő is hogy fog tudni egy hosszú beszámolót összekovácsolni s midőn jobban megnézem, láthatom, hogy a III. kerület egy kiváló nagy- tudásu s általunk igen nagyra becsült j jelöltje tart programm bejedet. Elmosolyogtam magam, de a másik perc- j ben a düh öntött el, hogy egy okos ! ember, a választói mozgalom által, miért engedi magát annyira vezet- j tetni ? Azt nem hittem az első perc- j ben sem, hogy az eszme tőle eredt, de boszantott, hogy okos ember lé- ! téré, hallgatott ily tanácsra. Igaz ugyan, hogy aki választás | alatt áll, minden támogatójának taná- csára hallgat; neki azonban, aki any- ; nyit tud és látott az ilyen tanácsokon felül kellett volna magát helyeznie. A programmbeszéd eddig a kép- j viselőjelöltek privilégiuma volt. Ujab- j ban hallunk programmbeszédeket főispánoktól, polgármesterektől, ami természetes is, mert hiszen ők egy oly közt töltenek be, hivatásuk oly tág mezőre szállítja őket, hogy röviden vázolják azokat az irány elveket, a melyek működésűkben vezérelni fog- ! ják őket. De hogy mi szüksége van i arra egy bizottsági tagnak, nem tudom megérteni. A városnak érdeke annyira össze van forrva a magunk érdekével, hogy ipso jure következik az, hogy mindazt, ami a város érdekét viszi előre, támogatjuk, az ellenkezőt nem támogatjuk. A csatornázást és vízvezetéket, ha lehet, megcsináljuk. A Pannóniát nem bontjuk le, mert a városnak jövedelmet hajt stb. Idővel, ha igy ha ladunk, az adóvégrehajtó programm- beszédet mond, hogy nem fog nagyon nyúzni; a rendőr, hogy nem fog a páciensekkel nagyon komiszul bánni; az utcaseprő, hogy tőle telhetőleg tisztán fog seperni; a tűzoltó, hogy nem a sörcsarnokban, hanem a laktanyán fog tartózkodni s veszély esetén azonnal ki fog vonulni stb. Idővel nem fogunk egyébből kiál- lani, mint programmbeszédből. Uton- utfélen szónokemelvények fognak állani s a város minden részén hallani fogjuk, hogy „Polgártársaim . . . — én nem azért ... — de ha megválasztanak ! . . . “ Igaz ugyan, hogy az eszmecseré- lés szükséges, de tisztelet a kivételnek s hiszem, hogy kivétel volt e programmbeszéd is, sajnos a mi sajátos természetünk miatt a programm- beszédet rendesen a borkóstolás szokta követni, úgy, hogy ismét tisztelet a kivételnek, legtöbben nem azért mennek a programmbeszédre, beszámolóra, hogy azokat meghallgassák, okuljanak s esetleg irányt adjanak a jelöltnek, hanem abban az édes reményben, hogy hát ha lesz utánna egy kis dáridó, lesz utána egy kis, a szó szoros értelmében befolyásolása a választóknak. Ez az a szempont, amely vezet engem akkor, amidőn ellene vagyok minden szükségtelen programmbeszéd- nek; a választóközönség az utóbbi választások által eléggé meg van mé- telyezve; tartózkodni kell minden olyan szükségtelen összejöveteltől, amely még csak a látszatát is felköltheti a választókkal való érintkezés meg nem engedett módjának. Kerülni kell minden olyan érintkezést, amely ilyen situá- tiókat teremthet a választók és a választandó között, hogy akarva nem