Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-22 / 47. szám
2 SZÁTMAE nov. 22. akarva csapra kell ütni egy hordó sört, vagy bort. Ma már úgyis annyira vagyunk, hogy megyünk a gyűlésre, mert iha- j tunk, szavazunk, — de pénzért! Végül ^tartozunk annak a kijelen- j itésével, hogy cikkünk minden sze- ! mélyi vonatkozástól távol áll, cikkünk csak általánosságban akarja elejét venni a programmbeszédek elharapód- zásának, különösen azért, mert majd az általános bizottsági tagok választásánál avatatlan és arra nem született egyének, mint jelöltek fognak az emelvényre lépni s nagy hanggal hirdetni az ők politikai, társadalmi és gazdasági elveit, ami pedig semmi esetben sem lesz épületes dolog s j semmi esetben sem fog hasznos ered- ! ményeket szülni. Legyünk csak' t téren \ maradiak, van elég tér, a hol halad- \ mink kell! Erzsébet királyné.- Nov. 19. — j Irta: Tarnay Aladár. Immár tizenegyedszer hullatja levelét az idők vén fája, hogy elboritsa gyásszal, heryadással nov. 19-ének szomorú emlékét. De nem borulhat oly vastag szemfedő, hogy eltakarhatná szemünk elől azt a sirt, mely elzárta a magyar nemzet jóltevő angyalát, pártfogó nagy patronáját. Minden őszi hervadással megújul emléke a dicső szent asszonynak, kit elvetemült gonosz kéz orvul megtámadva, megölt. Mily rettenetes volt a hir, mely hozta a szörnyű tudósítást, hogy nagy királynőnk, Svájc szép városában, (leniben, mártírhalált szenvedett. Hogy mit szenvedett akkor a magyar nemzet, annak leírására toll erőtlen, elmondására ember képtelen. — Gyászba borult egész országunk, sirtunk mindannyian, kik ismertük őt, láttuk nemes alakját, éreztük szerete- ' téuek csodás varázsát. És vájjon ki j ne ismerte volna őt széles e hazában. I Hiszen a gyermeket már úgy tanitot- ták, hogy a magyar legigazabb pártolója Erzsébet királyné; a leányoknak j őt, a kegyes nagyasszonyt állították ! mintaképül, hogy hozzá hasonlók legyenek, s a férfiak előtt hazaszeretet- j ben ragyogó példa volt a bölcs nő, ki okos ésszel visszaszerzé alkotmányát ! ennek a nemzetnek. A magyar nemesség, a középosztály, a munkások, de különösen Budapest székesfőváros legszegényebb része istenítették a szép királynét, ki minden alkalmat felhasznált, hogy szeretett magyarjai körében megjelenjék és nemzeti viseletűkben mutatkozzék közöttük. Sok éven keresztül Gödöllő volt legkedvesebb tartózkodási helye, hol boldog és gondtalan napokat élt meg. Itt tartotta nagyszerű vadászatait az előkelő főúri világ élénk részvéte mellett. — Parforee-vadászatai híresek valának egész Európában, a nemes sport gyakorlásában látni pedig felséges úrnőjét: jól esik a magyarnak; s a vadászatok j alkalmával kifejtett fény és pompa, mind : hozzájárulnak a magyar név hírének emeléséhez. Némileg a Mátyás kor- j szaka tért vissza, ki szintén kedvtelés^ ! sei vadászgatott udvarával a főváros környékén. Ha Ausztriában volt, még akkor is Magyarországon jártak a királyné gondolatai, hol egészen máskép érezte magát, mert szive egyformán lüktetett ennek regényes hajlamú népével. A szép léleknek számos vonásait találhatjuk benne. Bátorsága volt, hogy bejárja Budapest legszegényebb utcáit, nem mint futólagos szemlélő, hanem mint irgalmas nővér, ki felkeresi az emberi nyomort, hogy azt enyhítse. Akárhányszor összeszorult a szive, ha sötét és szűk hátsólépcsőkön .'keresztül padlásszobákba lépett, melyek oly alacsonyak voltak, hogy meg kellett hajtania fejét, hogy homlokát meg ne üsse. De azért sohasem ismerte a félelmet. Már korán reggel kiosont a várpalotából, hogy irgalmas cselekedeteit véghez vihesse. Többnyire csak egy udvarhölgy kisérte, de nem ritkán egészen egyedül ment s egyszerűen öltözve tartott a szegény városrészek felé és biztosan, egészen gondatlanul vegyült a néptömeg közé: mert csak kevesen a szükséget szenvedők közül tudták, hogy ki ő tulajdonképen. Az esti szürkület beálltával is gyakran kereste fel a szegényeket és akárhány beteg ágya fölött éltető napsugarat hintettek széjjel az ó adományai és gyengéd mosolya. Az élet utjai azonban beláthatatla- nok. A legjobb királynénak, a legnemesebb és legmagasztosabb nagy jellemnek a sors mérhetetlen csapást juttatott osztályrészül. 1889. jan. 31-én érte örömökben korántsem dús életét a legnagyobb bánat: a mayerlingi tragédia, mely ép oly hirtelen, mint rettenetes módon véget vetett szeretett fia életének. Midőn országunk ezer éves fennállása nagy ünnepét ültük, akkor láttuk Erzsébet királynét közöttünk utoljára. Ott láttuk őt örömkönyeive! a magasztos ünnepség fényes zaja közepette. Bánatos arca ez alkalommal még egyszer felderült. Utolsó boldog pillanata ez. Fekete ruháját ugyan rost sem vetette le, mert örökgyászt ogadott, midőn élte legszebb férfikorában meghalt egyet len fia, Dezső trónörökös, kit lelkes Egy csöpp a tengerben. Irta : I. Rácz Vilma. Sári odahuzta asztalkáját az aranyos lábú zöld selyem díványhoz; ráhelyezett nehány könyvet, egy doboz levélpapírt, tintát, tollat és leült a díványra. Körül nézett szobájában, gondolatban lefújta a porszemet a bútorokról, amely figyelme dacára talán valahol mégis elrejtőzködött. Végig futott tekintete a hímzett tüllfüggönyön, a zöldes-sárga plüss szőnyegen, a drága apróságokon, s megelégedetten vette ki egyik könyvből vőlegénye legutolsó levelét és olvasni kezdett. Kopogás hallatszott: — Jó napot Sári ! — mondta az ajtóban önkéntelen visszalépő leány, úgy látszik megzavartam — és oda nézett az asztalon nyitva hagyott finom levélkére. — Nos Ilona, nevetett Sári, — e pillanatban tényleg nem vártam, de hogy menynyire kedves vendégem, azt mondanom se kell. Látja ? — és hamiskásan visszatette a levelet. Ilona letette kalapját, keztyüjét s leült i szembe Sárival egy kényelmes perzsasző- nyeges zsőlyébe. Sári félig tréfásan, félig | komolyan nézte őt és megszólalt: most az egyszer engedje meg, hogy bemutassam gondolatolvasó tehetségemet; ugy-e Wird- mannal találkozott? — Két óra hosszáig beszélgettünk, — mondta Ilona, s e két óra ma ismét erosbi- tette meggyőződésemet, hogy Wirdmann rohamosan halad a szellemi eltompultság felé. Tegnapi szónoklata alkalmával még nem nyilvánította ebbeli szándékát, — szólt közbe ironikusan Sári. Aki ott volt és hallotta őt, elfeledett még egy ártatlan éljent is kiáltani, úgy lebilincselte magas tónusu előadásával. Wirdmannak első és legfényesebb tehetsége a szónoki előadásban csúcsosodik ki. Ha egy másik korban született volna, az emberek lelkében a világosság feigyuj- tásával nagy szolgálatot tehetett volna habár csak kisded nemzetének is, — mig igy, túlságosan befolyásolható, ingadozó természete által tehetségét ezer irányban forgácsolja el- A zsarátnok szikráit két kézzel szórja szét, nyomán uj tüzek, uj eszmék gyulnak ki, s ő ekkor már messze jár, messze fut; a meggyujtott szikra azután kialszik, hamuvá porlad. Bekövetkezik nála utó végre is a mindennapi emberek közé való olvadás és zseniálitásából nem marad meg egyéb összetörött emlékeinél. Ilona felállott a zsőlyéből, s közelebb ült az asztalhoz. — Látom, hogy valami kérdezni valója van, — mondta. Előbb azonban én teszek fel egy kérdést: hogyan jutott az imént Wildmannal való találkozásom feltevésére ? Sárt jókedvűen nézett az Ilona szemeibe : könnyen; érdeklődését, mellyel Wirdmann iránt viseltetik, nevezhetném barátságnak, vagy pusztán abbali vágyának, hogy egy nagy értelmű emberrel cserélje ki gondolatait, kellemes perceket szerezve. (Vég. köv.) Emeli- étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögési, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek,, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti cnomagoláat. jRoehe «áj SM'jm w w V« e? w- , @ L 77 • - -Sf Kapíiató orvosi rendeletre a gyógyszertárakban — Ara üvegcnkint 4.— korona. P. HofFmann-V.A Roch« ól Co. Bas«! (Svájc)
