Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-08 / 45. szám
2 SZATMÁE nov. 8. I dásból lesz az uj élet, de hogy minő lesz, nem tudhatni. Hisz az uj csira nincs meg, a mag sincs elvetve, mely terebélyes fává fejlődjék. A baj azonban megvan. Nagy bajok vannak. Részben a régi bajok következményekép, részben uj bajok. He most már nem a | seregről, a csatáról esik a szó, hanem úgy állnak, mint a késsel vágható sűrű ; ködbe jutott hajóhad az óceán közepén iránytű nélkül, admirális nélkül. Összevissza tülkölnek. Aggódnak. Várnak. — Lehet, hogy egymásnak mennek neki, lehet, hogy egyik másik zátonyra jut, lehet, hogy alámerül, hogy egymást lövöldözik agyon. De a baj í nagy. A nap nem akar kisütni, hogy a ködöt eloszlassa. S hogy az uj admirális ki lesz : nem is sejthető. A dicső Rozsdenszvenszki se tudta, mikor a halászbárkákra lövöldözött. De azért mégis ott veszett egész hajóhadával a I csuzimai szorosban . . . Erdőd—ákosi vasút kiépítése. Szilágysomlyó, 1908. nov. 7. (V.) Szilágy Somlyón e hó 12-én kezdődik meg a szilágysomlyó—csúcsai vasút köz- igazgatási bejárása dr. Képessy Árpád miniszteri tanácsos vezetése alatt. E vasút lesz hivatva arra, hogy Szilágymegyét közvetlen összeköttetésbe hozza két nagy vidéki várossal: Kolozsvárral és Nagyváraddal s ez a vasút lesz az, amelj’ mint ok maga után fogja vonni mint okozatot azt, hogy Szilágymegyét, illetve annak azt a részét, amely eddig piac tekintetében hozzánk volt utalva, elveszítjük. Mert hiszen e vasút építéséig Szilágymegyének tasnádi, sőt még sarmasági járása is, közelebb lévén hozzánk s az összeköttetés olcsóbb lévén, nagyobb szükségletét nálunk elégítette ki. Terményeit, marhaállományát a mi piacunkon értékesítette. A szilágysomlyó—csúcsai vasút kiépítése után azonban e helyzeten változás fog bekövetkezni, mert ez az építendő vasút oly közel fogja hozni Szilágymegyének azt a részét Kolozsvárral és Nagyváraddal, hogy pl. Tasnádról Sziiágysomlyón keresztül 5 óra alatt Nagyváradra és Kolozsvárra lehet jutni, tehát hamarabb, mint Szatmárra. Ennek pedig az lesz a természetes következménye, hogy piacunk számára ez a vidék elvész, mert hiszen ez a vidék természetszerűleg e két város valamelyikével fog állandó összeköttetésbe lépni; e piacon fogja minden néven nevezendő szükségleteit kielégíteni, viszont e piacok valamelyikén fogja terményeit értékesíteni. Egy város fejlődésénél egyik legfontosabb kelléknek tartom azt, hogy az illető város piacának meg legyen a maga közönsége mind a két irányban, úgy a szükségletek beszerzésénél, mint a termények értékesítésénél. Azaz szerintem helyes fejlődési politika csak az lehet, hogy a város fejlődésével együtt fejlődő piac számára újabb és újabb közönséget teremtsünk, azaz minél nagyobb vidéket minél olcsóbb és erősebb öszzeköttetésbs hozzunk a várossal. Mert hiszen élénk piac nélkül a fejlődés csak ideig-óráig tartó ; előbb-utóbb beáll a stagnálás, majd a visszaesés. Ezért felette fontosnak tartom azt, hogy ha van mód arra, hogy ezt az uj vasútépítése által feltétlenül elveszítendő vidéket piacunk számára megtarthassuk, — azt meg kell tartani. A mód pedig erre meg van ! Megmenthető e vidék városunk számára egy szárnyvasut kiépítése által ! Sőt e szárnyvasut ált;' nemcsak a már elveszítendő területet mentjük meg városunk számára, de nagyobb közönséget is toborzunk össze, hozunk erősebb, mintegy szerves összeköttetésbe városunkkal, s ez által piacunkkal. Ki kell ópiteui az Erdőd—Ákosi vasutat. Mert ha a Szilágysomlyó—csúcsai vasúttal 5 óra alatt lehet Nagyváradon, vagy Kolozsváron lenni,, akkor az Erdőd—ákosi vasúttal 3 óra alatt Szatmárra lehet jutni. Már pedig úgy az utazó közönség, mint a szállítás szempontjából felette fontos az, hogy valaki 2 órával hamarabb lehet nagy városban, s felette fontos az is, ha valaki olcsóbban és rövidebb idő alatt viheti áruit piacra, hol azokat értékesítheti. Maga e vasút nem kerülne sokba; hiszen oly kicsi a távolság, ahol e vasút kiépítendő lenne. Erdőd—Krasznabéltek— Szakasz—Ákos! Alig nehány kilométer, s mégis mily óriási fontosságú vasútról vau szó ! Feltétlenül fel kell venni e téren a tárgyalás fonalát! A város érdekéről van szó 1 A város fejlődésének akadályáról van szó, : amit, ha csak lehet, el kell hárítani. Van a fenti ok mellett másik két ok J i*, amely a vasút kiépítését parancsolja. ' Egyik az, hogy Krasznabéltek, M.-Terem, Szakasz, Tasnád, Szoldobágy, K.-Szakasz, N.-Szakasz, s még több más közönségét e vasút által mintegy magunkhoz láncoljuk, s szorosabb összeköttetésbe hozzuk a mi piacunkkal, úgy hogy az a közönség, amely eddig Károlybau szerezte be szükségleteit, az Erdőd—Ákosi vasút által hozzánk lesz utalva. Vagyis e vasút által nemcsak a már meglevő közönséget mentjük meg, hanem még újabb közönséget is teremtünk piacunk számára. E mellett a vasútnak másik nagy előnye az, hogy általa egyenes és közvetlen összeköttetést kapunk Kolozsvárral és N.;- Váraddal. Vagyis e három, a nemzetiségek szempontjából végvárat képviselő nagv, erős ma- gyár város, egyenes, gyors összeköttetésbe lép egymással. Mert mig edí&g Püspökladány Dola és Beppo. Irta: Vidovich Ernő. Beppo otthagyta a sziniiskolát a Dola kedvéért. Feláldozta szép, érces hangját s az operaáriák helyett fülbemászó, provencei kuplékat énekelt együtt Dolával. Elcsábította a leány gesztenyeszinü hajkoronája, két nevető kék szeme s otthagyott hirt, dicsőséget. Húsz éves volt, Dola pedig tizennyolc. Valami közös vonzódás ismertette meg őket egymással. A sziniiskela zongoratermében találkoztak először egy felvételi vizsgán s a sek fiatal jleány között látta először Beppo Dolát. Talán az vonzotta a leány felé, hogy a szigorú bizottság megbuktatta a leányt s látta, amint a Dola ajkai megremegnek a keserűségtől. Odament hozzá és vigasztalni próbálta :. — Lássa, megtörtént ez mással is. Majd felveszik szeptemberben. — Nem vesznek fel soha — panaszkodott Dola — mert nem vagyok „olyan“, mint a többi. És a szó nagyon meghatottta Beppot. — Pedig szebb hangja van, mint akármelyiknek — erősítette. Következtek erre olyan hónapok, melyeket nemcsak a naptártudósok neveznek tavasznak, hanem [azok is, kiknek szivébe a keletkező érzés édes boldogsága lopózik. Együt sétáltak a városligetben. Dola néha ábrándosán nézett Beppora és Beppo megszorította a Dola kicsiny, fehér kezét. Vájjon mi boldogság lohet ebben ? De a boldogsághoz vagy nagyon kevés leéli, vagy nagyon sok. A végén Beppo feláldozta jövőjét, Elment Dolával sanzonokat énekelni!. Mikor a Mesternek megmondta szándékát, az csak ennyit felelt: — Ostobaságot köpetsz el, de húsz éves koromban én is i.gy cselekedtem volna. És énekeltek együtt pajkes dalokat. Különösen egy volt. amelylyel meghódították a közönséget, vidám kupié, Beppo éaekelte a refrénjét: — De szeretlek, kicsi Dolám, én is. A közönség jj kedvben kiáltotta utánna: — De szerellek, jkicsi Dolám, én is. Bepponak ez nagyon fájt. ügy érezte* hogy a közönség kiáltozása nem egyéb nyilt vallomásnál. Feltette tőlük Dolát, rettegett, hogy előWÜ'utébb 'cdrabolják boldogságát. ’Pedig milye.- szédületes boldogság volA az. Mikor az e^t fáradalmai után nyugodni tértek, B§ppo izzó fejét a hideg falhoz hajtotta. Megkopogtatta a falat és csendesen kérdezte: Alszol, Dola ? — Rólad álmodom. Épen az előadást végezték be egy este, mikor Beppo sürgönyt kapott. Előbb lemosta arcéról a piros festéket és a fehér rizsport, levetette selyem bohócruháját s úgy tépte fel a papírdarabot. Meghalt az apja. Az apja . . . Mikor elhatározta, hogy Emeli-"Tfe étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzádást. Tüdőbetegségek., hurutok, szamárköhögés, sk.rofolozis, influenza ellen számtalan fanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kenjen mindenkor „Roo/se“ eredeti csomagolást. 99 jRoehe fé e-' Kaphat» js* rendeletre a gyógyszertárak» bau — Ara Gvegenkiot 4.— korona. F. í?offinfi,i5n-I.a Reche & Co. Basel (Svájc)
