Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-08 / 45. szám
XXXIV. évfolyam 45 szám. Szatmár, 1908. nov. 8. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI AH : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. M'iiúe>iu'-u Ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Irta: LENGYEL ZOLTÁN. Politikai vázlatkönyvemből téptem ki e lapokat. Közreadom. 1904. november. Az ellenzéki szövetkezés tehát létrejött. Amiért évek óta annyi kitartással harcoltam : összehozni valamennyi vezérférfiut, ki hazafias mozgalmainkban kitüntette magát — sikerült. Együtt vagyunk és igy erősek is vagyunk. Meg- küzdhetünk a magyarság minden külső és belső ellenségével. Hogy mi fog síelni azt nem tudom. De hogy egy *ifc korszakos lépéssel, elére vihetjük nemzetünk ügyét: ezt remélem. Örömöm azonban nem teljes. A vezérlő bizottság nem az a forma, a melyikei az előttünk álló nagy csatát megvívni lehet. Tágy.mn,, számára tekintettel: kissé n jgy. Valóságos fiókparlament. Titkottartani vele lehetetlen ség. A sokszínű és ősszeforratlan elemek miatt, kik benne részt vesznek : la za. A szövetkezés a pártok között: «szintén nem megfelelő. Egységes aLV’MasftßK kellett voina bekövetkezni. Ezt -.vári; m s ezért küzdöttem utolsó percig. \z er ’ ne-- nyék azonban áthajtottak az én n rémén. A vezérok máskén^ öntöttek. Most már nincs mit csűr Ain: mitmo .öljünk velük s nézzük nii?e mennek. Háuha nekik lesz igazuk ? 1905. december. Most már kétségtelen, hogy a iz- deleru arányai túlnőttek erőnkön. A föladat nehezebb, mint hittük, szervezetünk gyengébb, mint lehetne. Nincs is. A harc közben azt reméltem, hogy összetömörlünk, a szolidáritás érzete kefejlődik, a szervezet pedig létrejön. Megint csalódtam. A koalíció emberei csak uralomra törnek, de a csatát megnyerni sem nem tudják, sem nem akarják. Ennek pedig rettenetes katasztrófa lesz a vége. Ezért utolsó jaj- kiáiltásul írtam meg az „T"-; szabadság- karcot.“ Ott elmondom, nn kell tex ií ; és hogyan keli csinálni. Ha megfogad- : ják : jó; ha nem fogadják meg: akkor legalább mindig igazolhatom, hogy jót akartam és jót láttam. Azt mondja erre a néppárt egyik kiváló tagja, aki munkámat dicsérte: a mit megírtál, szín igaz ; létre jönni azonban nem fog. Már késő Hanem ha egyszer kormányra jutottunk; akkor a pártok egyesülése, a nemzet élet újjászervezése, a mit te helyesen akarsz, magától jön. Lehet: felelem. De mi lesz akkor a céllal, a csatával, a melynek megnyerésére jöttünk össze? Ki látott olyan hadvezetést, hogy előbb veszítsük el az ütközetet s azután toborozzunk seregei ? Hisz ez rettenetes! De lehet, hogy megint nem nekem van igazam. S ha van is: már nem tehetek. Nem rajtam áll. Tehát: Vederemo. 1906. augusztus Most már minden reménységnek I vége. Kormányon vannak. Meg is osztozkodtak. A függetlenségi pártnak vajmi ; csekély jutott. Pedig — többség. Vilá- j gos, hogy nem azért adtak neki részt ; a kormányzásV I, hogy később egészen j átvegye, hanem, hogy — lejárja ma- ogát. A nyílt elvföladást nem tudják keresztül vinni, hát gyakorlatilag csináljál: mtíj'b És Kossuth meg Apponyi: miniszterek. Ők több nőm lehettek Céljukat elérték. S: vigye az ör pártot. LópCoc" volt a hiúság létív m. Mikor ők fölértek kirúgják. Azt mondja az egyik koalíciós újság : úgy jártunk, mim' negyvennyolcban. Becs elieu indulton k, de a sereg nem bizony ult elég erőmű A. így hát fegyverszünetre lépt .. M -gáHtunk Ko- ! maromnál, rendbesze í k a „sereget és j aztán újra felkészülve a győzd Tern biz- i tonságával vonulunk előre, beleltem neki a Napban. Hogy hát ón úgy lá~ tom a bécsi béke nem fegyverszünet, hanem fegyverlerakás. A sereg tehát nem Komáromnál áll, hanem Világos után van. De ha ismét nem nekem van igazam, hanem nekik : ám legyen. De akkor fegyverkezzünk és ne osztozkodjunk. Ütött az utolsó óra ! Látom és tudom azonban, ismerem az események logikáját és az emberek lelki világát: itt már minden elveszett. Csak magamat menthetem. Én már künn is vagyok. Csak még egy pár havi előkészület, mig a magam dolgát rendbe szedem s aztán utaink elváltak. Én megyek balra. Vagy kilépek, vagy kidobnak. Künn megpróbálok még egyszer valamit. Vagy észre tér az ország és észre téríti őket is, vagy nem. De engem igazolni fog a jövő. Bízom benne. 1908. október. A koalició nem tudott össszefornL tehát szét fog menni. Darabokra hull. Apróbb darabokra, mint a milyenekből összetákoltuk. Program rajának utolsó porcikáit is föladta. Nincs eszménye,, iránya, vezetése. Kimúlt. De elmúlásában kiölte a nemzetből is a hitet, az eszményekért való lelkesedést. A függetlenségi párttal végig járatták a kálvária minden stációját. A keresztet fölvitte, az utat végigszentelte s most I már nincs egyébb hátra, mint hogy föl— feszittessék, ecettel és epével itassák & ! oldalába lándzsát döfjenek. Vége. Hogy mikor fog föltámadni a nemzet lelke : nem tudhatom. Nem egyhamar van rá kilátás. 'jQe az bizonyos: hogy nem ezen formát, nem ezt a testet veszi majd magára # nem ezek által jut dicsőségre. Ezek már csak pusztulni valók. A feloszlás jelei münden üti. RothaBaj van.
