Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-11-01 / 44. szám
XXXIV. évfolyam 44 szám FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. ELöFÍEIjTJESI ár ; Helyben : Vidéken : FELELŐS SZERKESZTŐ t \ Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Dr. VERÉCZY ERNŐ. Egyes szám ára IO fillér. Szerkesztőség : Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindern;-!; jű dijak a fciaiiéhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Tudtam előre, — mondja az egyik Latkóczy Imre ravatalánál. Úgy kellett neki, — gondolja a szívtelen. Szegény szerencsétlen — sajnálja a jó- szivü. De azért a játék tovább folyik, mint a montekarlói kaszinóban, mikor az öngyilkos játékos jhalálhörgése csak egy pillanatra szakítja félbe a rouge et noiie-t. Vagy, a hogyan a francia elnök mondá : La séance continue, az ülést folytatjuk. Azt kérdezem : szükséges volt-e az áldozat ? Azt ^felelem : nem. Ellehettünk volna e nélkül is. De nem most, sokkal régebben kellett volna reá gondolni. Hát érdemes volt-e egy embert elpusztítani ? Azt felelem : nem. Ha minden úgy marad, a hogy volt, ha csak egy hely ürült meg a tüle- kedők számára, ha csak ennyi következtetést vonunk le: nem volt érdemes. A szabály azonban igaz marad: a közélet emberének tisztának, fedhet- lennek, hozzáférférhetetlennek kell lennie. S a ki nem az : nem jogosult a közérdek letéteményeseként szerepet vinni. E szabály keretében szükséges is, érdemes is letaszítani azokat, kik nem méltók helyükre. De csakis e szabály keretében, vagyis : mindenkivel szemben és mindenkor egyenlő mértékkel kell mérni. Általános és egyenlő igazságot kell szolgáltatni. Kérlelhetetlen szigorúsággal kell végrehajtani. — így jó, hasznos, igazságok és becsületes az eljárás és ha áldozatokkal jár is, megbecsülhetetlen hasznot hoz a tisztitó munka. Ámde erről szó sincs. A baj nincs orvosolva. Nem is akarják. Vagy csak kevesen. És igy harapózik tovább. A megtévedten sajnálkoznak, de a játék tovább folyik. Rothadás van az egész vonalon. Hiszen ha nem igy volna, nem kellene beszélnünk egy korszakról, mely alig nevel megfelelő embereket a közélet számára, ellenbn pusztítja a jót is, nem védi meg az igazat, nem tudja kiküszöbölni a bűnöst. íme: az egész társadalom beteg. Erőtlen. Eladósodott. Nagyzoló. költekező, tartalmatlan. — A magyar közép- osztálynak nincs gazdasági élete. Gsak úszik a vizen és kapaszkodik az utolsó deszkaszálba. A hatalom azonban kezében van. Nem egyéb miatt, de csak azért, mert nincs, aki tőle átvegye. Ez azonban nehéz terhekkel jár. Nem bírja. Kénytelen tehát eszközeit ott venni, a hol találja. • A nemzetélet gazdasági szervezése elmaradt. Hivatalnok és jogász nemzet vagyunk, iparos és kereskedő helyett. A középbirtokos csak tengleng,' pusztul, kínlódik. A nagy birtok megél, a tizezerholdas szórja is a pénzt, de mégis kívül áll a közgazdasági forgalmon. Teher az országnak, mert költekezés és pazarlás az élete s alig egy némelyikét találjuk a szerzők között. A nyugati vállalkozó annakelőtte, ha könnyen akart meggazdagodni, ezresekkel megrakodva elindult. Törökországig meg se állt. Afrikai, ázsiai gyarmatokban biztosan megszedte magát. Ma ezeknek is a legeslegsalakja csak hozzánk jön. Sápol itt, sápol ott és megszivja magát. Mi vagyunk a világ közös gyarmata. Mindenki boldogul, aki élősdiként rátelepszik a magyar közgazdaságra, hogy elvonja életerejét, de megbukik, ki alkotni akar s a mi erőnket akarja naggyá nevelni. A közigazgatás s a kormányzás ezernyi dolga, vállalkozása mind alkalmat ad a könnyű pénzszerzésre annak, aki rá van szorulva, vagy aki elfogadja. Parlamentünkről ne is beszéljünk. Sajtónkról is jobb hallgatni. A kormány egyik másik embere, ha akarja is, nem bir velük. Bíróságainknak alig van hozzá érzékük. Ritka az az eset, hol a tisztitó igazság a nagy harcot győzelmesen állja ki, ellenben gyakori a bűnös menekülése s a közélet megjavításáért küzdő becsületes harcos elesése, Ilyen szomorú tehetetlenség, gyöngeség, elnézés és nemtörődömség szálából fonódik ez a háló, mely polipkarjaival folytogat és elpusztítással fenyeget. Sokszor sokat föltártam, megharcoltam, eredménytelenül. Magamnak csináltam bajt, másoknak kavarodást, mindnyájunknak alig valami hasznot. Meggyőződtem arról, hogy egy néhány harcos kevés. Talán lesz azonban több is. Egy két áldozat is kevés. Részben szükségtelen, részben eredménytelen. Soknak kell lenni. De helyükké sok és megfelelő embert kell nevelni. A gazdasági élet számára élelmesebbeket, a közélet és a politika számára kevésbbé élelmeseket, de többet és jobban dolgozókat. Embereket kell növelnünk. És valami azt suttogja nekem, hogy oly sok szégyen, oly' sok megaláztatás után, oly sok áldozat és szenvedés után mégis mintha az erkölcsi világrend kezdene győzedelmeskedni. Hullik a férgese és lassan lassan föl- tápászkodnak, megerősödnek és bátrak lesznek a becsületes harcosok, kik nemzetünket az erkölcs és a munka, a szorgalom, takarékosság és önfeláldozó egyetértés utján kiakarják vezetni a mocsárból, amelyben van s amelyben eddig lejebb és lejebb sülyedt. Bizzunk és reméljünk, még ha újból kellene is csatlakoznunk. Egyebet úgy sem tehetünk. Lengyel Zoltán. A Széchenyi Társulat ünnepe. Múlt hó 25 én a magyar kulturális mozgalmak gyújtó pontjában izzóit városunk. A Széchenyi Társulat jó eleve fényesnek igér Hulljon a férgese. ^5^ JjJj^
