Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-10-18 / 42. szám
2 okt. 18 hogy e javaslat törvény erőre emelkedése után lehetetlenné lesz téve minden függetlenségi törekvés, minden igazi nemzeti érdek erőteljes képviselete, de elsorvad minden szabadelvű és demokratikus irányzat is. Nem a nép megy be tehát az alkotmány sáncaiba, hanem az igazi népakaratból az is kiszorul onnan, amennyit a negyvennyolcas törvény- hozás már bebocsátott. És kiszorulva a haladás emberei, az érvényesülésüket kereső erők a parlamenten kívül fogják vívni az ő csatájukat, lázban, izgalomban, forrongásban tartva közéletünket és megbénítva egész nemzeti fejlődésünket. Ez az: uj csatatér. Annál nagyobb, minél csendesebb lesz a parlament. Annál izgatottabb és elszántabb, minél engedelmesebbek lesznek a hatalommal szemben az uj képviselők. Valóban szép kilátás a jövőre ! Lengyel Zoltán. A boritaladó törlésének kérdése.*) A bor megadóztatásának eredete a múlt század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, melynek végén eljutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort termelt. De mihelyt borterméseink emelkedni ’) A „Magyar Szőlősgazdák Orsz. Egyesületétének“ e memorandumát közérdekű volta miatt bár kivonatosan, jónak látjuk leközölni. Szerk. SZATMÁE kezdtek s 1899-bcn már a 2 millió hektolitert jjsmét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza: az olasz borvámklauzula és boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És megindították a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek de a törvényhatóságok Jutján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott; menynyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaladó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermelésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell. Szóba került ez a kérdés a törvényhozás termeiben is nem egyszer és mindany- nyiszor elismerték a kormány tagjai is ennek jogosultságát, aminthogy az országgyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett az eszmével. 1902-ben a pénzügyi költségvetés tárgyalásakor mar csak egy hajszálon múlt, hogy a képviselőház nyílt ülésében a bor- italadót le nem szavazták. Azóta is felszínen lebeg a kérdés. ígéretekben — a legilletékesebb helyről, az időköz.i pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Azonban a boritaladó leszállításáról még ezideig pozitív formában nincs tudomásunk. Kezdettől fogva rámutatott számos fel- terjesztés és interpelláció arra, hogy a boritaladó törlése nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, felemelte a szeszadót, úgy hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió korona nyersbevételt jelentő boritaladó törléséről azért még ma sincs szó ! Pedig mit jelent ez a tétel az állami háztartásban ? Jóformán sémit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel 1%-ánáí. Lehetetlen, hogy éppen a boritaladó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fennmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exiszten- ciája biztosítva legyen, mint az, hogy ideig- óráig deficit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy jómódú szőlőbirtokosság az ily módon elmaradt adót sokszorosan ki fogná sok más címen pótolni. Lám, Franciaországban 1900-ban, mikor először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörülték a boradót. A képviselők túlnyomó többsége meghallgatta a borvidékek kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. A francia költségvetés a következő évben 100 millió deficittel végződött, de a szőlőgazdaság meg volt mentve ! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendüietet vett, hogy maga Páris város lakossága fogyasztott el 1V* millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hl.-rel többet, mint előző évben. Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlőgazdaságnak sürgős szüksége, ha ezt a katasztrófától megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, még Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Bécsben a boradó hl.-ként 8 K A különös ebéd. — Franciából. — Lajos barátom kiürítette poharát, cset- tintett a nyelvével és felkacagott: — Ha 1 ha ! ha ! Azt hittem, hogy a hangos tetszésnek e jeleit a bor javára írhatom, amelyet szopogatunk s azért én is kiürítettem poharamat s miután hasonlókép csettentettem a nyelvemmel, kijelentéin: — Nem rossz bor ! De Lajos ekkor már 75 márföldnyire járt a kérdéses bortól. Kalapját szemére vágva, fejét lehajtva jóízűen mosolygott. Kisvártatva felkapta fejét és szólt: — Ugye te nem ismered a Jean Bogáért ebédjének históriáját ? — Nem. — Nem-e ? Hát elmondom: Az öreg Jean Bogáért bérlő Antwerpen környékén. Nagyon derék és vidám fickó, akinek van mindene: felesége, gyermeke, ökrei, lovai, juhai és körülbelül 100 ezer frankja a ládájában. Emellett igazi paraszt a körme hegyéig. Egy alkalommal bemegy az öreg Jean Bogáért Antwerpenbe s minthogy jól eladta gabonáját, igy okoskodik: „Lám, lám, ez egyszer teremt’ uccse jól beebédelek; úgy nézem, ebben a vendéglőben la! igen jóízűen falatoznak . . . hátha megpróbálnám!“ Abban a pillanatban, mikor e szeretetreméltó ajánlatot tette önmagának, derék bérlőnk ép a fentebb említett vendéglő ajtajánál találta magát. Tehát, [mivel az önmagának adott tanácsot bölcsnek találta, [habozás nélkül lépett és letelepedett a nagyteremben. Jean Bogáért tehát belépett, leült és megkopogtatta az asztalt: — Hozzon nekem mindenekelőtt egy üveg fehér burgundit, kiáltott. Fehér bur- gun-dit, hallotta ?! De mikor a pincér elhozta az étlapot is — ha ! ha! — akkor már egyébről volt szó. Az öreg Jean ugyanis nem tudott olvasni s most az volt főgondja, hogy ezt észre ne vegyék. Mit tesz tehát ? Komoly képet vág, akárcsak egy utazó polgármester és miután szigorúan végig nézi az étlapot, odaböki ujját a csalogató lájstrom első sorára. Brávó! Ez egészen jól sikerült! Az éleseszü pincér nyomban elértette. Fürgén eltűnik s pillanat alatt pompás húslevessel tér vissza, melyet a mi emberünk nyomban felszörpöl. — És most mit parancsol még, uram ? kérdi a pincér. Hogy mit parancsol ? Hát természetesen a következőt I A leves után kétség kívül valami vastagabb fog jönni! Az öreg Jean tehát elszántan odaböki ujját a másik sorra. Nagy elképpedésére azonban valami főzeléklevest tálalnak elibe, tarkát, akárcsak egy délamerikai rendjel. Hanem azért csak bekanalazza. © Siroliit Emeli- "Tflz étvágyat és a testsúly!, megszünteti a köhögést, váladékot. éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár» köhögés, sJcrofelozis. influenza ellen számtalan tanár éft orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. P. Hoffmann-La Roch« &. Co. Basel (Srájc) 99 Röche fi Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban - Ara övegenkint 4.— korona.
