Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-02-02 / 5. szám

2 S Z A T M Á R február 2 lülról vezetett párt azért nem is fog boldogulni. Rájött a nép, hogy ez urak <3sak azért gyűjtenek sereget, hogy a maguk javára minél jobban eladják. Csak oly alakulásnak van értéke ezentúl, amelyben a nép milliói ma­guk kormányozzák a pártot; országos szervezetben kell egyesülnie a függet­lenségi harc hiveinek. A legkisebb em­ber is szólhasson bele a dolgok inté­zésébe és adjon erőt vezetőjének, ha előre viszi, taszíthassa le, ha megfuta­modik. A pártélet nagy erkölcsi erejét nem­csak és nem első sorban a politika te­rén kell érvényesíteni. Bele kell vonni a sajtó, a társadalmi élet és a gaz­dasági munka irányítását, előbbrevite- lét is. Gondját kell viselni a népnek, mely zászlónk alá szegődött, kenyeret kell neki adni és nem szavalatot. Ezek az eszmék vezettek a harc előtt és alatt. Ezekért szenvedtem. Eze­kért támadtak a segítségemmel, erőm­mel, harcaim árán hatalomra jutottak a küzdelem után. Támadtak, mert ott hagyták a népet, elveiket, föladták a harcteret, elvesztették csatáikat. De meg nem tántorodtam S ma már a régi igazságoknak újra sok hive van. Egy seregbe fogjuk terelni, ha­talmassá teendjük és győzelmessé tesz- szük végre a népakaratot. Térjetek vissza mindannyian az igaz útra, és áldás lesz munkátokon ! A többes szavazat. Mostanában a választási reformmal kap­csolatban olvashatunk a többes szavazatról, amelyet a kormányhoz közelálló sajtó még csak diszkrét felületességgel emleget, de a kormányellenes érdekkörök, főképen a szociál­demokraták újságjai annál vehemensebb A költő. — A Szatmár eredeti tárcája. — Irta: Főzy Gyula. Kopogtak az ajtaján. Gépiesen kiáltotta: szabad ! És a hires költő gyönyörű szalon­jába könnyű léptekkel suhant be egy ele­gáns hölgy. — Jó napot kedves barátom — szólí­totta meg. — Jó ismerősöd vagyok, én va­gyok a Szemérmetlenség. A költő gyorsan rendetlenségbe hozta hajfürtéit, Tiszteletteljesen meghajolt és a szeretetre méltó hölgy kezét meg akarta csókolni. — Ugyan ne mókázz, úgy érzem ma­gamat nálad, mint odahaza, te is tégy úgy . . . Hozass gyorsan pezsgőt, de a legjobb fajtából, majd becsületesen iszunk. Fess gye­rekeknek, amilyenek mi ketten vagyunk, ez való. Csak orgiákat ünnepiünk barátocskám. Ezekben a rossz időkben borba kell fojta­nunk a pesszimizmusunkat. Na, miért vagy oly hallgatag, beszélj már te is valami szel­lemességet, hiszen a mesterségedhez tartozik. Eközben János pezsgőt tett az asztalra. A költő megragadta a gyönyörű arany fo­támadásokkal tolnak az aktuális napi kér­dések sorába. Nem ismerhetjük még a kormány válasz­tójogi tervezetét, hiszen az érdeklődő kép­viselők és politikusok se tekinthettek még bele, oly féltékenyen óvja Andrássy, a javas­at apja, a nyilvánosságtól, de egyes elejtett kijelentésekből arra kell következtetnünk, hogy ha nem is döntésképpen, de szó esett a többes szavazat behozataláról is. És emlé­kezve a házszabályrevízió szőnyegre hurco- lásának előzményeire, föl kell tennünk, hogy a tervezet készítésénél csakugyan szóba jött a többes szavazat. És akár csak ötletként merült föl, akár komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel a tervezetkészitő bizottság, szük­ségesnek látjuk foglalkozni vele, miután ez, mint a választási reformmal szoros öszefüg- gésben levő kérdés, a reformot programmjának egyik sarkalatos pontjaként valló függetlenségi pártot igen közelről érdekli. A többes szavazat lényege abban áll, hogy a választók egv része nem csak egy, de több szavazatot nyer. Ennek föltétele szellemi vagy vagyoni cenzus, esetleg a ket­tő együtt lehet. Ilyen választást eddig csak Belgiumba hoztak be. A választók egy része tehát két vagy több szavazattal járulna az urnához. A tudományos politika elmélkednetik, rágódhatik azon a kérdésen, hogy helyes-e célszerü-e a többes szavazat. A független­ségi párt álláspontját a jogegyenlőség elve határozza meg, s ez az elv csak egy kér­dést vet föl: igazságos-e a többes sza­vazat ? Nem az. Mert ha talán elfogadnék is azt a föltevést, hogy egyes polgárokat szel­lemi vagy vagyoni többletük révén több beleszólási jog illet az ország ügyeibe, amely tétel helyességéhez a jogállam szem­pontjából igen sok kétely fér, nincs olyan mérték, amely igazságosan megjelölné azt a határt, ahol ez a többes jog megadható vagy megszüntethető. Egész sereg vitás kérdés merül fel itt, amelyet eldönteni reális politika képtelen. És minthogy ilyen elasz­tikus theoriák megoldása nem lehet az ál­lam feladata, az államélet berendezésénél csak oly tényezők szerepelhetnek, amelyek lyadékkal telt serleget és koccintott a Sze­mérmetlenséggel. — Éljen az uj irány és a régi ostoba­ság ! a Kiáltotta nő, mielőtt poharát érzéki ajkához emelte. Azután fenékig ürítette a ser­leget. — Tölts újra, tudod, én nem szégyen- kezem, becsületes vagyok és nem ordítok soha sem erkölcsi megbotránkozásról, nem tartozom azokhoz az álszenteskedőkhöz, akik mindig tudják, hogy mikor kell pirul- niok. Tehát koccintsunk: egészségedre ! Él­jen az élet és legédesebb barátnőm : Fifin. Lelkesen itta a bort. Beszélgettek és remekül mulattak. A Szemérmetlenségnek oly vidám szemei voltak, amelyek mindig nevettek, ha a költőnek cinizmusa különö­sen brutálisan hangzott. Hirtelen fölemelke­dett, a költőt szivélyesen megölelte, megve­regette vállát és elbúcsúzott. — Igen, ma fölkeresem összes kedve­seimet, mert én hű asszony vagyok és meg­nézem, mint megy a sorsuk ... Na, és a pezsgőt is szívesen iszom, hiszen én találtam fel. Téged legjobban szeretlek, de nem is panaszkodhatom rád, mert a színdarabjaid­ban a legnagyobb tiszteletben részesitsz en­gem. Csak maradj tovább is ilyennek, hogy j a jogok gyakorlásának biztos alapjául szol- ! gálhatnak. A többes szavazat tehát politikai kép­telenség. Mert sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs. Ezért nem is hisszük, hogy komolyan foglalkoznának vele a belügyminisztériumban. Érdekes és fontos azonban az ok, amely e kérdést fölszinre hozta. A kijelen­tésekből következtetve, a magyarság par­lamenti túlsúlyának biztosítására szolgálna a többes szavazat, a nemzetiségekkel szemben' Alapja az volna ez ideának, hogy Magyar- országon a magyar elem úgy a szellemi képzettség, mint vagyon tekintetében túl­súlyban van, és igy a többes szavazat se­gélyével a nemzeti politikára nézve vesze­delmes nemzetiségek túlságos érvényesülése megakadályozható lenne. Igazán szomorú lenne, ha a magyar állami hegemónia megtartása ilyen eszközö­ket igényelne. Nem. A jogegyenlőség ilyen igazságtalan megsértésére semmi szükség nincsen. A legalsó korhatár, amelyet az „álta­lános“ választójogot követelő szocialisták is föltételül tűznek, a 20. életév. Az ország jelenlegi, 20 éven felüli férfi lakossága 4.322.960. Ebből választó 970.841, nem vá­lasztó 3.352.119. A húsz éven felüli férfiak­nak tehát nem egészen egy negyede vá­lasztó. Nem foglalkozva ezúttal azzal, hogy lehet-e a választójogot a szociáldemokrata követelésnek megfelelően, úgy általánosítani hogy egyedüli hatara bizonyos életkor le­gyen, csak azt szándékozunk megvilágítani, hogy minő különbségek mutatkoznak, ha a a húsz éves kort véve alapul, föltételül a magyarul irni olvasni tudást vesszük, vagy ezt a feltételt elvetjük. Amint tudjuk, a füg­getlenségi párt a magyar nyelv tudásához ragaszkodik, a magát „szabadelvűnek“ titu­láló nemzetközi szocialista, az ezzel rokon darabont és a velők közös érdekektől moz­gatott nemzetiségi törekvések rettenetesen tiltakoznak a magyar nyelv tudásának tel­tétele ellen. Lássuk tehát a különbségeket. A 20 éven felüli magyar anyanyelvűek száma 2.248.166 (52° o), a nem magyaroké 2.074.794. Az utóbbiak közül magyarul beszélni tud még gazdagabb lehessél. Nesze egy szép csók . . . Isten veled ! A viszontlátásra! És boldogan ellibegett. Még mielőtt a költő a történtekről gon­dolkodhatott volna, már egy másik alak ál­lott előtte. Rongyos ruhát viselt, szeme szo­morúan pillantott, homlokát és arcát foltok borították, — Én vagyok a Csúfság, — szólt és hangja úgy rikácsolt, mint valami öreg asz- szonyé, — és eljöttem hozzád, hogy meg­köszönjem, hogy nagylelkűen protezsáltál. Milyen büszkén vándorolhatok a világot je­lentő deszkákon. Most már nem pillantanak oly megvetően reám mint egykor, most tisz­telnek és nem törődnek a hazug szépség­gel. El a ragyogó napfénynyel, leánykaca­jokkal. Minden a rendszer hazugsága; csak én élek, létezem, nézz ide, mindez valódi piszok. Végre felfedeztetek, miután sokáig, sokáig félreismertek; velem kezdődik számo­tokra az igazi művészet, mert csak a csúf­ság : igazság. Miután igy a szivéből beszélhetett és a költő örök hűséget esküdött nyugodtan tá­vozott. Majdnem örömpirban égett az arca, de még idejében eszébe jutott, hogy mint

Next

/
Thumbnails
Contents