Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-08-09 / 32. szám
2 aug. 2, den reá épített jogviszonynak. Ha a belső zavarok elmúlnak, vagy ha Törökország elég erős leend azok leküzdésére, akkor önként, mondhatni: automatikusan meg kell szűnnie minden külállam gyakorolta gyámkodásnak, pláne közvetlen ténykedésnek, amennyiben azt a megerősödött Törökország saját szuverén akaratából nem akarná tovább is fentartani. A köztünk és Bosznia-Hercegovina között fenálló közjogi viszony tehát a fentebb kifejtett időpontban fog megszűnni. Hogy aztán ezen időpont mikor jön el, az más kérdés, amely egybevág a megszűnés módjának kérdésével. Valószínű ugyanis, hogy az, vájjon Törökország tényleg megerősödött-e s ily módon sorsa önmagára bizható-e, nem sokára erős vitakérdés leend úgy magának Törökországnak, mint a nagyhatalmaknak, közelebbről épen Ausztria-Magyarországnak részéről. Részünkről épen az okkupáció miatt. E kérdés megoldásának módja pedig csak az általános elvek szerint, tehát jelenleg újabb nemzetközi határozattal történhet. Ha Törökországot nemzetközileg helyezték gondnokság alá, nemzetközileg kell feloldani is, ez csak természetes. Akar kedvező lesz rá nézve az uj határozat, akár nem, az előtt neki is, de főleg nekünk, okkupáló hatalomnak, föltétlenül meg kell hajolnunk. így követeli ezt, hangsúlyozom : főleg tőlünk, a nemzetközi jog. Mert Törökországnál e kérdés már a nemzeti önérzet, helyesebben : nemzeti erő kérdése lesz. S Z A T M Á R Részünkről igy látjuk Bosznia- Hercegovina jövő közjogi helyzetét. A kérdés soha sem az, vájjon meg- szünik-e valamikor a jelenlegi állapot, A kérdés mindig csak az okkupáció feltételének meg-, vagy meg nemléte. Vájjon megerősödik-e most kapott alkotmányával Törökország s vájjon e megerősödést mennyire értékelik a nagyhatalmak. Minden távolabb fekvő alakulás képe világos, már most megállapítható. Az elmondottakhoz csak azt fűzzük még hozzá, hogy az 1878. előtti állapot visszaállítása, tehát az okkupáció megszűnése, a mi érdekeinkkel épen nem ellenkezik. Reánk nézve | kategorikus szabály az, hogy lehető leg minden szűnjék meg, ami Ausztriával közös ügyünk. Tehát ez a megszállás is. Viszont, ha már arról van szó, hogy Bosznia-Hercegovina állandó államjogi kapcsolatba jusson valamelyik állammal, a mi érdekünk csak az lehet, hogy utóbbi inkább Törökország legyen, mint Ausztria, mely tartományaival amúgy is körül- gyürüzött már bennünket. Mert arról nem in beszélhetünk komolyan, hogy történelmi jogunk révén mi lépjünk fel reális igényekkel e két tartománynyal szemben. B. j. A végrehajtási novella. ii. (V.) Cikkünk I. részében megtettük észrevételeinket általánosságban, s igyekeztünk kimutatni azt, hogy a novella ahelyett, hogy célját érné s a kis existontiák érdekét védené, éppen ellenkezőleg azok vagyoni érdekeit veszélyezteti s e mellett őket az uzsurások kezei közé hajtja. Mert mi fog történni ? Az instrukció, házi bútor s a homes- tead-intézmény behozatala után egy bizonyos kiterjedésű, ingatlan lefoglalható nem lesz, pénzre pedig addig, amíg pénz és kis existouüa lesz, — mindig lesz szükség, kénytelenek lesznek ez uzsorásokhoz fordulni, akik pedig mit fognak mondani ? Pénz kell ? Adok ! adok 100% ra, de te adjál egy szerződést, s ha te a kölcsönt ki nem fizeted, bútoraid az enyémek, az ingatlant a nevemre iratom 1 Kell pénz, vagy nem ? S miután pénz kell, vesz pénzt, kölcsön, ad szerződést, s i e művelet mellett egy pár évtized múltán I a kis birtok 50%-a uzsorások kezébe kerül. Az eredmény ez lesz, s ha hozzá vesz- I szűk a, hitelezők helyzetét, önkéntelenül azt : keli mondanunk, hogy „az ellenségünktől nem félünk, csak a jó barátainktól ments meg Uram minket.“ Főbb elvei a javaslatnak a következők : A javaslat hz életszükségletek közé sorolt,, | s alább részletezendő tárgyakat, valamint a kereset folytatásához szükséges dolgokat a í legnagyobb és a legszélesebb mértékben kiveszi a végrehajtás alól, a köz és magánvállalatok alkalmazottai, valamint azok hozzátartozóinak járandóságainak a foglalás mentes összeget felemeli, a kis iparosoknak a végrehajtás alól mentes anyag készlet értékét az eddigieknél nagyobb összegben állapítja meg. A mezőgazdaságra vonatkozó és korlátozó intézkedései a novellának: inig a régi törvény csak 5 hektoliter vetőmagot vett ki a végrehajtás alól, s a 12 hó dat meg nem haladó birtok instructiőiának lefoglalásánál azt a korlátozást állítja fel, hogy az március 15-től, november 15-ig oi nem árverezhető, de végrehajtás alá vonható, addig a novella szerint egy 12 holdas birtok megműveléséhez szükséges vetőmag, gazdasági eszközök, igavonó jószág, trágya s félévre szükséges takarmány végrehajtás tárgyát egyáltalán nem képezhetik. 12 holdat meghaladó ingatlannál pedig az instrukciót illetőleg azt a korlátozást állítja fel a törvény, hogy annak instrukciója — mig a régi törvény mellett egyáltalán korlátolva nincs — a gazdasági óv alatt, azaz március 15-től november 15-ig árverés alá nem bocsátható. Általában mig a régi törvény a korlátozást és mentesséÉjjel a vártán. Irta: Kurucz Miklós. (Folyt. és vége.) Ennél a gondolatnál hirtelen komor felhő ugrott Ragyák káplár arcára. Leikébe szállt a fekete gondolat, hogy nem igaz, amit a uagytiszteletü ur mendott. Nem született meg az a magyar szabadság. Nem. Hiszen kétfejű sas van a csákómon. Kétfejű sasos fekete-sárga zászlóra esküdtem. A császár adott nekünk fekete-sárga zsinóros ruhát. Osztrik-országbau szolgálunk német kommandóra. — Te Biczó! Hiszen nem is ébredett föl az a szabadság!! Hazudott a tisate- letes ur !! Szól a gefreiter felé nagy elkeseredéssel Ragyák, mintha az is követte volna az ő gondolatait. — Nem a . . . Fölébredett. Futott haragos szeme elöl a német Branyiszkónál, Vácznál, Isaszegné!, Nagy-Sallónál, Szolnoknál . . . Meg mindenhol. De egyszer csak jött a muszka. Megállította a németet a szaladásban és azt komrnandiroztta vele :... „Schiesen!“ . . . És lelőtték a magyar szabadságot , . . Ezekkel a fegyverekkel itt dí ! Azután lelőtt véres testét megrugdosták, szidalmazták, úgy, ahogy káplár ur a rósz regrutákat szokta . . . Ezért nincs most magyar szabadság! Ragyák káplár szeme vad csillogásban mered a fegyverekre. Szeretne közéjük vágni. Vad gyttlölség torzítja el arczát. Ökölbe szorul a keze. A kétfejű sas Biczó csákójáról rávigyorog. — Te Biczó !! — tör ki Ragyák elkeseredett leikéből — Nem jól van ez igy !... — Nem . . . Elhallgatnak. Nagy, bánatos csöndesség száll közéjük. Egyszerre csak Biczó nótába fog. Megered leikéből mintegy önkéntelenül, girni kezdi a nagy vigasztalást: „Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos . . . lesz hazánknak szabadsága.“ A busongó, bánatos melódia belekap a lelkűkbe és összeforrasztja őket. Már együtt dúdolják mind. Ragyák ott az asztalnál két kezébe temetve fejét, a többiek fél kézre könyökölve a priccsen. Kiszűrődik az ajtón, ablakon. Keresztül száll az éj sötétjén az avisopostig. Ez fülel. A szokatlan hangok húzzák őt az ablak felé. Ott megáll. Meglepetve hallgat egy ideig, azután ő is megfeledkezik magáról és együtt énekel az ablakfélfának dűlve az őrszobabeliekkel. A kis őrség nem tudja, hogy most magasztos ünnepet tart. Elfelejtette, hogy e pillanatban sárba tiporja a császár szentsé- ges reglamáját. Lassan, óvatosan bontakozik ki az éj sötétjéből egy homályos alak. A fölcsilianó gombok sora tisztet sejtet. Most az őrszo- l bából kiszűrődő világossághoz ért Kvatky oberst, a rettegett sárkány, a vizitáló gar- nizios tiszt. Úgy áll ott, mint egy szobor. Elképedve bámul a kötelességéről megfeledkezett avisopostra, aki neki hajolva az ablaknak, még egyre énekel. Nincs rettenetesebb bűne a dienstregla- mának, mint amit ez az avisopost követ el. Nincs rettenetesebb kép, egy vizitáló tiszt szemében, mint egy éneklő őrszem. Mint a tigris, ki rajta éri, hogy a fészkét dúlják, apró kölykeit fojtogatják, az ezredes dühtől felpuffadt arccal kardja markolatát szorongatja, hogy összeapritsa azt a haszontalan legényt, ki ezredének féltett becsületét ilyen vakmerőén meggyalázza. „Na sirj, ne sirj Kossuth Lajos . . . Lesz hazánknak szabadsága!“ E hangokra visszahőköl az ezredes. Mintha váratlan ütés- csapás érte volna. A szégyen és a harag majd megöli, oly ádáz erővel hat rá a bűnös ének. De hirtelen, mint mikor viharfelhők közé fut a tüzes napsugár és jszéjjel veri azokat erős melegével, úgy futott nagy haragban kavargó gondolatai közé : „Vén katona, ilyen rebellis volt az édes apád is, mint ezek. Te is iiyen voltál kicsi korodban,“
