Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-08-02 / 31. szám
2 S Z A T M Á R aug. 2, Az pedig, hogy ezeitkel versenyre kelljen s a pénzintézetek egy részét, mint „férgeseket“ elpusztítsa, mint ahogy a vezércikk magát kifejezi, nem kivánatos. A pénzintézetek e váro3 lakóinak részvényeiből alakultak. A pénzintézetek elpusztitása tehát a részvény értékének elvesztésével s esetleg a betétek részbeni elvesztésével is a város lakóinak okozna érzékeny károsodást. Ilyenre a város nem vállalkozhatik. A városi takarékpénztár felállításának kérdésétől tehát most már tekintsünk el s igy a vásárcsarnok bizon vagy az árakat emelné, vagy a városi pénztárt terhelné. Tertium non datur. Azt hisszük, hogy körülbelül ilyen lesz a válasz az előterjesztendő inter- pellátióra, mert ez az igazság. A végrehajtási novelia. ‘ (V.) Minden alkotásnak s igy minden törvénynek is megvan a maga fény- és árnyoldala, úgy hogy tökéletes alkotásról beszélni sem lehet, legfeljebb arról lehet szó, hogy egyik alkotás jobb, a másik rosszabb. Természetes aztán az is, hogy egy alkotásnak jósága, vagy rosszasága csak annak alkalmazásbavéteie után, annak mintegy hatásaiban nyilvánulhat meg, úgy hogy ez idő előtt legfeljebb észrevételeket lehet tenni, bírálatot majd később mondhatunk. Amidőn tehát az alábbiakban egy uj alkotással, a végrehajtási novellával kívánunk foglalkozni, egyrészről megtesszük észrevételeinket, másrészről felhívjuk a hitelezők figyelmét arra, hogy egy részről mik azok a dolgok, a melyek a novella szerint kielégítési alapul le nem foglalhatók, másrészről, hogy mi az az ut és mód. hogy a hitelezők legalább egy meghatározott időn keresztül, a régi törvény kedvezményeit igénybe vehessék. A javaslat, illetve letárgyalván azt most már mindkét ház: országos határozat szociális jeliegü akar lenni s ez a jellege nyilvánulni akar abban, hogy védi a kis exis- tentiák vagyoni érdekét; de teszi ezt úgy, hogy ez által a hitelezők érdekét ássa alá, á kölcsön megszerzését lehetetlenné, de minden esetre drágává teszi, másrészről ha:ározottan hátrányos a szegény osztályra, mert azt az uzsorások kezébe hajtja. Mert kérdem én, hogy egy kis gazdának akkor, amidőn a házi bútora le nem foglalható, araidon 12 holdnál kisebb birtokkal biró egyének instrukciója le nem foglalható, ki fog neki személyi hitelt nyújtani? Eldig egy 12 holdas gazda 4—600 kor. személyes hitelt élvezhetett! Most 10 kor. tartozásnál jelzálogi biztosíték kell s nemfizetés esetén az instrukció lefoglalható nem lévén, a végrehajtás és az árverés az ingatlanra vezettetik s lesz a kis gazdának instrukciója föld nélkül. Eddig első sorban az ingóságból kerestünk kielégítést, úgy hogy ingatlan csak mint egy fedezetet képezett; most a novella kényszerítő hatása alatt egyenesen az ingatlan ellen kell fordulnunk. Kérdem, hogy ily körülmények közölt mit fog csinálni a gazda instrukcióval föld nélkül ? A régi törvény alatt, ha az instrukció elárverczte- tett, a gazda a birtokát bérletbe adta, s igy biztosíthatta megélhetését, vagy az ingatlanra vett kölcsönnel uj instrukciót szerezhetett. ! Most eiárvereztetvén az ingatlan, az instrukcióra pedig nem vehetvén föl kölcsönt, mert nem foglalható le, eladogatja szépen azt is és tengeti életét az abból kapóit pénzen, addig, ameddig tart, s az után, hogy egy ismert politikus szavával éijek: „jön a golyó, vagy akasztófa.“ Kérdem ily körülmények között, hogy vájjon csakugyan védi ez a törvény a kis • exis- tentia érdekét? A felelet csak az lehet, hogy nem! Különösen ha hozzá vesszük költ vele egy-egy rapportra került bakalegényt, jobban megtört ettől mintha két órai gúzsbakötést kapott volna. Még álmaikban is megremegnének a legények, ha csak a nevét mondaná nekik. Ezeket ahogy végiggondolta Ragyák, fölébredt benne a félsz és ennek nyomán a kötelességtudás, hogy most már a puskatussal és bakkancsával ad nagyobb súlyt parancsának. — Auf! Ein! . . . Zwei! . . . Mozogjatok, a rézangyalát a poros fületeknek ! Mozognak már az erélyes ébresztésre a legények. Nehéz zörgésben, lomhán tápász - kodnak föl a kemény faágyon, amely oly keservesen nyikorog alattuk, mintha szive volna és sajnálná a szegény gyerekeket. Ezek csak igazítják a mundért, hogy még az éj sötétjében se legyen hiba rajt. Szemükben ott ragyog szürke pislogásban még az álom, fakó arcukra piros csikókat, rajzolt a fapárna. Az álomból ébredők didergésével emelik vállukra a fegyvert és hangtalanul követik a káplárt a márciusi fagyos éjszakába. A bécsújhelyi lőporraktár oldalán a csiilagtalan est sötétjében két órája jár föl s alá az őr: Infanterist Doma. Átfázott a teste is, meg a lelke is, úgy állítja már az őrszobába menést, mintha édes anyja által fosztott puha, pelyhestollu ágy várná ott. Állítja azt a kemény faágyat, amely kétmég azt is, hogy az uj törvény kényszerítő hatása alatt a hitelezők kénytelenek összes követelésüket behajtani s igy ainig máskülönben lett volna alkalma az adósnak tartozásait részletekben lefizetni, most kénytelen azt egy összegben leróni. Így, ha ingatlana van, azt eíterholai, megmaradását veszélyeztetni kénytelen, vagy ha nincs, eladni mindent ami a ház körül van s kielégíteni hitelezőjét, avagy kénytelen uzsora kölcsönt igénybe venni, mert az adott helyzetben a le nem foglalható ingóságokra egyedül csak az uzsorás adhat kölcsönt abban a reményben, hogy hátha sikerűiéiül pl. 110 koronáért 200 koronát kapnia? S ha még hozzá vesszük eliez azt is, hogy a kormány már is fenyeget a homestead intézmény behozatalával is, mely szerint egy meghatározott terjedelmű, pl. 12 holdon aluli ingatlan el sem terhelhető, felkiálthatunk, hogy: Adtál u r am esőt, de nincs köszönet benne! Az uzsorások pedig kezüket dörzsölve, boldogan motyoghatják :Csak most következett el a mi világunk! (Folytatjuk.) A HÉT. Karlócán folyik a pátriárka választás. A nagy és erős küzdelemből győztesen nem tudjuk, ki kerül ki. Hogy a választás jó lesz-e, a következmények mutatják meg s hozzá végeredményben semmi közünk. De szóvá kell tennünk a választás lefolyását. A királyi biztost, a 48-as párti Günther igazságügyminisztert a „Gotterhalte“ közkedvelt dallal fogadják. Majd tiltakozásukat fejezik ki a magyar nyelv használata miatt. Hit annyira vagyunk már, hogy egy gyűlésen, melyet a magyar király személyesitője nyit meg, tiltakozni lehet a magyar nyelv használata miatt ? Kedves horvát és némely szerb testvéreinknek úgy látszik, korbács kell és nem királyi biztos; puska, szurony és nem diszszázad. szeresen kemény neki, magyar gyereknek, mert a császár terítette aktja. — Haiti Wer da? Kiált és fegyverét lövésre készen tartja a közeledő, homályos alakok felé. A szuronyok csillogása elárulja neki, hogy a felváltás jön, a várvavárt megváltás az éjszaka fagyos ölelgetéséböl. — Waehkommandant! Halk hangon felel Ragyák, 'mert igy kívánja a regula. — Feldruf ? — Kaisertreu. — Losung? — Wien. — Richtig, passirt . . . szól, vállára emeli a fegyvert iufanterist Doma és tiszteleg. Továbbra is halk suttogásban megy : az átadás, nehogy a szól elkapja a szent- | séges jelszót és az őrzés titkait, így ment végbe vagy öt helyen a felváltás. Kicserélődtek a szerepek. Álomtól didergő legények kerültek a fagytól vacogók helyébe. Ezeknek nyomán friss, üde levegő tódul az örszobába és hatalmas felhőkben gőz csapott ki onnan. Ragyák káplár az asztalhoz ül, hogy folytassa a virrasztást. Négy bakalegóny ledül a pricscsre, hogy aludhassék. Mozgolódnak a kemény faágyon, de biz az nem akar megpuhulni, mire szitkozódás, Éjjel a vártán. Irta: Kurucz Miklós. — Auf! Dörgi virrasztástól megviselt arccal Ragyák Pista wachkommandant. A bakalegények hangos horkolásban jcsak alusznak továbbra is. Noha kemény az ágy, a prices. Fából van még a párnája is. — Auf! A szűk kis őrszobát kétes fényű petróleumlámpái világítja be. Ennek bűzétől és a komisz dohányfüsttől terhes a levegő. Á piszkos füstön át úgy fut a wachkom- mandant nyers parancsa, mint gomolygó felhőkön keresztül a menydörgés. De csaknem ébrednek a fiuk. A két órai őrtállás, odakün a fagyos éjszakában, nagyon megviselte őket. Össze- géberedett, szuszogó, horkoló alakjukat.sajnál- kozással nézi Ragyák Pista a káplár, pedig, úgy tartják, hogy neki még a fánál is keményebb a szive. De csak kifut belőle a sajnálkozás, ahogy eszébe jutott, hogy Kvatky oberst ma a garniziós. A sárkány, a rettegett hadúr-istene a regimentnek vizi- táija a wachékat. Kvatky. Kinek éles pillantása úgy vág a legények leikébe, mint a borotva. Hangja nyers és durva, mint a kötél. Ha megpas-
