Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-07-26 / 30. szám

S Z A T M Á R 3 július 26. p ü s p ö k j e 1 íl 11 e k Állíttassanak s ily módon az egyházak pres by t eriu m aiiiak sza- badválaszíási joga tobbé-kevésbbé korlá- toltassék, részben megszorittassék. A dolog természetéből kifolyólag a pirs- pökjelőlés csak is az egyházak prcsbyte- riumairiak azon ténye, midőn az összes lel­készek közül szabadakaralbél leadják a szavazatukat arra, vagy azokra, a kit, vagy kiket legméltóbbank tartanak a püspöki hi­vatalra. A szavazatok felbontásakor tűnik ki, hogy csak püspökjelölést, vagy püspök- választást végeztek-e az egyházak presby- riumai ? a szerint, hogy nyert-e valaki ál­tala cos szavazati többséget, vagy újabb szavazás szüksége merülvén fel, kik tüzen- dök ki az újabb szavazásra, mint püspök- jelöltek ? Szerintem e szavazásoknak annyira mindennemű korteskedéstől menten, olyan titkosan kellene végbe menniök, hogy még a megválasztott püspök is csak akkor nyer­jen értesülést arról, hogy az ő neve szóba jött, mikor (a kettős aláírással ellátott, két pecséttel lezárt s igy titkos) szavazati ivek felbontattak s összeszámlálfatváu az ered­mény hivatalosan megái lapitta tóit. Ez lenne a tiszta választás! Ez illik a mi tisztünkhöz s csak igy volna kikerülhető, hogy némelyek néme­lyekre, mint „püspök-jelöltére minden sárt reá dobáljanak, szégyenére s kárára anya- szentegyházunknak, gaudiumáraellenségeink- t.ek s lejáratására a püspöki hivatal tekin­télyének ! .. . Eszményi szempontból, krisztusi szere­tet szemüvegén tekintve a kérdést: ilyen­nek keli lennie a ref. püspök választásnak mindig 1 . .. Gyula, 1908. július 20. Dombi Lajos bekc'bánáti esperes. A „HONVÉD íl(mi“-ta .ejg'jó magyar ebéd 80 krajezár. A HÉT. Ilyen is csak nálunk történhetik meg. Debrecen város tanácsa példát dokumentál hazafias szellem dolgában s ugyanakkor kapjuk a hirt Fehértemplomból, hogy ott meg pángermánizmus dolgában dokumentál példát a városi közgyűlés. Debrecen kita- nitja az uj katonai parancsnokot, hogy csak úgy lehet szó békés viszonyról polgárság- katonaság között, ha ez utóbbi a haza ja­vát munkálja ; Fehértemplom vadnémet vá­rosatyái polgármesterük fejét követelik, mert a szentséges gotterhaite dallamát ülve hallgatta végig. Es nem az a bajuk, j hogy végig hallgatta, hanem hogy ülve maradt. Ez már csak rettenetes bűn 1 Ezt ők nem tudják szó nélkül hagyni! Nem is : hagyják. És nemcsak bizalmatlanságot sza­vaznak, hanem egyenesen a trón zsámolyáig hallatják tiltakozó szavukat. A talpnyalás mindig visszatetsző jőiz- lésü ember előtt, akárki gyakorolja is. -— Undorító, ha azt testület pláne k ö z- í test ü let követi cl. De1 egyenesen vérlázi tő, ha taipnyaló hajlamait égy ma­gyar város, ilyen kérdésben nem át a. ja : nyilvánítani. Ezt a tettet igazán csak egy j hajszál választja el a hazaárulástól ; erköl­csileg pedig a kettő között még küiómbség sincs. Jó iesz ei nem felejteni a fehér- templomi képviselő urak ez utálatos felajánl­kozását, mert „lesz még szelő, lágy ke­nyér ..." Addig is reméljük, hogy e ha­tározathoz a felsőbb hatóságoknak is iesz hozzászólásuk . . . * Okos, sőt zseniális találmány a félhi­vatalos. Igazán, sose tudhatjuk előre, mire lehet még felhasználni. Azzal tisztában voltunk eddig is, hogy a cáfolások nagy, — mondjuk: atyamestere. Most kidéi tilt, hogy még az egzegézis tisztes tudományába is beleüli az orrát. Egyelőre rém zsidó, vagy görög, csak német egz.gézisrői van szó. Félreértések elkerülése végett szükséges­Pu)ykának csúfol a legénység, odafordult az őrmester felé. Élesen, kutatón mérte végig ennek merev termetét. És megtörtént a esodák-csoöája, nem talált azon egy fikavcz- nyi kifogásolni valót sem. Mire miut ahogy a gavaiór a cigánynak fizet, ida dobta az őrmesternek a kívánt összeget. De kivánc.si- ságbói-é vagy miből, (megkérdezte tőle : — Mire kell, őrmester? — Képet veszek ! jelentem aíássan. — Ké-pet ? Aztán szép-e ? Kérdezte most nagy kíváncsisággal a főhadnagy, mert nem fér a fejébe, miféle kép az, amiért ily soványpénzü őrmester oly horribilis summát áldoz. A kérdés parancs a jó katona szemé­ben; Bórák eltűnt és mihamar megjelent ismét dicséretet váró arczaj. alázatos mosoly­gással, kezében a képet tartva. Az elülső asztalnál dolgozó két vérbeli német katoná­nak az égnek meredt minden hajszála a kép látásától és a bekevetkezendöktői. Á főhadnagy urnák tekintete ahogy rá esett, úgy ott is ragadt rajta. Úgy ei- bárnészkodott, olyan hülye képet vágott, mint egy kétnapos regruta. Majd hamarosan uralkodott magán és amint ily ünnepélyes pillanatokban szokás, szent, hivatalos gerje- delemhen : magára öltötte a rettenetes haragot, elővette az elöljáró hangos tónu­sát. A rettegett „Pulyka“ lett, de hatvá­nyozott mértékben. Arca vérvörös és csupa ránc. Szeme kidőlve csakúgy szórja a vil­lámot, eltorzult szája a dühét az elképedt őrmester felé: — Paraszt! . . . Kutya 1 Ez a kép dinasztiaelienes 1 1 Hogy mert ilyen rongyot elém hozni 11 Kurta vas kell magának, nem eléleg! Ide ! ... ide ... azt a pénzt! I Szentóri hangjától remeg a kis szoba és önti, egyre önti a katonaáldások vég­telen zuhatagát az őrmester jámbor fejére. Színeket vet ennek arca. Reszket. És mint a részeg, forogni, elhomályosulni lát maga körül mindent. Remegő kezekkel kapkod ide-oda. Ügyetlenül kotorász zsebeiben. ■ nek látja kijelenteni, hogy az osztrák és magyar kormány a létszámemelés kérdésé­ben nem tárgyalásokat, csak „megbeszélé­seket“ (Besprechungen) fog tartani ősszel. Igazán fölösleges a félhivatalos erőlködése. Azt úgy is tudjuk, hogy a megbeszélések még ősz előtt elkezdődnek úgy a két kor­mány, mint a magyar kormány és a parla­ment tagjai között; valamint tudjuk azt is, hogy a létszámemelés bizonyosságán annak a kérdésnek van legkevesebb jelentősége, | vájjon félhivatalos kommentár szerint tár­gyalás, avagy csak megbeszélés a „Be­sprechung,“ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Debrecen Dicsőíti meliett. Múlt vasárnap, folyó hó 19-én tartotta a debreceni egyház­tanács püspökválasztó ülését. Híradásunk 1 szerint Szele György indítványára az egy- ! ház tanács mind a tíz szavazatát zugó lelke­sedés közben adta Dicsőíti József debreceni lelkészre. Piispckvalaszíás. Ma délelőtt tartja a németi ref. egyháztanács a szokott helyen presbyteri gyűlését a püspökválasztásra vo­natkozólag ; mint értesülve vagyunk, a győz­tes Dicsőíti iesz. Pályázat. A tiszabecsi ref. egyház segéd- lelkészt keres. Jelentkezések július 25-ig voltak tehetők. Perces szivii adomány. Az erdődi ref. egyház folyó hó .19-én Makai Elek szatmár- hegyi ref. lelkész elnöklete alatt gyűlést tartott, melyen elhatároztatott, hogy folyó évi szeptember első napjától a felekezet elemi iskoláját megnyitja s a helyszínén az iskola felszerelési szükségleteire Dr. Eber- gényi Sándor miniszteri osztálytanácsos 40 K, Dr. Nagy Sándor ügyvéd 10 K, Ajtay Lajos urad. erdőmester 10 K és Demeter József kereskedő 10 K-t adományoztak, il­letve az egyház pénztárába befizettek. A nemes tett magában hordja dicséretét! Nagysokára rátalált arra a papiros pénzre. És azután tartania kellett ezt jó ideig ki­nyújtott reszkető kezében, mig a főhadnagy ur utolsó csöppig ki nem önté rá szent gerjedoimét. ügy támolygott ki azután. Künn észre­vette, hogy ettől a villámlással teli ziva­tartól vizes lett a feje. Törölte homlokáról, arcáról hasztalan. És érezte, hogy tnarko- lász szivében éles körmökkel a keserűség. Ilyen erősen ezt soha sem tapasztalta, pe­dig évek óta érez ilyesfélét. Ily furán vele még nem bántak, noha mindig furán bán­nak vele, Az első ember, aki elébe akadt, a fő­hadnagy inasa volt. Tehát lefogta ezt és nem törődve azzal az óriási rangbéli különb­séggel, ami közte és egy kutyamosó között van, ennek töltötte ki nagy keservét és mutatta a képet. — Ezért ni ! — Sohse búsuljon ezért őrmester ur. Hisz látom, hunefutság volt ez a szidás. Elvállal mindennemű^ CSAPÓ LAJOS papi iiiüsikák férfi szabó. pontos gyors elkészítését $ (emelet.) SZATMAB, Deák-tér 7 J Legfinomabb szövetekből koszit polgúri ruhákat a legjutányosabb árakban

Next

/
Thumbnails
Contents