Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-07-26 / 30. szám
XXXiV' évfolyam 30. szám Szatmár, 1908. Julius 26. ELŐFIZETÉSI AR: Heiyben : Vidéken : Kirósz «vre 4 kor. Egész évre G kor. Egyes szám ára ÍO filíér. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindeniit-n ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP. Akik a közjog és politika tudományának terminológiájában csak kissé is járatosak, azok tudni fogják, hogy kétféle alkotmány van: Írott és nem Írott. Az előbbit másként kárta- vagy papirosalkotmánynak mondják. Akik a fent említett tudományoknak alaposabb ismerői, azok nagyon jól tudják, mit jelent e megkülönböztetés, valamint azt is, hogy a magyar alkotmányt tudományos szempontból a nem írott alkotmányok közé sorozzák. Azok azonban, kik a tudományos osztályozásokat és meghatározásokat kevésbé, ellenben a magyar alkotmányt alaposan ismerik, mondom : azok roppantul csodálkozhatnak az előbb érintett tudományos szempont naivitásán, lévén e kevéssé tudományos alapon állóknak teljesen indokolt meggyőződésük az, hogy talán épen csak a magyar alkotmány az egyedül irott, papirosalkotmány. Értsd: írott malaszt; alkotmány, mely csak papíron van. így antagonizál néha a tudomány és az élet. Vagy egy másik péida ugyanezen eszmekörből! A jogbölcselet uj irányzata a jog keletkezésére nézve objektiv szemléletek alapján tudományos igazság gyanánt állította fel korszakalkotó tételét, hogy a jog hatalmi viszonyok eredménye. Ebből józan logikával a lehető legközvetlenebbül eredne az a tétel, hogy a pozitív jog tehát a tényleg létező erőviszonyoknak hű tükre. És pedig úgy az államon belüli, mint az államok közötti erőviszonylatoknak. Ám ne bizzunk föltétlenül e józan logikában, mert akik fenttartás nélkül esküsznek rá, azok ismét csalódni fognak. Rájuk cáfol és velük együtt a józan logikára ujonta csak a magyar közjog. » A magyar közjog megtanít arra, hogy van egy jog, melyet Írnak és ugyanazon időben van egy másik jog, ! melyet cselekesznek. És ez a kettő épen I nem fedi egymást feltétlenül! Az utóbbi hű képe a hatalmi viszonylatnak, az előbbi amolyan toalett cikk; olyan legyezőféle, mellyel hiúságunkat legyez- getjük. Olyas valami, mint a kis gyerek játékbabája, melyet büszkén mutogat bácsiknak, néniknek, játszótársainak s nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy ami kívül csillogó, sőt néha tekintélyes, csak ócska lim-lom, kóc, csepü belül. Vagy beszéljünk világosabban ; beszéljünk magyarán! Var nekünk egy úgynevezett magyar közjogunk, szépen lefektetve nehány száz törvényszakaszokba. Van aztán abban minden, mi szép, mi jó s szem-szájnak ingere. Van benne szó szuverenitásról, egységről, magyar királyságról, független, felelős minisztériumról, amely felelős a nemzetnek s független minden más államhatalom ellenében. Szabályozva van benne jó szomszédunkhoz, Ausztriához való viszonyunk is, még pedig oly bölcs szabályokban, hogy azokból kitetszőleg ez a mi átkos államkapcso- latunk „szuverénitását minden tekintetben megtartott két állam összeköttetése, tehát államszövetség és nem szövetséges állam“. Legalább a tudomány megállapitása szerint. .. Beszél ez a mi közjogunk Horvát-Szlavonország államjogi helyzetéről is, természetesen ismét a tudomány legteljesebb megelégedésére. Szóval, ami írott közjogunkat illeti, az ellen nem lehet semmi panaszunk. Az igen szépen, igen helyesen le van fektetve nehány száz paragrafusokba. Sőt épen az a bajunk, hogy nagyon is le van fektetve; nagyon is be van osztva paragrafusokba. Talán azért nem bir sohase felkelni, nem bir a sok görbe paragrafustól kiegyenesedni. De úgy lehet, jobb is ez igy ! Mert ha egyszer felkelne, ha egyszer kiegyenesednék, s meglátná, hogy neki, a büszke, a szittya szellemnek milyen alázatos, milyen gerinctelen a földi megtestesülése, bizony, bizony örökre visszatemetkeznék a paragrafusok közé, vagy pedig kiűzvén templomából hűtlen sáfárjait, megfujná még egyszer azt a rikoltó harcisipot. — Ami baj lenne minda- ketíő. A bajt pedig jó is, helyes is, szeretjük is elkerülni. Hanem azért hasznos ez a mi irott közjogunk. Legalább van mivel veszítenünk a saját szemünkfényét, ami bolond dolog ugyan, de hát mi már ilyenek vagyunk. Legalább van valamink, aminek gyönyörűséges szemlélete közben nem érünk rá meglátni, a való tények mint hazudtolják meg szuverenitásunkról, önállóságunkról szőtt ábrándképeinket. Van zománcunk, mellyel ügyes művészeink szindussá, ragyogóvá teszik a siralmasan kietlen, tartalmatlan valót. Van valami délibábfélénk, melyben hatalmasaknak, erőseknek, államfent- tartóknak láthatjuk magunkat. Igazi délibáb ! Épen fordítottja a valónak! .... Ne értsenek félre, ha talán nagyon is sötéten látom államiságunkat. Hanem összegyűl az emberben lassankint valami keserűség, ha az egykor hatalmasnak, dicsőnek tudott magyar hegemóniát olyan tehetetlennek, gyáván tapogatózónak, olyan megtépá- szottnak látja. Nem beszélek most Ausztriáról, hanem a horvát-szlavon törekvésekre s eseményekre gondolok. És el fog a düh, a keserűség az önmagunk ostoba jószívűsége, nem törő- dömsége, buta lovagiassága, vagy hajdan hires politikai érzékünk megbénulása, valamint e pa.rvenük rut hálátlansága miatt. Hirtelen átfutom azt a folyamatot, melynek végén a közmondásos tótot házunkba fogadtuk. OrszáMagyar közjog.
