Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-07-12 / 28. szám

XXXIV évfolyam

A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Helyben : Vidéken :

Egésa évre 4 kor. Egész évié 6 kor. j

Egyes szám ára IO fillér.

LAPVEZEI?:

LUBY GÉZA orsz. képviselő.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VsJNA GÉZA.

Szerkesztőség : Hám János-utca 12. sz.

Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Miodennvmü dijak a kiadóhivatalban fi/.rtvndAk.

Megjelenik minden vasárnap.

——— ....—.....—~é—■—

ü

Szép ez a mi hazánk aranykalászos rónáival, erdőkoszoruzta bérceivel. Olyan mint a bibliai tejjel-mézzel folyó Kanaan. Ha más nép laknék benne, bizonnyal boldogabb lenne és gazdagabb. Hiszen boldogok vagyunk mi is, mert az a csendes nyugodtság, amely reánk nehezedik mint a sötétség az éjszakára, «sak megelégedésről és boldogságról tesz bizonyságot. Boldogok vagyunk hát, ám egyúttal szegények is. És vájjon nem bárgyuság-e ez a mi nagy boldogságunk ? Mert leket,-p igazán boldog az az ember, aki .minden erejét megfeszíti, hogy magának nemcsak a mindennapos kenyeret szerezze meg és szorgalma gyümölcséből valamit félre is tehessen, — ha szorgalma alig szerzi meg neki a mindennapi kenyeret? En azt mondom, hogy nem.

És lehet-e boldog az olyan ember, aki vagyont örököl csak, de életkedvet, tetterőt nem, hanem ehelyett kényelemszeretetet, tunyaságot és csendes hülye megelégedést? És ahelyett, hogy mindennapi szükségletét verejtékes munkájával ^nemcsak megszerezné, hanem munkája gyümölcseiből juttatna a piacra is, földjét parlagon heverted és adósságból vásárolja a szomszéd kimustrált holmiját. Különösen akkor, ha ellenség a szomszéd, aki várva várja a kiszipo-. lyozoít örökös bukását.

Ilyenforma a mi állapotunk. Talán még súlyosabb, mert a kényelemszeretetünkhöz még a magyar makacsság is hozzácsatlakozik. Makacsul ragaszkodunk ahoz a rögeszméhez, hogy a magyar iparos munkája, a magyar gyári termék nincs olyan jó mint az idegen. És csak ebből a makacsságból magyarázható meg az, hogy dacára minden iparpártolási akciónak, megmeg- ujuló nagyarányú mozgalomnak, évrol- évre több és több millió vándorol ki tőlünk Ausztria iparcikkeiért.

Evenként száz vezércikket írunk a a magunk sovinisztaságáról, es azért mégis világpolgárok vagyunk. Pedig egy kicsiny nemzetnél létkérdés a nemzeti önérzet, a ragaszkodás a nemzeti önállóság eszméjéhez. Ott van a nagy német birodalom. Minden egyes lakója el van telve nemzete nagyságával, annyira meg van győződve a maga szellemi és anyagi előrehaladottságának mérhetetlen nagyságáról, hogy messze idegenben is megőrzi ragaszkodását német mivoltának íegkiscTü jele iránt is. Van Magyarországon igen sok bevándorolt német család. Ezek még a gyufát is Németországból hozatják, ezzel együtt természetesen minden szükségletüket hazájuk ipari forrásaiból szerzik be.

Ha mi is igv vélekednénk a magunk ipari termeléséről, kiszámíthatatlan vagyon maradna a mienk, amelyet igy haszon nélkül dobunk oda az idegennek. Sokat kesergünk tehetetlenül a felemelt kvóta miatt, a száz és száz milliókat azonban önként adjuk oda Ausztriának, nem törődve azzal, hogy minden fillérrel magunkat tesszük szegényebbé és erősebb vetélytársunkat gazdagabbá. És nem törődünk azzal, hogy igy nemcsak erőnket csökkentjük, hanem magunk siettetjük vérszegény iparunk teljes lenyügözését.

Bajos dolog igy a honpolgár kötelességéről beszélni, akinek minden fillérrel nemzete vagyonát kellene szaporítani és nem igazságtalan előnyt nyújtania az idegen termékeknek a különben versenyképes magyar iparral szemben.

Hiszen megtörténhetik, hogy egyes iparcikkünk külszínre nem olyan tetszetős mint a külföldi, habár a téli ipari kiállítás nagyban igazolta ebben a tekintetben is a versenyképességét, — de tartósságra és jóságra nézve felülj múlja az osztrák termékeket. Es meglehet az is, hogy drágábbak a hazai termékek, de itt is csak mi vagyunk a hibásak. Ha nagyobb volna a kereslet, j több volna a gyárak jövedelme és ol- | csobban tudnák előállítani termékeiket.

| A kereskedő ma már tart magyar ipari termékeket is, de a vevőnek mégis csak az idegent kínálja először. Mert a nagy kereslettel rendelkező osztrák gyárak termékeit olcsóbban kapja meg, mint 1 hazaiakat és igy amazokon nagyobb a nyeresége. Nekünk fogyasztóknak kell ! igyekeznünk azon, hogy a magyar ipar | termékei keresettek és igy olcsók le- j gyének.

A nyári szezon beálltával aktuális leit a nyaralás kérdése is. Mi magyarok nemcsak iparunkat 'nem pártoljuk, hanem hazánk csodálatra méltó természeti szépségeit sem tudjuk méltányolni. Sok magyar millió vándorol ki külföld fürdőibe, mig hazai utolérhetetlen hatású üdülő helyeink teljesen néptele- nek. A német százezrével vándorol a maga Kiesengebirgejébe, mivel az az övé, a legszebb, legjobb, legkényelmesebb. Mi nem is merjük a magunk szép vidékeit vele összemérni, pedig bármely másodrendű nyaralóhelyünk ve- tekedhetik vele.

Nagy szerencse, hogy a külföldieknek van fogékonyságuk a mi szép vidékeink iránt. Élőpatakon például csak elvétve hallunk magyar szót, annál több románt. Menjünk le Abbáziába, Lussinba, — ott találjuk a legtöbb fajmagyart. A mi gyönyörű fekvésű, kényelmes és olcsó, amellett óriási komforttal berendezett fürdőink nagy része pedig ti/,-húsz nyaraló családdal kénytelen exisztálni. Pedig ma már igazságtalan az a vád, hogy a magyar fürdők drágák és kényelmetlenek. Ezen a téren pár év alatt óriási nagy haladást észlelhettünk.