Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-07-12 / 28. szám
2 S Z A T M A R julius 12 Ilyen körülmények között magunk alatt vágjuk le a fát, amikor az osztrák termékeket fogyasztjuk és mindig jobban-jobban közeledünk az örvényhez, amely bennünket elnyeléssel fenyeget, Szidjuk az osztrákot, hogy kizsákmányol és tönkretesz bennünket. Pedig csodálatosképpen nem ö a hibás ebben', hanem mi. Mi vagyunk a magát kínáló kész préda, amelyet szinte kénytelen elragadni a ragadozó. Hiszen tudott a magyar erős lenni, nagyot és hatalmasat alkotni. Megmutatta a történelem számtalan példájában. De persze akkor nemzeti öntudattól áthatva lelkesedéssel dolgozott a saját maga és hazája boldogulásán. Vészből, pusztulásból lábra tudtunk állani nem egyszer, de akkor az egész nemzet egy erős tömeget alkotott, amely közösen munkálkodott a haza javán, annak erősödésén. Ebben az állapotban, amelyben most vagyunk, eredményt elérni nem lehet. Pedig ha ások sok millió, amely tőlünk kivándorol, bennmaradna az országban, milyen erősek lennénk mi, és milyen gyönge lenne versenytársunk: Ausztria! Ausztria körül van véve iparos államokkal, ő csak hozzánk képes selejtes iparcikkeit szállítani. De ha nekünk nem kell csak az, ami a mienk, akkor a mi iparunk növekszik, gazdagabbá lesz és lassanként annyira megerősödik, hogy képes lesz piacot teremteni magának nemcsak a Balkánon, hanem az egész világkereskedelemben. Mindnyájunknak ereznünk kell e cél fontosságát. És fel kell hagynunk maradi észjárásunkkal, kényelemszeretetünkkel és erős ragaszkodással kell pártolnunk minden nemes akciót, amely a magyar ipar pártolását tűzte ki céljául. így tudjuk csak legyőzni másokban az előítéleteket, ha legyőztük előbb a magunk restségét. Akkor leszünk csak Versek. — Irta: Szunyogh Barna. — Istenek alkonya. A régi érző istenek halottak. Hirök, hatalmok elfeledve rég’ . . . A fénybefürdő szép olympmesék A semmiségbe szálltak, szétfoszoltak. Ma már azt hisszük-valÍjuk, hogy csak egy van Felé repül az ének és ima . . . A léleknek hozzá kell szállnia, Hozzá, ki Ur a mélyben és magasban. De már e fényes trón is régi, korhadt; Mert egy csoport pogánymerész lantoshad Megostromolta bűnös szenvedéllyel. És ostromolja hévvel, egyre jobban, Amig az eszme sorvad — végsőt lobban, A trón inog s a semmiségbe vész el. erős, hatalmas nemzet, ha megszereztük a magunkba vetett bizalmat, a magunk érdemének elismerhetóséí, ha erőssé, hatalmassá tesszük fejlődő iparunkat, lassan, de biztosan elősegítjük gazdagodásunkat. Es ezzel együtt kiépítjük nemzeti önállóságunk épületét is. D. I. A piispökválasztás ügyében Az egyházkerületi közgyűlés bevégezte után a Dicsőíti József megválasztását óhajtó gyűlési tagok értekezletet tartottak az egyház tanácsteimáben, melyen megjelentek a szatmári egyházmegyéből az esperes, Luby Géza gondnok, Kiss Bertalan e. ni. képviselő és Bakcsy Gergely tanárképviselő. Uray Géza képviselő levélben csatlakozott az értekezlet határozatához. A Debrcczeni Prot. Lap támadása Dicsőfii ellen, mint koholt rágalom visszautesit- tatott. Egyben kimondatott, hogy egy uj debreczeni református lap alapítását óhajtja j és veszi munkába az értekezlet s e czélból ! egy sajtóügyi bizottság küldetett ki. Az értekez ct azután egy fölhívást szerkesztett a jelenlévő gyűlési tagok aláírásával, mely is a következő: Felhívás a tiszántúli ref. egyházkerületünkben a mélyen tisztelt lelkész, főgondnok és presbyter urakhoz. Mi, kik a folyamatban levő püspök-választás alkalmával a Dicsőfi József egyház- kerületi főjegyző megválasztatását "óhajtjuk és munkáljuk, azon meggyőződésben vagyunk, hogy V püspök-választást magasabb szempontból kell néznünk, mely előtt minden személyi tekintetnek meg kell hajolni. A püspöki szék betöltése ugyanis ma súlyosabb kérdés, mint a közelmúltban volt. Körülbelül másfél évtized óta szemünk előtt fejük ki az a gyors átalakulás, amit a mai civilisatio hoz magával. -- A földgömb legtávolabbi országaival szomszédokká tett bennünket a közlekedés és a sürgöny villámgyorsasága. Hirdették, hogy a nagy embercsaládot ez testvérekké teszi. Idáig ellenkezőt tapasztalunk. A nagy sokasság előtt uj világtájakat, uj vágyakat tárnak fel s ma már a hit és a hihetetlenség csaknem szemPeíőFi. ben állanak egymással. A hitetlenek a Biblia elleni szakadatlan támadásaikkal aláássák a hit és erkölcs alapjait. A hitetlenek művelik, hogy a szabadság, mit őseink drágán szereztek, egy uj pogányság megalapítására, az aranyborjú és az érzékek kultuszára szolgál : ők oltják be a sokaságba a fényűzés és gyönyörök szomját; ők tanítják azon í jeligét : “sem Isten, sem tekintély“ ; ők ta- j nitják. hogy a természeti hajlamok ellenáll- j hatatlanok, hogy a kötelesség rabszolgái I cssk áimadozók, hogy a siker az ügyeseb- | beké és a számadás végén az erő megeiőzi : a jogot. Vájjon magába szál! e a társadalom ? : Vajon ami egyházunk vissza tér-e a Bibliához ? most mikor a sok előítélet és szokás szemben áll a Bibliával. Pedig nekünk ma j sincs más fegyverünk mint a Biblia. — Es I ha Istennek lelke vele van és vele lesz egyhá- I zainkkal; akkor olyan püspököt választunk, ! akinek a legerősebb bibliai fegyverzete van köztünk. Es Isten jóvoltából adott is ilyet és ujjal mutat reá. Olyan bibliai tudást, mint az övé, volt püspökeink között is találunk. Azok a püspökeink magyarországi egyetemes református egyházunknak erősségei, méltó dicsekedései valának és azok ma is. Kövessük azért a múlt idők tanító példáját! Olyan püspökre van ez idő szerint is szükségünk, ki ellenfeleinkéi szemben minden jogos fegyverrel felövezve bátran megáll ; ki történelmi jogainkat hőn védelmezi, de az elért eredményeket és ezután elérendőket kockára nem teszi és nem veszélyezteti ; ki a mai válságos társadalmi viszonyok közt' se nem a Pálé, se nem az Apollódé, se nem a Kéfásé : hanem a Krisztusé és a ref. anya szén tégy házé. Mi ilyennek Dicsőíti József egyházkerületi főjegyzőt ismerjük, ki lelkipásztort hivatalát, a nagy és fényes debreceni egyházban 18 év óta úgy az igehirdetés, mint a lelki gondozás és közigazgatás terén, kitűnő szakképzettséggel és szónoki tehetséggel és lelkiismeretes gondossággal viseli; aki mióta őt egyházkerületi főjegyzőnek megválasztottuk, tehát az 1905-ik év óta, nemcsak főjegyzői kötelességeit tetjesitette hiven, nagy tudással és bölcs előrelátással, hanem a püspöki hivatal teendőit is nagy szorgalommal és pontossággal közmegelégedésre intézte, mindazon ügyekben, amelyekre az újabb Feltámadok. Ott áll a faludon a büszke dalisten És messze mohón a viharba kibámul, Míg égve-lobogva a harc viharaiul Az ajka remeg csak, — de egy szava sincsen. Hajába betnarkol a vérszagu szellő S hogy csattog az ágyú : atüzfeje szédül . . . Úgy érzi: a nagy Rém, hogy érte ma eljő, Hogy csiiiaga-lelke lehull ma az égrül. Feléje rohannak a doni kozákok És úgy, amint kérte az isteni látnok : Szivébe utat tör az elleni dárda. És meghal a hős a kívánt csatatéren, í De lelke — dalában — örök csodaképen Ott lobog, ég a szivünkbe bezárva. Ha majd belőled ősz anyóka lesz, Ha fürtjeidre száll az őszi dér, Ha szép szemed elhagyja már a láng S lelked a múltra vissza-vissza tér: Ha majd mosolygó, bájos unokák Csengő szavát merengve hallgatod, S lelkedre száll az emlékek raja, Rég elfelejtett mámoros dalok: Ha majd eszedbe jut egy semmiség, Egy csók és egy szerelmi vallomás, S füledbe cseng egy régi-régi dal, S csak ezt hallod, csak ezt és semmi mást t Ha majd a szép emlékek romjain Hozzád írott dalaim olvasod, S eszedbe jut egy régi kis mese S e mese hősét visszaálmodod : Feltámadok! — És hozzád eljövök. Megsimitom fehér, ezüst hajad S rég elfelejtett méla szellemem Még egy utolsó bucsucsókot ad.
