Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-05-24 / 21. szám

XXXiV évfolyam 21. szám. Szatmár, 1908. május 24. —-~■ n ■■■ ■ SS/ A SZATMÁRVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LAPVEZÉR: LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. V A J N A GÉZA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mwideni.'inii dijak a kiadóhivatalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. Választók és választottak Most, hogy a Kossuth Ferenc nyi­latkozata folytán — talán véletlenül — a költségvetési vita kezdete idején az országos közvélemény napi kérdései közé került a parlamenti pártok egye­sülésének lehetősége, egyszerre élénk hullámokat vetett a politika és a poli­tikával kapcsolatos ügyek iránt való érdeklődés. Még azok is, akik gondol- kozásmódjuk, lekötöttségük, vagy egyéb elvi és tényleges okok miatt nem szok­tak a politikai élet változó eseményei­vel törődni, szokatlan érdeklődéssel állanak meg a polgárok milliói közé dobott szenzációs téma mellett, és a legkülönfélébb társadalmi rétegekben, s a legellentétesebb politikai körökben majdnem egyenlő élénkséggel tárgyal­ják, vitatják és mérlegelik e kérdést. Tagadhatatlan, hogy a gondolat, amely egyébként nem friss, mert több­ször felszínre került a koalíció együtt­működési idejének a lejárathoz való közeledése óta, nem csekély fontosságú problémát dob a nagy nyilvánosság elé, és tekintve, hogy Magyarországon még minden érdek, minden gazdasági és társadalmi törekvés eredményessége a politika, mondjuk: a politikai pártok alakulásával, esélyeivel áll szoros ösz- szefüggésben, az országos érdeklődés hullámzó megmozdulását nem lehet meglepőnek találnunk. Utóbbi időben úgyis mind gyakrab­ban hallottuk ama jelenség megálla­pítását, hogy a nemzet, a polgárok többsége kezdi elveszteni kedvét, ér­deklődését a közügyek, a politikai ese­mények fejlődése iránt. Ami ugyan üdvös volna, ha azt jelentené, hogy a politikával túlságosan sokat foglalkozó apró polgári elemek idejöket hasznos foglalkozásokra használják föl, a meddő malom alatti és korcsmái vitatkozások helyett, — csakhogy komoly észlele­Irta: VÁJNÁ GÉZA tek szerint nem erről van szó, hanem arról, hogy a higgadt, tisztességes, te­hát az értékes és a nemzeti akarat ki­fejezésére hivatott polgárok vonulnak vissza a közügyektől, ami természet­szerűen a kalandorok, a zavarosban halászgató, kétes politikai múltú exis- tenciákat veti a közéleti szereplés tereire. Éppen azért örülnünk kell, ha akad fontos kérdés, amely kissé fölrázza a közönybe, érdektelenségbe sülyedő tár­sadalmat, és rátereli a' közfigyelmet ama körökre és tényezőkre, amelyet az ország millióinak sorsát intézik. Ahoz a problémához, hogy a 48-as és 67-es, a liberális és reakciónárius pártok és töredékek egyesülése vájjon lehetséges és kivánatos-e. hogy vájjon a sokfelöl hozsánna-kiáltással üdvözölt fúzió hoz-e a nemzetre hasznot, üdvöt, kinos gondjaitól való megszabadulást, vagy bárcsak a jövő kibontakozás szi­lárd alapokra épitett reményeit képes lesz-e biztosítani, — ezúttal nem szó­lunk. Nap-nap után taglalja, forgatja e kérdéseket az országos és vidéki sajtó, a pártok és az érdekek szájaize szerint. A lehetőségen és a megoldás, megva­lósítás mikéntjén el lehet sokáig és sokféleképen vitatkozni. Nekünk más szempontból van hozzászólásunk a föl­vetett országos kérdéshez. Mi, a választók, akik az ország sor­sának intézésére a hatalmat bizalmunk letéteményeseinek adtuk át, úgy vél­jük, hogy a fúzió kérdése nem a par­lamenti pártok klubügye, hanem a nemzet színe elé való kérdés, amely­ben dönteni egyedül a nemzet hivatott. Nemcsak azért, mert részletesen kiiej- tett pártprogr au unok alapján választotok meg képviselőinket, amelyet szem előtt tartani a megválasztottak részéről tisz­tesség és politikai erkölcs követelmé­nye, — de mert köztudomású, hogy minden fúzió a pártok elveinek vagy programmjának módosítását, ellentétek éleinek lecsorbitását, ellenkező törek­vések és eszközök kiegyeniitésót vagy elejtését vonja maga után. Ezt tudva, lehetetlen azt állítani, hogy bármelyik, párt, amelynek tagjai hirdetett programul alapján nyertek mandátumot, a válasz­tók megkérdezése nélkül, exkluzív el­határozással mehet bele más pártokkal való egyesülésbe. Különösen hangoztatjuk ezt a 48-as függetlenségi pártra nézve. Ez a párt, amelynek programmját a. 48-iki törvé­nyekben lefektetett függetlenségi és liberális elvek megvalósítása alkotja, a kiegyezés óta a nemzeti törekvések, ideál k, vágyak képviselője, reményeink zászlótartója. Hogy a legújabb idők a csalódás érzetét, a bizalom megingá­sát vitték a nemzet lelkületébe, az az egyesek hibája, vagy bűne. De a párt, a nagy, országüs párt programmja a régi. És ha arra kerülne a sor, hogy eddig ellenséges indulatu pártokat ma­gunk közé fogadjunk, erre csak egy kijelentésünk van : a tervezés joga a választottaké, a döntés joga és köte­lessége a választóké, a nemzeté. Ezt tudják meg ott fent, és ne feledjük mi, polgárok, iit lent. Gyáripar és háziipar. Politikai függetlenségünk kivívásának szükségével szemben a békés evolúció hívei a gazdasági önállóság megalkotásának el­sőbbségét szokták elv gyanánt emlegetni. Aki csak fél a radikális cselekvés kényel­metlenségeitől s kényelemszeretetét és eset­leges. az arany hallgatással és csöndes itH-glapulassa 1 os.-zei'üggö előnyös helyzetét kockán tenni ne.’ hajlandó, mind a „gaz- das; gi önállóság“ oiöbbrevalóságát szedi föl köpönyegnek. Ma. már mindenki kis- I g.izdász é szociológus, aki naponta legalább

Next

/
Thumbnails
Contents