Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-05-10 / 19. szám
2 S Z A T M A R május 10 tőke ölelő karjaiból, hogy felhasználva a köz.uti és államvasutak közlekedésének előnyeit a városok külső területein, közeleső falvakban napsugáros, szabad levegőn, lombos fák között építenek a saját otthonról alkotott fogalmaik és igényeik szerint lakóházakat. — A mi minden iránt közönyös, a nyugati kultúra járszalagán s azt majom módra utánozó társadalmunk az emberi lé- j lek ez, ösztön és törvényszerű kívánsága j nyilvánulásának láttára is közömbösen halad tova, ahelyett, hogy megragadná, intézményt alapitana reá, amelynek kényszerítő erejével a faji és tisztán magyar kultúra szolgálatára nyűgözné le minden erejét. Hogy ez igy van, arra a bizonyságot mindenki megtalálja. Nem is kell messze mennie csak a városunk ily irányú jelenségeit kell figyelembe vennie. A lakás, illetőleg az otthon kérdésének olyatén való megoldása, amint azt a fentebb vázoltam, városunkban folyamatban van. Két terület áll a közönség rendelkezésére. Az egyik a Kossuthkert mögött 90 telekkel egy parcellázó társaság birtokában, a másik a Kölcsey utca toroknyilásában, a Szamos és Vörös- marthy utcával szegett hatalmas lankaterület. A Kossuthkert mögött még alszik az élet, de itt fog kifejlődni nemsokára a városnak „mágnás“ negyede. — De a lankán kora tavasztól lüktet az élet és a városi ember ösztönszerüleg vágyik ide, hogy közel legyen a földhöz, az anyatermészethez. És éppen ez a terület az, amelynek építkezési rendszere és módja jóváhagyásánál a legfelületesebb, az igazi otthon, a művészi szép, speciálisan magyar ízlés szempontjából a legkárhozatosabb és helyrehozhatatlan botlást követte el a városnak arra illetékes hatósága. '•;! / Aki megtekinti e terület most folyamatban levő planirozását, épitkezését, ha felületes szemlélő és a régi csapásokon halad, azt fogja mondani, hogy ott szép minden és gyönyörűséges fejlődésnek indult az építkezés. — Igaz, gyönyörűen indultak a szűk utakra az utcák porába kitolt, ablak aljig feltöltött agyon cicomázott házak arra, hogy 30 év leforgása alatt ereszük alatt süvegcukor papírról olvassuk le az ecet lél, a só, a fotogén árait, gyönyörűen indult arra, hogy a még suhanc gyermeknek, pár évtized múlva lécdarabra akasztott szeges papucs hulljon a nyakába s göndör gyalu- forgács hirdesse alkohol-isten dicsősségét, hogy immár a lankák háborítatlan csendjébe is begördült a korcsmák gömbölyű pálinkás hordóján. Pedig erre a gyönyörűséges, a valóságos és művészettel alkotott otthonépités szempontjából mondhatatlan kincset érő területre nem lett volna szabad soha, semmi áron sem bebocsájtani a bécsi mintakártyák után dolgozó, a szemérmetlen piszkot kereső városi építő modort; annyival inkább nem, mert e területen okos és művészi szempontok által vezérelt építési politikával oly városrészt lehetett volna — de lehetne még ma is — teremteni, amely országszerte párját ritkította volna. Ha a politikai és gazdasági életben olyan elvek és célok nyomultak előtérbe, amelyek savén jeleggel a nemzeti állam kialakítását célozzák, kell hogy ilyen jellegű elvek nyomuljanak be építő művészetünkbe és politikánkba is. Összegezve az elmondottakat. Szatmár szab. kir. város a Kölcsey utca végen fekvő lanka területben olyan pompás területtel rendelkezik, amelynek bírása kényszeritőleg parancsolja, hogy kizárólag e területre korlátozva uj magyar építő művészeti elvek és célok által vezérelt épitési szabályrendeletet dolgozzon ki és eldobja a régit, amely minden feladatát a szült, egymást ferdén metsző utak kimérése, feltöltése, és kövezésében látja, de azokat még csak nem is fásitja. Az uj épitésiszabályrendelet kidolgozásával két fontos dolgot minden esetre ellehet érni. Egyik az, hogy épületeink kivetkeződnek a bécsi mintakártyák által előirt köntösből és felöltik a magyar építő művészet köntösét. A másik pedig az, hogy a lakások nem lévén az utak szájában, árnyas fák alatt bokroktól szegélyezve igazi fészkei lesznek a családi boldog tűzhelynek; és hogy mekkora nagy jelentőségű körülmény az ott felnövekvő ember egyéniségek fizikai és erkölcsi életére, arra nézve nem szükség a szót szaporítani. Szatmármegyében a Szamos parti lankák telve vannak a magyar nép ős romantikus életének ős emlékeivel, az apró falvak közül minden tizedik a typikus, magyar, építőművészet ma már romban heverő emlékeit tárja elénk. Tessék ezeknek jellemző sajátságait összegyűjteni és felhasználni a lankák uj épitési szabályrendeletének megalkotásánál. Sß. i. Meghívó. A május 15-iki rendes tavaszi közgyűlést megelőző napon, május 13-án Szat- máron az iparos olvasókör (Csokonay u. 6.) helyiségében reggeli 10 órakor a megyei függetlenségi párt értekezletet tart. A május 14-iki megyegyülésen megejtendő választások és a tárgysorozat feletti határozat, esetleges inditváuyok lesznek e pártgyülés főtárgyai. A párt tagjait a gyűlésen leendő megjelenésre felkérem. Hazafias üdvözlettel : LUBY GÉZA pártelnök. Kölcsön-könyvtár. Kazinczy utca 16. sz. alatti üzletemben a magyar irodalom régi és legújabb jeles Íróink müvei olcsó dij mellett kölcsön vehetők. Csepiák Bálint. Gyógyulás. Irta: C. Mirbeau. A házasság után rendszerint be szokott következni a visszahatás, itt erőteljesebb, amott szelidebb alakban. De előbb vagy utóbb mindenütt megjelenik s kell, hogy minkét fél átessék ennek apályán és dagályán, ha azt akarják, hogy életük hátralevő része nyugodtan folyjon le. Cusack Breminilnél csak három évvel az esküvő után állott be ez a visszahatás. Akárhogy vélekedjék az ember Bremmilről, mégis pompás férj volt mindaddig, amíg babyje meg nem halt s Bremmil asszony gyászruhát nem öltött, epedt és zokogott, mintha a világ virága hervadt volna el. A férjének, persze, vigasztalnia kellett volna. Azt hiszem, meg is tette. Azonban minél jobban vigasztalta, annál bánatosabb lett Bremmil asszony s ennek következtében annál kellemetlenebbül érezte magát a férj. Bizony mindkettőnek szüksége volt valami gyógyszerre s ezt meg is találták. Bremmil asszony ma már persze nevet rajta; de akkor épen nem találta tréfásnak a dolgot. Most Hauksbee asszonyt látjuk megjelenni a látóhatáron s ahol ő m utatatkozik, ott nincs messze a baj. Simlában csak vihar madárnak hívták; s ezt a nevet teljes mértékben megérdemelte. Kicsiny, barna, vékonyka, csaknem száraz személyecske volt, nagy élénk ibolyaszemekkel s a világ legszeretetreméltób társalgási modorával. Délutáni teák alkalmával csak' kiejteni kellett a nevét, hogy a jelenlevő hölgyek mindegyike pukkadozzék. Okos volt és szellemes, tündökölt s mindenben felette állt nemének, de egyúttal megszállva tartották őt a bosszúság ős káröröm összes ördögei. A gyermek halála s az ezt követő kellemetlenségek után Bremmil elfordult otthonától, Hauksbee asszony bilincseibe került. Az emberek homlokukat ráncolták és botrányt kiáltottak. Bremmil asszony otthon ült, előszedte holt gyermeke ruháit s jaj- veszékelve nézegette az üres bölcsőt. Másra alig gondolt. Akadt azonban nyolc kedves jóidulatu barátnő, aki felderítette előtte a helyzetet. Nyugodtan meghallgatta őket s megköszönte barátnői szolgálatait. Nem volt oly okos, mint Hauksbee asszony, de ostoba sem volt. Megfontolta á dolgot és mitsem említett férje előtt abból, amit tudtára adtak. Történt, hogy Cusack Bremmil ur és asszony lord és lady Lyttontól meghívót kaptak junius 26-ikau esti fél tiz órájára Petercourtba. „Tánc a baloldali földszinti teremben.“ —Én nem mehetek el, - szólt Bremmil asszony — oly rövid idővel a szegény kis Florie halála után, de ez téged ne akadályozzon lom ! ügy gondolta, amint mondta s férje megjegyezte, hogy elmegy ugyan, de csak azért, hogy ott legyen. Ezzel olyat mondott, amit maga sem hitt el s neje ezt tudta. Gyanakodott — s a nő gyanúja gyakran megbízhatóbb, mint a férfi bizonyossága — hogy Hauksbee aszszonynyal összejátszik. Leült és gondolkodni kezdett. Gondolkodásának eredménye az volt, hogy egy elhalt gyermek emléke mégis csak sokkal kevesebbet ér, mint egy élő férj. — Tom, — szólt alkalomadtán férjéhez — én 26-án Langmorenál fogok ebédelni. Jól tennéd tehát, ha a klubban étkeznél. E felszólítás megmentette Bremmilt egy hazugságtól, mert amúgy is el akart maradni hazulról, hogy Hauksbee asszonnyal étkezzék. Bremmil öt órakor elhagyta lakását, hogy sétalovaglást tegyen. Fél hatkor Bremmil aszszonynak egy nagy bőrrel bevont ládát hoztak a divatárustól. Olyan asszony, aki értett az öltözködés művészetéhez s nem hiába töltött el egy egész hetet azzal, hogy e ruha érdekében rajzol- gatott, méregetett, fodrozgatott s nem tudom még mikép szólnak e kifejezések. Elragadóan pompás öltözék volt e félgyász.
