Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-05-10 / 19. szám
május 10. 3 A HÉT. Egy ítélet, amely mindenkit meglepett, és senkit se nyugtat meg. A nyertes felet se. Lengyel Zoltán vádjának alaptalanságát senki se állíthatja, maguk az esküdtek se mondták ki rágalmazásnak állításait, — s a becsületsértéssé degradált vétség megoldatlanul hagyta azt a kérdést: igazak-e a Lengyel Zoltán vádjai ? Az a sejtelmünk, amely kósza hírek alakjában közszájon és a sajtóban kereng, hogy tudnillik az esküdtek a kózépu'a*, a kiegyenlítő és kibéiiíő középigazságot keresve, az enyhe büntetés reményében mondták ki becsületsértésben bűnösnek Lengyelt, — nem látszik alaptalannak. Barmiüt vau is, a féktelen élethalál küzdelemből nem annyira a felek, mint az igazság és erkölcsi érzés került ki vesztesen. Lengyelnek nem ártott ez az ügy, — hiszen az egész eljárás curiai megsemmisülése alaposan remélhető; ellenben Polónyinak — talán nincs is szüksége még egy ilyen győzelemre, hogy ama hires mondást idézhesse. A császár jubilál. Hatvan esztendeje viseli az osztrák birodalom koronáját. Tiszteletére körébe sereglenek a német császár I vezetésével a régi német tartományok fejedelmei, hercegjei. Ennek a furcsa udvarlásnak értelmét belátni igazán nehéz. Hiszen azok az elszakadt tartományok a régi nagyság, hatalom eifogyatkozását, tehát kellemetlen emlékeket juttatunk az öreg császár eszébe. Az ilyen emlókeztetés pedig gyöngéd figyeLmnek nem minősíthető. Vagy már annyira öreg a császár, hogy ilye! gyerekes kukulóriumok szereznek örömet ? Bécsbeu jobban tudják. Ellenben természetesebb volna, ha a régi német nagyság elmúlását hirdető parádék eszébe juttatnák ö császári felségének azt a másik országot, azt az idegen népet, amelyet tálán 60 év alatt hatvanszor se látott, s amely mostoha bánásmód, a szakadatlan elkeseritések, megalázások, agyonsanyarga- tások után is, a szétziillő osztrák birodalom helyett egyedüli biztos alapja, támasza és megvédelmezője a Habsburgtrónnak. ______S Z A T M A R__ A VÁROS. A VÁRMEGYE. Kossuíh-szobor Nagykárolyban. A nagykárolyi Kossuth szobrot « hó 2s-án leplezik le nagy ünnepség keretében. Az ünnepélyen meg fognak jeleuni Kossuth Ferencz és Apponyi Albert miniszterek is, akik 28-án reggel érkeznek meg Nagykárolyba. Fogadtatásukra küldöttség megy elébiik a vasúti állomásra, ahol Falussy Árpád főispán mond üdvözlő beszédet. Délelőtt 11 órakor kezdődik a leleplezési ünnepély, 1 órakor pedig bankett lesz, amelyen a vendég miniszterek is résztvosznek. — Kinevezés. A vármegye főispánja Ma- darassy László végzett joghallgatót díjtalan közigazgatási gyakornokká nevezte ki. — Képviselőink a ház bizottságaiban. A képviselőház április 30-an tartott ülésében választotta meg az egyes bizottságok tagjait. Vármegyénk képviselői a következő bizottságok tagjai lettek : A bank-, közgazdasági- és pénzügyi bizottság tagja Földes Béla, a kérvényi bizottság tagja Szunyogh Mihály, a mentelmi bizottság tagja Papp Béla lett, Luby Bélát pedig a naplóbiráló bizottságba választották be. A Szamos hajózhatóvá tétele. A föld- mivelésügyi miniszter a múlt héten beterjesztett törvényjavaslatában 192 millió koronát szánt az ország folyóinak hajózhatóvá tételére és vizának létesítésére. A Szamoson tervezett duzzasztó müvek költségére 4 millió 750 ezer koronát száut a miniszter, és a tervezet szerint a Szamos; Vásáros- naménytól Szatmárig, tehát mintegy 65 krn. hosszúságban tennék hajózhatóvá. Varmegyénkre és Szatmárra a viziutépités nagy fontosságú, s csupán az a kérdés, hogy a szeszélyes és rendkívül változó vizáilásu Szamos alkalmas lesz-e e terv megvalósítására. — A honvédzenekar áthelyezése. A honvédzenekar tagjai körében már régebben mozgalom indult meg, amelynek célja az volt, hogy a zenekar városunkból elhelyez- tessék. A honvédelmi miniszter most teljesítette ezt az óhajt és a honvéd zenekart Kassára helyezte át. A városi tanács azonban nem nyugodott mog a vár.os érdekeire sérelmes rendeletben és részletesen megindokolt feliratban kéri a minisztert az áthelyező rendelet megváltoztatására. A magunk részéről csak helyeselhetjük a tanács akcióját, amely városunk érdekeinek megvédel- mezésére irányul. — Köztisztasági vizsgálat. A rendőrhatóság e hó közepén az egész város területén meg. fogja vizsgálni a köztisztasági állapotokat. Ugyanekkor közbiztonsági és türendőri vizsgálat alá is veszik az épületeket. A főkapitány ebből az alkalomból hirdetmény utján szólítja fel a háztulajdonosokat, hogy az udvarak tisztántartásáról, és az épületek rendbehozásáról a köztisztasági, közbiztonsági és tűzrendészed szabályrendeletek szerint már előzetesen gondoskodjanak, — Közegészségügy. A főorvos jelentése szerint ápiilis hó második felében városunkban 1 difteritiszes megbetegedés történt, j amely' gyógyulással végződött. Ezenkívül 6 gyermek vörhenyben betegedett meg, ezek közül 5 meggyógyult, 1 kezelés alatt van és az előfordult 4 kanyaró eset közül 2 gyógyulással végződött, 2 kanyarós beteg kezelés alatt van. A .SZATMÁRI a függetlenségi polgárság lapja. A legelterjedtebb és legolcsóbb politikai lap a vármegyéban. .\ Képtelen vagyok híven leírni, de röviden szólva, az volt, amit a szabómüvész „alkotásinak nevez ; valami, ami delejesen vonza a tekintetet s ami megakasztja a lélegzet- vételt. Nem volt egész szívvel a dolognál. De mikor a nagy tükörbe nézett, meg volt az az elégtétele, hogy felismerje, miszerint soha ez életben nem volt ily érdekesen csinos. Karcsú szőke hölgy lévén, eszményien illet neki az öltözék színe s eredeti szabása. A Langmorenál elköltött ebéd után, — kissé megkésve — a bálba kocsizott, ahol azonnal észrevette Bremmilt karján — természetesen Hauksbee asszonnyal. Ez arcába kergette a vért, de midőn a férfiak csakhamar körülrajongták, hogy táncra kérjék fel, egészen elragadó lett. Elígérte az összes táncokat, három kivételével, amelyek táncrendjében megjelöltelenül maradtak. Hauksbee asszony, amint rátekintett, azonnal tisztában volt azzal, hogy most kitört közöttük a háború, — az igazi háború. Vakon rohant az ütközetbe. Bremmillel szemben úgyis túlsókat merészelt, úgy, hogy ez kezdett csökönyös lenni. Hozzájárult még, hogy a férfi nejét bájosabbnak találta most, mint valaha. Az ajtóból, ahol állt, csak őt kereste s követte tekintetével, ha elvegyült á társaságba. S minél tovább nézte aunál elfogultabb lön. Aiig hihette, hogy ez az a kisírt szemű asszony a sötét pongyolában, aki siránkozni szokott, a reggeli tojások elköltése közben. Hauksbee asszony minden lehetőt elkövetett, hogy lebilincselje, de a férfi a második tánc után otthagyta s nejéhez ment, hogy egy fordulót kérjen tőle. — Sajnálom, Bremmil ur, ön elkésett! ; — felelt az asszony, szemeit hunyorgatva. A férfi most nagy bensőséggel esedezett s különös kegykép magkapta az ötödik keringőt. Ez szerencsére szabad volt a férfi táncrendjén. Táncolni kezdtek s halk suttogás keletkezett a teremben. Bremmil tudta ugyan, hogy neje jól táncol, de, hogy ily tökéletesen táncoljon, az eddig titok volt előtte. Mikor a keringő véget ért, egy második táncot kért, - újra kegyel unképen, és nem a férj jogával. Bremmil asszony igy felelt: — Mutasd csak a táncrendedet, édes L A férj elfogultan odanyujtotta, mint egy haszontalan, semmirekellő, kicsi iskolástul, becsempészett nyalánkságokat, az iskola- merternek. Bizony szép számmal volt ott a „H“ s a soupernál is ott kacérkodott kihívóan a „H“ betű. Bremmil asszony egy szót sem szólt, hanem pajkos mosollyal keresztülhúzta a 7- nél, meg a 0-nél a két „H“ betűt s helyükbe odaírta a maga, azaz egy becéző nevét, amelyet csak ő ismert és férje s mely gyönyörteljes mézeshetekeu legboldogabb óráit hozta emlékezetébe. Aztán viszzaadta a táncrendet s vidáman kacagva, fenyegette meg egyre szerelmesebb férjét: — Oh te csacsi fiú te 1 Hauksbee asszony észrevette mindezt s nagyon is jól tudta, hogy most ügye nagyon is rosszul áll. Bremmil háláson csókolta Jfcé«L* J« K® R» kedvező részletfizetésre kaphatók z WERTHEIMER LIPOTML Szaímar, Kazincy-u. 17. á r d á v a I s z e m b e n
