Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)

1908-05-10 / 19. szám

május 10. 3 A HÉT. Egy ítélet, amely mindenkit megle­pett, és senkit se nyugtat meg. A nyertes felet se. Lengyel Zoltán vádjának alapta­lanságát senki se állíthatja, maguk az es­küdtek se mondták ki rágalmazásnak állí­tásait, — s a becsületsértéssé degradált vétség megoldatlanul hagyta azt a kérdést: igazak-e a Lengyel Zoltán vádjai ? Az a sejtelmünk, amely kósza hírek alakjában közszájon és a sajtóban kereng, hogy tudnillik az esküdtek a kózépu'a*, a ki­egyenlítő és kibéiiíő középigazságot ke­resve, az enyhe büntetés reményében mond­ták ki becsületsértésben bűnösnek Lengyelt, — nem látszik alaptalannak. Barmiüt vau is, a féktelen élethalál küzdelemből nem annyira a felek, mint az igazság és erkölcsi érzés került ki vesztesen. Lengyel­nek nem ártott ez az ügy, — hiszen az egész eljárás curiai megsemmisülése ala­posan remélhető; ellenben Polónyinak — talán nincs is szüksége még egy ilyen győ­zelemre, hogy ama hires mondást idézhesse. A császár jubilál. Hatvan esztendeje viseli az osztrák birodalom koronáját. Tisz­teletére körébe sereglenek a német császár I vezetésével a régi német tartományok fe­jedelmei, hercegjei. Ennek a furcsa udvar­lásnak értelmét belátni igazán nehéz. Hi­szen azok az elszakadt tartományok a régi nagyság, hatalom eifogyatkozását, tehát kellemetlen emlékeket juttatunk az öreg császár eszébe. Az ilyen emlókeztetés pe­dig gyöngéd figyeLmnek nem minősíthető. Vagy már annyira öreg a császár, hogy ilye! gyerekes kukulóriumok szereznek örömet ? Bécsbeu jobban tudják. Ellenben természetesebb volna, ha a régi német nagyság elmúlását hirdető parádék eszébe juttatnák ö császári felségének azt a má­sik országot, azt az idegen népet, amelyet tálán 60 év alatt hatvanszor se látott, s amely mostoha bánásmód, a szakadatlan elkeseritések, megalázások, agyonsanyarga- tások után is, a szétziillő osztrák birodalom helyett egyedüli biztos alapja, támasza és megvédelmezője a Habsburgtrónnak. ______S Z A T M A R__ A VÁROS. A VÁRMEGYE. Kossuíh-szobor Nagykárolyban. A nagy­károlyi Kossuth szobrot « hó 2s-án leple­zik le nagy ünnepség keretében. Az ünnepé­lyen meg fognak jeleuni Kossuth Ferencz és Apponyi Albert miniszterek is, akik 28-án reggel érkeznek meg Nagykárolyba. Fogad­tatásukra küldöttség megy elébiik a vasúti állomásra, ahol Falussy Árpád főispán mond üdvözlő beszédet. Délelőtt 11 órakor kez­dődik a leleplezési ünnepély, 1 órakor pe­dig bankett lesz, amelyen a vendég minisz­terek is résztvosznek. — Kinevezés. A vármegye főispánja Ma- darassy László végzett joghallgatót díjtalan közigazgatási gyakornokká nevezte ki. — Képviselőink a ház bizottságaiban. A képviselőház április 30-an tartott ülésében választotta meg az egyes bizottságok tag­jait. Vármegyénk képviselői a következő bizottságok tagjai lettek : A bank-, közgaz­dasági- és pénzügyi bizottság tagja Földes Béla, a kérvényi bizottság tagja Szunyogh Mihály, a mentelmi bizottság tagja Papp Béla lett, Luby Bélát pedig a naplóbiráló bizottságba választották be. A Szamos hajózhatóvá tétele. A föld- mivelésügyi miniszter a múlt héten beter­jesztett törvényjavaslatában 192 millió ko­ronát szánt az ország folyóinak hajózhatóvá tételére és vizának létesítésére. A Szamo­son tervezett duzzasztó müvek költségére 4 millió 750 ezer koronát száut a miniszter, és a tervezet szerint a Szamos; Vásáros- naménytól Szatmárig, tehát mintegy 65 krn. hosszúságban tennék hajózhatóvá. Varme­gyénkre és Szatmárra a viziutépités nagy fontosságú, s csupán az a kérdés, hogy a szeszélyes és rendkívül változó vizáilásu Szamos alkalmas lesz-e e terv megvaló­sítására. — A honvédzenekar áthelyezése. A hon­védzenekar tagjai körében már régebben mozgalom indult meg, amelynek célja az volt, hogy a zenekar városunkból elhelyez- tessék. A honvédelmi miniszter most telje­sítette ezt az óhajt és a honvéd zenekart Kassára helyezte át. A városi tanács azon­ban nem nyugodott mog a vár.os érdekeire sérelmes rendeletben és részletesen megin­dokolt feliratban kéri a minisztert az áthe­lyező rendelet megváltoztatására. A magunk részéről csak helyeselhetjük a tanács akci­óját, amely városunk érdekeinek megvédel- mezésére irányul. — Köztisztasági vizsgálat. A rendőr­hatóság e hó közepén az egész város terü­letén meg. fogja vizsgálni a köztisztasági állapotokat. Ugyanekkor közbiztonsági és türendőri vizsgálat alá is veszik az épületeket. A főkapitány ebből az alkalomból hirdet­mény utján szólítja fel a háztulajdonosokat, hogy az udvarak tisztántartásáról, és az épületek rendbehozásáról a köztisztasági, közbiztonsági és tűzrendészed szabályren­deletek szerint már előzetesen gondoskod­janak, — Közegészségügy. A főorvos jelentése szerint ápiilis hó második felében városunk­ban 1 difteritiszes megbetegedés történt, j amely' gyógyulással végződött. Ezenkívül 6 gyermek vörhenyben betegedett meg, ezek közül 5 meggyógyult, 1 kezelés alatt van és az előfordult 4 kanyaró eset közül 2 gyógyulással végződött, 2 kanyarós beteg kezelés alatt van. A .SZATMÁRI a függetlenségi polgárság lapja. A legelterjedtebb és legolcsóbb politikai lap a vármegyéban. .\ Képtelen vagyok híven leírni, de röviden szólva, az volt, amit a szabómüvész „alko­tásinak nevez ; valami, ami delejesen vonza a tekintetet s ami megakasztja a lélegzet- vételt. Nem volt egész szívvel a dolognál. De mikor a nagy tükörbe nézett, meg volt az az elégtétele, hogy felismerje, miszerint soha ez életben nem volt ily érdekesen csi­nos. Karcsú szőke hölgy lévén, eszményien illet neki az öltözék színe s eredeti szabása. A Langmorenál elköltött ebéd után, — kissé megkésve — a bálba kocsizott, ahol azonnal észrevette Bremmilt karján — termé­szetesen Hauksbee asszonnyal. Ez arcába kergette a vért, de midőn a férfiak csak­hamar körülrajongták, hogy táncra kérjék fel, egészen elragadó lett. Elígérte az összes táncokat, három kivételével, amelyek tánc­rendjében megjelöltelenül maradtak. Hauks­bee asszony, amint rátekintett, azonnal tisztában volt azzal, hogy most kitört közöt­tük a háború, — az igazi háború. Vakon rohant az ütközetbe. Bremmillel szemben úgyis túlsókat merészelt, úgy, hogy ez kezdett csökönyös lenni. Hozzájárult még, hogy a férfi nejét bájosabbnak találta most, mint valaha. Az ajtóból, ahol állt, csak őt kereste s követte tekintetével, ha elvegyült á társaságba. S minél tovább néz­te aunál elfogultabb lön. Aiig hihette, hogy ez az a kisírt szemű asszony a sötét pon­gyolában, aki siránkozni szokott, a reggeli tojások elköltése közben. Hauksbee asszony minden lehetőt elkövetett, hogy lebilincselje, de a férfi a második tánc után otthagyta s nejéhez ment, hogy egy fordulót kérjen tőle. — Sajnálom, Bremmil ur, ön elkésett! ; — felelt az asszony, szemeit hunyorgatva. A férfi most nagy bensőséggel esedezett s különös kegykép magkapta az ötödik keringőt. Ez szerencsére szabad volt a férfi táncrendjén. Táncolni kezdtek s halk sut­togás keletkezett a teremben. Bremmil tudta ugyan, hogy neje jól táncol, de, hogy ily tökéletesen táncoljon, az eddig titok volt előtte. Mikor a keringő véget ért, egy má­sodik táncot kért, - újra kegyel unképen, és nem a férj jogával. Bremmil asszony igy felelt: — Mutasd csak a táncrendedet, édes L A férj elfogultan odanyujtotta, mint egy haszontalan, semmirekellő, kicsi iskolás­tul, becsempészett nyalánkságokat, az iskola- merternek. Bizony szép számmal volt ott a „H“ s a soupernál is ott kacérkodott kihí­vóan a „H“ betű. Bremmil asszony egy szót sem szólt, hanem pajkos mosollyal keresztülhúzta a 7- nél, meg a 0-nél a két „H“ betűt s helyükbe odaírta a maga, azaz egy becéző nevét, amelyet csak ő ismert és férje s mely gyönyör­teljes mézeshetekeu legboldogabb óráit hozta emlékezetébe. Aztán viszzaadta a táncrendet s vidáman kacagva, fenyegette meg egyre szerelmesebb férjét: — Oh te csacsi fiú te 1 Hauksbee asszony észrevette mindezt s nagyon is jól tudta, hogy most ügye na­gyon is rosszul áll. Bremmil háláson csókolta Jfcé«L* J« K® R» kedvező részletfizetésre kaphatók z WERTHEIMER LIPOTML Szaímar, Kazincy-u. 17. á r d á v a I s z e m b e n

Next

/
Thumbnails
Contents