Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-05-10 / 19. szám
II ■i '■ XXXiV évfoíyam 19 szám. A SZATMÁEVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. — ------------------——- .........-— íi LöriZt.T ESI AR: Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LAPVEZER: L U BY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VáJNA GÉZA. irta: VÁJNÁ GÉZA Ha a soproni eset. egyedülálló jelenség volna, akkor se lenne megengedhető és elfogadható elintézése az ügynek az a mód, ahogy a belügyminiszter parlamenti nyilatkozata alapján a képviselőház napirendre tért fölötte. JBánffy Dezső báró, aki szóvá tette az ismeretes miniszteri döntést, éppúgy tisztában volt előre a miniszter válaszával, mint ahogy tisztában lehetett azzal az egész ország. Es amiként az interpelláló volt miniszterelnök nem találta megnyugtatónak Andrássy válaszát, éppen úgy nem nyugodnánk meg abban a nemzet öntudata. Ezt, és az ilyen kérdéseket, nem lehet politikai szellemességekkel és nagyúri kézmozdulatokkal elintézni, még kevésbé az elkövetett hibát jóvátenni. Andrássy gróf elég gyakran szokta emlegetni magyar voltát, tiszta haza- fiságát. Amikor ezt teszi, és mellére mutat, hangjában és mozdulatában valósággal testet és alakot ölt a jól született és jól szituált nagyur önbizalma, aki teljes tudatában van annak, hogy az ő tetteinek és nyilatkozatainak korrektségében senkinek sincs joga kételkedni. Andrássy grófnak, a maga szempontjából, az ő feudális szemüvegén át nézve a világot, igaza lehet. Végre is ő oly magasan áll a véresverejtéket hullató, az élethalál küzdelemben egymást tépászó, sőt bemocskoió misera plebs fölött, hogy őt megkritizálni lázadás a polgári morál szilárd törvényei ellen. Csakhogy ezúttal, és sok hasonló esetben, amelyeket Andrássy gróf és hivatalbeli elődjei egy-égy ötletes nyilatkozattal és ieereszkedö mosolygással szoktak elintézni, nem a mágnás gavalléria ügyéről, hanem az ország belügyminiszterének egy messzeható, elvi jelentőségű állásfoglalásáról Volt szó. Az volt a kérdés, hogy vájjon a nem magyar nyelvű törvényhatóságok a nyelvhasználatról szóló törvényt használhatják-e oly értelemben, amely a nemzetiségi nyelv jogait kiterjeszti és a magyar államnyelv kötelező erejét visszaszorítja. Bánffy báró a kérdés meritumában, a nemzetiségi törvényre hivatkozva, kimutatta, hogy a soproni határozatnak a törvényben alapja nincs, tehát törvényellenes, és a magyar nyelv jogán sérelem esett. A belügyminiszter tehát, amikor e vitás ügyben, akármilyen indokolással, de nem a törvényből vett idézettel a magyar nyelv kötelező ereje ellen foglalt állást. egyenesen és közvetlenül a magyar nyelv jogi hegemóniáját, egyik legfőbb nemzeti törekvésünk érvénye- i sütését akadályozta meg. Ha ez az eset első, egyetlen és ! kis jelentőségű kérdésre vonatkozó lenne, még akkor is ereznünk kellene, mily veszedelmes precedens a jövőre nézve. Csöppet sem logikus, és politikailag meg nem állhat a belügyminiszternek az az érvelése, hogy • a németnyelvű polgárok legkevésbé adnak okot a velük való elégedetlenségre. Ennek a jelenségnek egészen más okai vannak, mint ahogy a belügyminiszter feltüntetni szeretné. Legfőbb oka a németség csekély száma és szétszórtsága, de legkevésbé sem a magyar nemzethez való vonzódása, a magyarság faji, szellemi és gazdasági hegemóniára hivatottságának elismerése. Az oláh, tót, szerb csak gyűlöli ; a magvait; a németség azonfelül lenézi. Műveltségűnket az övénél mé- j lyen alantabb járónak tartja. Hogy e j Szerkesztőség: Kölesei-utca"9. sáá-SiTA''» Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mi-iítf"’ <t I -■ K a k'ail-ini 7--Ial (.an I /aiiniiők Megjelenik minden vasárnap. gyűlölete és lenézése hangosabban nem nyilvánul meg, annak egyenesen az a faji alkalmazkodás, szervilizmus az oka, amely a mindenkori hatalom, a múltban például a volt szabadelvű kormányok mindenkor legkészségesebb szavazógépeivé tette e népfajt. Kivételes bánásmódról tehát beszélni nem szabad, és a magyar nemzeti politika szempontjából szigorúan elítélendő minden törekvés, amely a magyar nyelv ellen irányul, és minden támogatás, bárkitől jöjjön is, amely e törekvéseket erősiti, táplálja. Város épités. A rohamosan fejlődő éiet kiszélesítette az emberek igényeit, kiragadta a falvakból, azok egyszerű, levegős élet.bői az embereket és a városok lüktető, a fejlett igényeket kielégítő életébe vonta be ; ahol azután a kulturális élet mi idig több és több jelenségével kell megbirkózniok. A városokban tömörült emberek mindennapi kérdései közül ma úgyszólván a lakás, az igazi, meleg,, egészséges otthon megteremtése áll homloktérben. — A városok hivatalnok és a középosztály társadalmához tartozó lakossága városon alig talál otthont, és a legnagyobb része örökös vándorlásban, lakáscserélésben tölti le életét, miközben kellemetlenül kell éreznie, hogy a családi fészek alkotása iránti vágyát ki nem elégítheti. A városokba tömörülés a hajléktalan,, tőke nélküli közép és hivatalnok, meg azután a munkás osztály egyenes kizsákmányolásával a nagy tőke rideg önzésének kedvezett, amely a minél nagyobb jövedelinezést tartva szem előtt, kis területre tömérdek lak,-.st halmozott föl tekintet nélkül a bérlő Ízlése, igénye és kényelmére. — E bérházik minden külső csin, magyaros Ízlés, a természetes célszerűség nélkül megalkotva inkább mondhatók kts'árnvanak, min: emberi lakásnak, otthonának Budapest, r-z-ged Debrecen. Kass *. és m g sok más n így városban az otthonra sx mjazó jobliaió-m emberek ösztönszerüleg úgy menekülnek a nagyNemzeti politika
