Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-04-12 / 15. szám
XXXIV évfolyam 15. szám. Szatmár, 1908. ápril 12. A SZATMÁfíVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AR : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. LAPVEZÉR : LUBY GÉZA orsz. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. VÁJNÁ GÉZA. Szerkesztőség : Kölcsei-utca 9. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadnhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Szabadelvűséi A politikában nincs erkölcs. Tehát erkölcstelenség sincs. Csak célok és törekvések vannak, amelyek elérésére minden eszköz, amely célra vezet, alkalmas. Magyarország belügyminisztere kisütötte és közhírré tette, mindazoknak akiket illet, tehát a politika mezőin tevékenykedőknek, hogy a politikában következetességre nincs szükség. Sem a tettekben, sem az elvekben. Mert a következetesség nyűg. béklyó, akadály, amely a polgári morál rögeihez köti le, a politika zord felhői közt szárnyaló sasokat és a rejtett berkekben csipogó madárkákat, akik egyként a nép képét viselik a nemzetgyűlésnek nevezett gyülekezetben. Következetességet csak törpe gondolkozást! és nehéz felfogású választók követelnek képviselőiktől, akiket határozott és kimondott programúi alapján, elvek követésére és szolgálatára ki nem mondottan adott megbízással választottak meg. Csak mi, apró nyárspolgárok, a politika útvesztőiben, boszorkánykonyhai műveleteiben járatlanok követelünk következetességet, akik nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, hogy a „politikust" csak egy következetesség kötelezi: a következetlenség. A szocialistákkal és nemzetiségekkel álmodó, plurális szavazattal „általános“ választói jogot kotyvasztó, a nemzeti szabadságokat sokalló, tehát házszabályrevideáló belügyminiszternek, akinek gyönge úri gyomrát az is elrontja, ha valaki például ebéd előtt a magyar önálló bankról beszól, — tehát a koalíció programmjában vállalt alkotmány- biztositékok hivatott megalkotója meg- nyugodhatik. Magyarországnak minél kevesebb oka lehet a politikai következetesség dühöngése miattvaló aggódásra. Ha itt-ott akad egy szerencsétlen elté- velyedett, aki azt képzeli, hogy az igóIrta: VÁJNÁ GÉZA. rét és az adott szó megtartása kártyaszobák küszöbén kívül is kötelező, az ilyent, a kegyelmes ur nélkül is elintézik pályatársai, s tán még hamarább legközelebbi „elv“-barátai. Valamikor Magyarországon voltak szabadelvű politikusok és publicisták. Nemcsak 1848-ban, de előbb is. Nem sokan, de voltak és bátran, erővel lelkesedéssel terjesztgették a lelki és szellemi világosságot. Nemcsak lent, de fönt is, maguk körül. És ha nem bir- ' tak nagyobb eredményeket elérni, az csak a koponyák vastagságán és az agyvelők sötétségének sűrűségén műit. A negyvennyolcadiki törvényekben akkora lépés történt, majdnem egyszerre, a szabadelvüség felé, amekkorát a mai reszkető inu és kocsonyage- rincü „nagyok“ vezetése mellett kétszáz év alatt se haladunk. Olyanok azok a törvények, mint a tízparancsolat: megtaláljuk benne politika és gazdasági jövőnk minden biztosítékát, reménységét. Kevesen lehetnek, akik gondol- ; kozni szoktak azon, mekkora erő, a I megnyugvásnak mily hatalmas taliz- i mánja az a néhány törvénycikk, amelyet a magyar nemzeti géniusznak testet öltött, s talán soha vissza nem térő óriásai alkottak. Hatvan esztendő múltán ott tartunk még, hogy „merjük“ emlegetni egyikmásik 48-a8 törvény végrehajtásának lehetőségét, sőt — uram bocsá' — szükségességét is. Nem éppen mindnyájan, magyarok, nem is úgy, mintha komolyan akarnék, de mert szépen hangzik, és mert ez mindig „jól“ hangolja a választókat. A mi szerencsétlen ferde, szinte érthetetlen, és történelmünk ismerete | nélkül csakugyan meg nem érthető j közjogi helyzetünk okozza, hogy a sza- j badelvüség nálunk ma már minden egyebet jelent, csak azt nem, amit e szó magában, politikai vonatkozás nélkül kifejez. Valamikor azok társadalmi és politikai felfogásának jelemzésére szolgált e szó, akik előitéletektől mentes elveiket szabadon nyilvánították, és azok értelmében, azokhoz hiven tenni és dolgozni is mertek. A múlt század 30-as, 40-es éveinek fórumán látjuk az igazi magyar szabadelvüség képviselőit és harcosait. A jobbágyság eltörlése, az egyedüli teherviselés és a felekezetek egyen jogosítása azok a főbb cselekedetek, amelyek amaz idők munkás magyarjait messzi korokban is az igazi nagyok soraiba emelendik. Velők azonban kidőltek a szabad- elvüsógnek igazi kimagasló képviselői, és elenyészett a szabadelvüség igazi fogalma is. Egyideig, évtizedeken át,, az elvtelenségböl, a nemzeti jogok pincébe dugdosásából élősködő, az ország- közjogi és gazdasági fejlődését ocsmány eszközökkel akadályozó többségi párt leiszapolta a szabadelvű nevet. Amilv kevéssé képviselte e párt a nemzet politikai meggyőződését, éppoly kevésbé volt letéteményese a .szabadelvüségnek. A szabadelvösóg történetében bekövetkezett aztán egy érdekes alakulat. A nagy agyvelejű magyarok helyét méltó utódok hiányában éleseszü és néha tehetséges zsidó szociológusok foglalták el, akik könyvekben és a napilapokban kíméletlenül, de legtöbbször a nemzeti hagyományok negligálásával és újabban nemzetközi trónusban ostromolták a reakciós törekvéseket. Ezek a demokrata, szociáldemokrata, radikális szocialista és egyéb nevű liberálisok aztán véglegesen kompromittáltak minden sza- badelvüséget Magyarországon. Egy sereg strébernek privát-pimaszkodása jó-
