Szatmár, 1908 (34. évfolyam, 2-51. szám)
1908-04-12 / 15. szám
SZATMÁE ápril 12 bújjon egy gyanuból való félelmében, ahelyett, hogy szembenézve a vörösek és feketék egyként mételyes seregével diadalra vinné, az igazi liberalizmust, azt, amelynek zászlaját 1848-ban Kossuth Lajosék bontották ki. Kézimunka és háziipar kiállítás a Pannóniában. Együtt van a Pannónia dísztermében Magyarország háziiparának termelése gyönyörködtető csoportban felhalmozva. A kiállítást rendező Lorántffy Zsuzsánna-egyesü- letet és fáradhatatlan titkárját, Vájná Géza dr.-t csak köszönet és elismerés illetheti városunk társadalma részéről azért a nagy áldozatért és önzetlen, tisztán magasabb célokat tekintő munkásságért, amelylyel e kiállítást valóra váltották. Mert tagadhatatlan erkölcsi súlya és uj, széles ismereteket nyújtó háttere még akkor is áldásos lesz, ha vállalkozásukat nem követné anyagi siker. Igen sok kulturális előny jár e kiállítás nyomában. Fontos dolog például az, hogy ennek keretében olcsó pénzért száz és száz, sőt több ezer ember megismerkedik e termékkel, akik különben soha sem jutottak volna hozzá. Fontos dolog az, hogy a magyar jobb módú osztály, amely leginkább ékesíti fel családi tűzhelyét az iparművészet remekeivel, megismerkedik a magyar termelőkkel, a beszerzési források biztos tudatában szükségleteit náluk fedezi. Az eladásra j szánt áruk nem szedett-vedett holmik, de a legjobb anyagok. Nem kis jelentőségű dolog az sem, hogy az iskolák növendékei megismerkednek a magyar iparművészet antik és újabb remekeivel, amelyekről eddig csak könyveik és tanáraik meséltek nekiek. Az pedig, hogy csak nem egészében a magyar ornamentika gazdag pompája tárul szemük elé, fontosságában megbecsülhetetlen. A kiállítás maga egyszeri szemléletre is nagyon tanulságos. Gyarmathy Zsigáné Bánfihunyad- ról szőtt«sek, futó, függöny és mellény szövetek ; Barcsai és Társa Székelyudvarhelyről hasonlót és férfi szövetek ; K o- máromi fogyasztási szöv. áttörött zsebkendők, ingbetétek; Kovács Jánosné Kőrösfőről kalotaszegi kötők határozott és egyöntetű modorban kiállított tárgyakkal tűnnek ki a hasonló tárgyakat, de a hány, annyiféle kivitelben termelő megyei kiállítók közül. F ü 1 e p Dezső Szovátáról agyag marás vázákat állított ki remek alak és szin- kivitelben. Tárgyai igazi művészi hatásuk dacára is olcsók. A Nyárádszeredai állami faipari iskola fafaragásokat küldött. Alkotói 8—12 éves gyermekek, kik a kiállított tárgyaikon meglepő bizonyságát adják szépérzéküknek. A magyarbikal és vidéke fogy. szöv. faipari dísztárgyakat állított ki, melyek szinhatás és praktikus használhatóságuknál fogva bármely dolgozószobának díszére válanak. Kölcsey Gáborné úrasszony 100 számot meghaladó kollekciója igaz mintaképéül szolgálhat annak, hogy milyen legyen egy magyar háziasszony konyha, ebédlő és szalonbeli háziipari felnevelése. A Nagybányai hölgyek cso- portkiállitása az iparművészeti követelményeknek a magaslatán áll s közülök különösen Molcsányi Lili kezeli a bársonyégetés és festés technikáját nagy virtuozitással. A máramarosszigeti és pozsonyi áll. sz. szövő és hímző tanműhelyek dominálják a kiállítást, az első egy maga 379 darabot állított ki. Tárgyaik: sző- nyegteritők, fali szőnyegek, himes asztalterítők, párnák, kézi és gyermek táskák, katrincák, himes női zubbonyszövetek. A magyar stylnek határozottan kiforrott alkotásai csodás szinpompában megoldva a praktikus cél és művészi hatás; a legtulzóbb igényeket ámulattal kötik le. A divatcikkeknek mindig több és több tárgyára nyomj ák időre megnehezített minden becsületes szabadelvű törekvést. És a magyarországi szocializmus szerencsétlen irányú fejlődése a Jakabok és a klerikálisok alternativája elé állította a magyar társadalmat. A legtöbben inkább hallgatnak szabadelvüségökkel és félretesznek minden ily törekvést, nehogy a bokányik és kristófik cimboraságának gyanújába keveredjenek. Így lehetséges aztán az, hogy amikor a nemzet, a magyarság többsége Kossuth Lajos függetlenségi szabadelvüsógének hive, az utolsó izéig liberális Kossuth elveit magáénak valló párt, felekezeti tekintet nélkül, hol titkos, hol nyílt támogatója a reakciónak, elősegitője-a visszafejlődésnek. Legyünk csak őszinték és valljuk meg, hogy inkább leteszünk az az 1848. XX. tcikk végrehajtásáról, inkább eltűrjük a nem kathólikus felekezetek alárendelt helyzetét, inkább alkalmakat adunk a klerikálizmus politikai befolyását biztositó néppárt térfoglalására, inkább megtagadjuk jó ízlésünket, józan eszünket és dörgő tapsokkal üdvözlünk egy üresfej ü strébert, aki a „lelkiismeretszabadság“ hazug örve alatt pökhendi módon tüntet egy szentesített és minden izében szabadelvű törvény ellen, — minthogy valaki az antiklerikálizmus, „tehát“ a szociáldemokrácia, vagy — óh, iszonyat! — a balpártiság gyanújával illessen. Így vagyunk tehát. Két ut között választhatunk. És a magyar társadalom elég éretlen és elég gyáva ahoz, hogy a szabadelvűsé# egyenes útjáról letérve a sötét reakció, a felekezeti és osztályíic’rb’oit. rlrVhaln klArilrá.liy.mnft möcrÁ _2_____________________________ ho rd földet egy vézna asszony. A nehéz terhet alig-alig bírja tolni. A vassal megpántolt kerék a súlyos talicska nyomása alatt minduntalan besüpped a nagy sárba s a gyenge asszony minden erejét megfeszíti, hogy valahogy ismét odább tolja. Aztán amikor látja, hogy az erős férfiak milyen könnyen tolják el mellette a maguk talicskáját, amikor egy-egy újabb erőfeszítésnél meg-megbotlik s test« egész súlyával esik le a megvasalt talicskára, úgy, hogy gyenge, elsatnyult melle majd pozdorjává törik, akkor csendesen sirdogálni kezd. A könnyei összefolyva arca piszkos verítékével, egy patakba folynak le meghasadt ingére, s sárga sávot szántanak azon. Kétségbeesik, fejében az erek, mint a kovács kalapácsa az izzó vason, úgy vernek, halántéka majd kipattan, a fülei zugnak, — aztán a siri csendben meghallja a nád beszédét. A nád neki is úgy beszél, mint az Urnák. Rémes dolgokról regél és az igazságot kiabálja. Vádol, amikor dicsér; a szivét tépi ki, amikor az észnek áldoz. Nagy keserveket, milliók szenvedését beszéli a nádas. Az asszony azonban a nagy káoszból csak a saját keservét érti meg, csak a saját bánata szaggatja szét a szivétHisz azt regéli néki, hogy kevéssel ezelőtt még oly egészséges férje most kórágyhoz szegezve fekszik odahaza, —- hogy szegény, satnya kis gyereke sírva nyöszörög bölcsője fenekén. Az asszony úgy szeretné, ha mindez nem volna igaz . . . Szeretné, ha a való csak rémképpé változnék át, érzi, hogy szívesen dolgozók, ha nem volna —muszáj. De a nádas igazat beszél. Igazat, hiszen nem finom női kéz öntözte virágöntözö cserépből, de durva munkás testnek keserű verítéke. Az asszony könnyei most már elapadnak. Visszaszorítja őket a fájdalom. A talicskát meg nem tolja tovább, hanem megáll. A mellette elhaladó talicskák nyikorgása, a munkások elfojtott sóhaja, átkozódó nyögése, aztán uj érzelmeket fakaszt benne. Eszébe jut, hogy gyermekét, férjét senki- sem gondozza odahaza, a nyögésben férje nagy tusáját hallja, a sóhajtásban kis gyermeke visítását. Nem bir tovább dolgozni. Elfelejti, hogy hol van. És végzetére megszólal a falujukban a déli haraugszó. Az asszony egészen megnyugodik. Érzi, hegy nagy a keserve, sok a bánata, tudja, hogy nélkülözhetetlen odahaza. A harangszó meg olyan nyájasan hívogatja hazafelé. Megindu 1 szép lassan, otthagyja a talicskáját, a. munkát. JÜPJ-UB ! ... ■ «■■■■■ ■mt. .1— ■■■■«— A munka. — A Szatmár eredeti tárcája. — Irta : Matolcsy Sándor. Lent a síkságon nyüzsgött a nép és dolgozott, mint a barom. Sűrű tömegekben, ember, ember hátán irtotta a nádast és csapolta le a mocsarat. Az egyik csoport itt vízlevezető árkot ásott, a másik a nádast pusztította, amott egy harmadik földet talics- kázott. A nap forrón sütött le s sugarai fogósdit játszottak a dolgozó emberek mezleien, bessirozott hátain. A testükről csak úgy ömlött a* izzadtság s a legdrágább kincs: a munkás verítéke és a sáros pocsolyák a piszkos földön össsevegyültek. Különben lázas állapotba ejtő csend uralkodott. Olyan, amelyik kétaógbeejt, álomba ringat, vagy megőrjít. Csend volt, mert senki sem beszélt. Csak a nádas kiabált, mikor belefujt a ssél, kiabált vádolón, szivttrásón, nehéz panaszát a szelek szárnyán küldve fel ez Urhoi. Vagy talán csak suttogott. Suttogását azonban ordítássá növelték a beléjevegyüit emberi sóhajok. Az elgyötört munkások rémes sóhajtásai, a fogaik közti kirepült átkok, szitkok. A nyüzsgő munkások között talicskán
