Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-03-16 / 11. szám
XXXIII. évfolyam ll-ik sz. Szatmár, 1907. márc. 16. SZATMAR TÁRSADALMI ES SZEPIRO» * / V w / v h • V '» ; J/' % MI HETILAP>w m l3. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. jBzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miodemi-míi dijak a kiadóhivatalba» fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-<s> Nyiltter sora 16 fiilár. A nagy nemzeti nap. Ha a napokaWg«4^~úgy felületesen, csak j tartamuk szerint vizsgáljuk, azt mondhatnók, | hogy nap és nap között nincs egyéb különbség | mint az, hogy egyiket Hétfőnek, a másikat Keddnek stb. nevezzük mindaddig, mig a 7 sám a Vasárnapban, mint a teremtő által rendelt nyugalom napjában be nem telik. A napoknak ez a különböző elnevezése csak arra való, hogy általa az idő folyását jelezni tudjuk. De ha a napokat az események után tartalmuk szerint vesszük figyelembe s vizsgál- gatjuk azok jelentőségét, egészen más látkép tárul fel lelki szemeink elé, egyfelől a maga rettenetes borzalmasságaival, másfelől vakitó fényű pompájával, a dicsőséges győzelem babérkoszorújával övezve. Egyiktől megundorodunk, mert utálattal, borzalommal tölti el lelkeinket, mig a másik felvillanyoz, lelkesít. Egyik a gonoszság, tomboló dühét, — és Így romboló hatását tünteti fel, mig a másik a szépnek, jónak, nemesnek, a dicsőségnek diadalát örökíti meg. S mindezt az embereknek egymással való folytonos tülekedése s a hatalomért való küzdelme teremtette meg. Minden népnek vannak gyászos — és dicsőséges emlékű napjai, vérbe, lángba fojtott —- és dicsőséggel megkoronázott napjai, a szerint, a mint a rósz, vagy a jo győzött. Fájdalom ! Nemcsak a tőlünk idegen népeknek, de nekünk Magyaroknak is nagyon sok olyan gyászos emlékű napjaink vannak, melyekre ha visszagondolunk elszorul a szivünk, mély bánatba, keserves gyászba borul a lelkünk. Már pedig nekünk vannak igazán keserves emlékű napjaink. Mert Európa szivébe beékelve maroknyi nemzetünk, kezdettől fogva rettenetes szálka volt a külnépek szemében. S hogy kivessék, száműzzék, eltöröljék e helyről, melyet sok kiomló vér árán szereztek meg dicső Őseink, vagy legalább jobbágyaikká tehessék hatalmuk gyarapítására. A tatár, török, német hordák örökös zaklatásai, hejh ! be sok keserű napot teremtettek meg nekünk! Ha úgy visszagondolunk ezekre a folyton dúló pusztításokra, csak bámulattal csodálkozhatunk azon, hogy fenn tudott maradni nemzetünk ezen a földön, melyen ma is élünk, melyet igazán drága véren s nagy vagyoni áldozatok árán szerzett és fenntartót kedves hazánknak nevezhetünk. És hogy fennmaradunk, vájjon minek köszönhetjük? Ez a kérdések kérdése. Fennmaradtunk ... sőt ma már — mondhatjuk — számottevő nemzet vagyunk a világnépek tömkelegében. Ezt köszönhetjük ama rendkívüli honszeretetnek, a mi elődeink lelkét annyira kiváló mérvben töltötte be, hogy eme fenséges erejénél fogva mindég kivált a többi | nemzetek közül. A honfoglaló 7 vezér vérfrigye ; az a tö- | mérdek kiornló vér, a mi e földet elbontotta a honfoglaláskor — és azután is — folyton me- legebb-melegebb ágya lett a honszerelemnek. És az az alkotmány, melyet az első magyar király adott nemzetének, védő talizmánjává lett ama rettenetes viharokban, melyek felette tomboltak ; vészben, viharban annyira lelkesítette, annyira bátorrá és rettenthetlenné tette, hogy ezen ugyan a pokolnak kapui sem diadalmaskodhattak. Minél nehezebb volt hazánk felett az idők járása, annál nagyobb hévvel s lelkesedéssel küzdöttek érte. -■ Ha ma letörték is, holnap már újra lábra állott s merészen szembeszállt az ördögök minden hadával. Mert a honszerelem és az alkotmány védelme nem kérdezte, a vér és vagyonáldozat nagyságát, hanem csak arra gondolt, hogy meg kell menteni a hazát. Meg is, mentette mindannyiszor ... sőt olyan bolondságot is követett el, hogy ellenségét is megmentette egy-LA szép szóért, egy-két kihulló könycseppért. Hogy e tettével jót vagy rosszat követett-e el ? Annak elbírálása ez alkalommal ide nem tartozik. De azt igen is büszkeséggel állíthatjuk, hogy ha eddig nem volt — ezentúl még inkább nem lehet olyan idő, mely ezt a vészben, viharban megedzett nemzetet e földről elseperhesse. Örökélete van ennek épenugy mint az időnek, Ha voltak nehéz . . . keserves napjaink : úgy voltak olyan diezőséges napjaink is, melyekre emelkedett lélekkel, lelki gyönyörűséggel s megnyugtató tudattal gondolhatunk vissza, mert ezek csak örökéletünkről, s halhatatlanságunkról tesznek tanúbizonyságot Hogy többet nem említsünk fel — elég ha ezúttal csak 1848. március 15-ikét emeljük ki a többi dicsőséges napjaink közöl. Ha ezt a napot kellőleg akarjuk jellemezni. ezt a régi szentirás eme szavainak idézésével jellemezhetjük legjobban : „Ez a nap az, melyet az Ur rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen.“ A szabadság lelke lebegett a világ felett 1848-ban. Terjedt az, mint a lángtüz, melynek égető hatása az önkény, a zsarnokság hatalma ellen irányult. — Nemcsak mi éreztük a zsarnokság nyomását, de több nemzet is, — és mindenik arra törekedett, hogy a békót, — mi szabadságát veszélyeztette — öszetörje és igy önállóságát biztosítsa. Nagyon természetes, hogy mi sem maradhattunk tétlenül, mert velünk szemben is nagyon sok terhelte az önkényuralmat. Ezen a napon irta Petőfi Sándor halhatatlan költőnk a lelkesedés lánghevében. „Talpra magyar hiv a haza, Itt az idő most, vagy soha. Rabok leszünk, vagy szabadok? — Ez a kérdés : válasszatok !“ A nemzet válsazolt. Elhatározta, — hogy : „Esküszünk a magyarok Istenére : Rabok többé lenni nem fogunk !“ Es tette azt, a mit tennie kellett. Össze- hordta aranyát s ezüstjét — és minden kincsét a haza oltárára, hogy szabaddá lehessen e nemzet, — mire az idők forgatagában nagyon is rászolgált. — Felvette első Ízben a meggyőzés fegyverét és mikor ez nem használt, — az öldöklő fegyer minden nemét, hogy az önkény- uralom megbuktatásával szabadságát kivivja. Vagyonát, vérét felajánlotta egyhangú lelkesedéssel. Mikor a nemzet a 200,000 ujonezot egyhangú lelkesedéssel felajánlotta, — a nevezetes kor éltető lelke : Kossuth Lajos e nagyjelentőségű szavakkal köszönte meg a nemzet lelkesedését : Leborulok a nemzet nagysága előtt.11 Ne beszéljünk arról ez alkalommal, hogy milyen katasztrófával végződött e nagy lelkesedés, hanem érjük be azzal, hogy a minek birtokába jutottunk, e nagy napnak köszönhetjük. Ezen az alapon van felépítve nemzeti életünk biztos épülete. Nagy nap volt ez életünkben. Olyan, melyhez hasonlót történelmünk felmutatni nem képes. És olyan, a melyet nemzeti nagy ünneppé kellene avatnunk törvényhozás utján, nem csak úgy, hogy évről-évre egyszerűen megünnepeljük. Addig is, mig ez bekövetkeznék, zárjuk lelkűnkbe ennek a nagy napnak emlékét — mint szent talizmánt, mert ez védőbástyánkul áll az idők végtelenségében rendithetlenül. Ez az alapunk. Ezen az alapon építhetjük ki Magyarországot, úgy mint azt az idők lelke megköveteli. 1848. mározius 15-ike legyen szent napja minden becsületes honfinak. Fodor György, Sirolin • Emeli az étvágyai és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, sz&tnár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ floshe“ ered«U eaomag&lÁet. SP. Nstfuifina-Ia Korbe & C*. üanel (Sfájl) „Roehe“ Kapható orvod rendeletre a gyógyszertárak* ban - Ara Ovcgcnkint 4.— korona.
