Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)

1907-03-16 / 11. szám

2 S Z A T M Á R március 16. A feltámadás ünnepén. Ünnepeljünk ! Zúgjanak a harangok, zengjen a zsolozsma, teljenek meg a szivek mennyei tűzzel, a lelkek pedig hálaadó imában összeforrva emelkedjenek fel a magyarok Istenének trónjá­hoz, a ki az évszázados küzdelmekben megtisz­tult hitet ólő valósággá változtatva, 59 évvel ezelőtt elvezette választott népét az Ígéret földére. Ünnepeljünk! A durva hótköznapiság porköpe- nyegét letéve, fedetlen fővel, megoldott sarukkal lépjük át annak a templomnak küszöbét, mely­nek homlokzatán kitörölhetetlen betűkkel ragyog a szabadság, egyenlőség és testvériség Szenthá­romsága, Kishitűség, kételkedés jajszava ne za­varja meg ünneplésünk méltóságát, Kárpátok bérezeitől az Adria hullámmosta pártjáig dagadó önérzettel hirdesse minden honfikebel, hogy az ige beteljesült, a nemzet halottaiból feltámadott. Pillantsunk ma vissza a mul'ba, s ennek emlékeiből mentsünk reményt is, mert a múlt arra tanit, hogy az a nemzet, mely a szenvedé­sek kálváriáját egy ezredéven át járta, örök életre van hivatva a Gondviselés által. Csak a kishitű állhat meg kétkedöieg annál a sárüregnél, melyet most cselszövés, majd durva erőszak ásott meg a nemzet számára, a ki nem ingado­zik, az vérző sebekkel ugyan, de büszke öntu­dattal halad ni a nemzet történelmének azon út­jelzői mellett, melyeket a létért való küzdelemben kiomlott vér festett pirosra. Hányszor volt letiporva, hányszor eltemetve. De nem maradt a sirban, hanem halottaiból mindig uj ós erősebb életre támadott fel a nem­zet s mig körülötte nemzetek tűntek el a világ színpadáról, a magyart szabadságszeretete meg­tartotta egy ezredéven át s megfogja tartani időtlen-időkig, mert az a nemzet, melyen az ellen­séges elemek évszázadokon át nem tudlak dia­dalt aratni, — csak önmaga gyilkolhatja meg magát. A magyar történelem legfényesebb lapjainak egyike az, mely a 300 éves osztrák uralom bu­kását hirdeti. A nemzet összetört, elszegényedett az önkényuralom banditáinak, a bécsi kamariila tagjainak zsarnoksága alatt; nyiltan bevallott cél volt a magyar alkotmány megdöntése, az egyed­uralom behozatala, az országnak az osztrák csá­szár kalap alá vonása. De a nemzet ébredni kezdett letargiájából s egy borús tavaszi regge­len lángra lobbant a szivek mélyén szunnyadó szikra, talpra állott a nemzet, átkiáltotta a Lajtán, hogy mit kiván, a hazán végig zúgott egy dörgő éljen, melynek hangjára összeomlottal; a cselszö­vök légvárai. Azután jöttek rettentő szép idők, kigyuit az ország mind a négy szögén, megkezdődött az önvédelmi harcz s a nemzet a szabadság fájás T Á R C Á. Márczius Í5. Derülj ki borult ég ! napsugár ragyogjon — Ezer virág nyiljék, erdőn, mezőn — rónán — Csattogjon dicshymnuszt a madár az ágon — Zöldetjen ki a fii apáink sirhalmán — Virulj szép természet, hirdesd dicsőn, fennen — Szivünk nem hiába várt a szép tavaszra — — Elhozott magával, te szép, te dicső nap . . . Légy hát üdvözölve, márczius nagy napja ! Te nemcsak a földet hinted be virággal, Nemcsak az ágén szól jöttödre a madár — Tündér szárnyaiddal beszóltál szivüukne — S lágy fuvallatodra ott is tavasz lett már — Ott is kivirult és pompázik egy virág — Az emlékezetnek gyönyörű virága — Madárdal van ott is — lelkesítő szép dal! Örömteli szivünk hangos dobogása. S ez a bűbájos hang elringat bennünket — S lelkünk visszaröpül a ragyogó ^múltba — Elénk tűnnek fényes, kápráztató álmok — addig öntözte vérével, mig kivirult, inig célt ért a nemzet, szabad lett a magyar. A zsarnokságra pedig jöttek a megaláztatások, egyenként pattan­tak le a rozoga alkotmányt összetartó kapcsok s mikor porig volt alázva, a magyar nemzet béke­jobbot nyújtott, s felemelte a porból. Borítsa bár fátyol a múltat, a nemzet nem felejthet, nem felejtheti el, hogy vére és vagyona jóléte és szabadsága osztrák uralom alatt sor­vadt el, de nem felejtheti el azon dicső fiait sem, kik szivükben égő honszerelemmel, kezük­ben az igazság pallosával küzdöttek, el egészen a vérpadig. Ünnepeljünk tehát! Az emlékezés szárnyain szálljunk vissza a daliás idők fénykorába s adóz­zunk elismeréssel elveinknek, szivünkben nyílja­nak ki a honszerelem soha el nem hervadó virágai, hogy ha még egyszer kívánná a hon, méltóak lehessünk azokhoz, kik érettünk nem csak élni, de meghalni is tudlak. Ünnepeljünk ! Maruska János. Színház. Herceg Ferencnek a budapesti Vígszínházban nagy sikert elért és folyton műsoron levő kitűnő szin- játékát „Déríné ifjasszonyt“ mutatták szombaton és vasárnap este. A darab nem ért el nagyobb hatást közönségünk előtt, sőt nagyon is hidegen fogadták. Hiába! a mi közönségünk csak az operettekért rajong. Pedig Herceg Ferenc, amikor ezen darabjában a ma­gyar színművészet gyermekkorából három pontot ki­szakított és azt tárta e.lénk, — tökéletes munkát végzett. A kik még rajongani tudnak az ig zi színmű­vészeiért, azok bizonyára elismeréssel adóznak Her­cegnek ezen darabjáért. A mi az előadást illeti arról is csak jót mondhatunk. Jászai maga a megtestesült művészet volt ez este. Minden felvonás után többször hívták a lámpák elé. Méltó partnere volt Tihanyi, iá Szepesi gróf szerepében kitűnő alakítást nyújtott. Pc- terdi kitünően játszotta meg az ósdi nemes szerepét. Remek ripacs alakok voltak Tábori, Balog és Kőszegi. Papp Etel, Kiss Miklós, Le Derle, Tisztái és Bátori járultak még hozzá az est -sikeréhez. Csütörtökön Váradi jutalomjátékául „Sze­gény Jonathan került szilire, telt ház előtt. A jutal- mazottat megjelenésekig valóságos babér erdővel lepték meg tisztelői és jóbarátai. Az előadás, mint a jutalomjátékok rendesen nem valami jól sikerült, (ami részben a rósz rendezésnek tulajdonítható. A szereplők közül Váradi emelkedett ki remek játékával és gyönyörű énekével. Barna Manci is igyekezettel játszott, de az ének szamai nem sike­rültek. Barna Andor és Kefényi ez úttal is, •— mint inaidig — szépen énekeltek. A második felvonásbeli Cabarat kárpótolta egy kissé a gyenge előadást. Ackermann karnagynak egy pályanyertes gyönyörű nyitányával kezdődött a műsor. A közönség fonetikus tapssal jutalmazta a kiváló szerzőt. Utána Komáromi és Tihanyi adták elő remek páros jelenetüket, mely- lyel már múlt számunkban foglalkoztunk érdemben, — általános és szinte megszokott sikert aratva. Majd Téged látunk, dicső márczius Idusa — Előttünk lnirsan fel a szent „Talpra Magyar“ Örül is, zokog is belé szivünk, lelkünk — S mi is együtt zúgjuk a harsogó dallal : „Esküszünk!“ „Rabok tovább nem leszünk !“ De mi ez ? Varázslat ? lm e csodás dalra Világosság árad s elosziik a homály S á szabadság egén felragyogó uj nap Szabad szót az ajkon, szabad tettet talál, Mint a dalos madár, fent szárnyal lélek, Nem senyved már perbáli, bilincsekben nyögve. Egyenlő mindenki! Ur és szolga között A büszke válaszfal leomlott örökre ! Zászlók bomlanak ki és hirdetik fennen, Hadd tudja, érezze minden e világon ! El még a magyar nép ! s éini fog örökké — Nem vált rut halállá a dermesztő álom! Hirdették merészen, hogy leszállt az égből, Hogy leszált közibénk az Urnák szent lelke ! És most — támadjon ránk bár az egész világ, Van, aki szivünket bátorítsa tettre. És — ránk is támadtak ! jöttek sokan — sokan Feltámadt a tenger ! a népek tengere — Ellenünk jött észak, kelet, dél és nyugat, Le-Derle szavalta el Kiss Józsefnek Szomor Dani c. költeményét művésziesen. Ezt Alberti Gizi gyönyörű tánca követte, s végül Tisztái kacagó kupléja zárta be a műsort. Hírek. — Lapunk azon előfizetőit, kiknek előfize­tése lejárt, tisztelettel kérjük, hogy hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. — Polgármesteri ebéd. Dr. V a j a y Károly pol­gármester márczius 11-én nyitotta meg hivatalos ebéd­jeinek sorozatát. Ezen a napon ebédre meghívást kap­tak és megjelentek : dr. Falussy Árpád főispán, Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Róth Ferenc tszéki elnök, Veréczy Antal kir. tábla-biró, dr. Kele­men Samu orsz. gyűl. képviselő, Korányi János ügy­védi kamarai elnök, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Far­kas Antal, Jákó Mihály, Uray Géza bizottsági tagok, Cholnoky Imre kir. közjegyző és Bodnár György tan­felügyelő. — Lelkész meghívás. Lapunk szeretet főmunka­társát, I n c z é d y Márton néineti-i ev. ref. s. lelkész hitoktatót, februári 10-őn egyhangú meghívás utján Avasfelsőfaluba lelkészé választották. — Uj állását szeptemberben foglalja el. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Csépire Andor ev. ref. helyettes tanárt, a helybeli ref. főiskola volt jeles növendékét a hódme­zővásárhelyi ref. főgymnásiumhoz rendes tanárrá ne­vezte ki. — Jubiláris m&íine. A Kölcsey kör márc. 10-éu vasárnap d. e. 11 órakor tartotta fennállása óta szá­zadik nyilvános előadását. Ez alkalommal fényes úri közönség töltötte meg a városháza nagytermét. A műsor első és utolsó számát a honvéd zenekar pompás játéka töltötte ki. R. Kövér Dezső karnagy tökéletes betanításában és vezetése akt adták elő Erkel IIu- nyady Lászlójának nyitányját, majd utolsó számul Gilet „Lóin du valK puiutettet. Orosz Alajos, a Köl- csey-kor irodalmi szakosztályának elnöke olvasott fel viszaemiékezését s beszámolást a kör 100 nyilvános előadásáról. Dr. Fejes István az ó ismert szellemes modorában tartott felolvasást a hosszú élet titkáról, majd Márkus Béláaő uraszony lépett a pódiumra, s magyar áriát énekelt a Hipiyadi László operából. A végtelen nehéz darabot igen szépen s kellemes fül­.. bemászó' hangon , énekelte.; a közönséget zajos tapsra ragadta. Ezután Nagy Vince, a város egyik legü­gyesebb- műkedvelője adta elő a „Drámairó“ cimü vig monológot frenetikus hatást keltve. — Március 15-iki ünnepélyek. Nagy fénnyel ünne­pelte ez idén is március Idusát a Kölcsey-kör. A színházban tartott ünnepélyt a Dalárda nyitotta m«g a Hymnussal. Utána Fábián Lajos szavalta el Pető­nek „Talpra magyarját“ ifjú hévvel és lelkesedéssel Az ünuepi beszédet Dunai Sándor kér. isk. igazgató tanár tartotta. Ezután Kerényi Adél énekelte el a Madár áriát Bajjázzókbói és a kacagó dalt a Bőr- egérből, természetesen a tőle megszokott művészettel. Majd Lénárd István dr. szavalta el Kossuth czimü Hogy maroknyi népünk rabbilincsre verje 1 De felkelt e kis nép s küzdött mint oroszlán — Küzdött egyedül a bősz hullámok ellen, Villogott kezében a Hadisten kardja — S csapásai alatt rendre dőlt az ellen! De minden hiába ! Hab habhátra tolult 1 Mind sötétebb felhők jöttek fel az égre — Mind magasb hullámot vert a bőszült tenger S jött ogy romboló ár! és mindennek vége 1 Iszappal hevert, szent háromsziaü zászlónk, Roncsolva.. megtépve úszkált a csúf habon ! Sírba dőlt a nemzet — rideg, néma sírba, Pusztasággá válott a róna . . völgy s halom ! Vonulj cl sötét kép . .. derülj felhős égbolt Mosoiygjon ránk a nap ragyogó sugara . . . Talán igaz sem volt, amiről beszé lünk — Csak millió agynak őrült, lázas álma — Hiszen nem haltunk meg, kikeltünk simákból, Kikeltünk egy dicsőbb, nemesebb életre — S nem halunk meg soha, csak munkás kezekkel Küzdjünk szent honunkért. Előre . . . Előre! Lengyel Béla. Raktáron tartok mindennemű zseb-, inga-, fali- és ébresztő órákat nagy választékban 2 évi jótállás mellett. Szatmár, Kaufman Ignacz (Berecz féle) házában Szemüvegek nagy választékban kaphatók! Valódi Unna ezüst árakból nagy raktár. Elvállalok mindennemű óra, ékszer és szemüveg javításokat jótállás mellett. Szolid ár, gyors és pontos kiszolgálás.

Next

/
Thumbnails
Contents