Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-11-02 / 44. szám
XXXIII. évfolyam 44-ik sz. Szatmár, 1907. nov. 2. / V # I I > í i' i SZATMAR / i / TABSAQALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. V*>— Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL I Deák-tér 3. szám. Miiidenn. lufi dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Kcsupéufcfigetés mellett a legjutáayosabb árban —3> Nyilttér sora 16 fillér. <^_ ■líim Október 31. .... Október 31 ! Határkő a lélekvilág- ban ! . . . A mindennapi életben azonban még nem . . . A történelem sárgult lapjain tanulságok beszélnek hozzánk. Nagy időknek nagy tanulságai, örök igazságot rejtve méhökben. Az idő, melyet a fenntirt kelet meghatároz, csodás, nagy, felséges, szellemi mozgalomnak nem a kiindulási pontja, hanem csak feleleve- nitő, megujitó, energiákkal telitett ideje. — Mert minden vallásnak meghatározó karaktere az, hogy nem elégszik az Istenséggel való belső, szoros viszony lelki javaival, kötelezettsége és szolgálataival, hanem rendesen felölel egy eszmekört — nagy, szociális programmot, s vele az általa uralt népek morális, gazdasági és társadalmi óletberendezkedésének tényezőjévé lesz. A reformatiónak, mint vallásos világnézetnek és életfilozófiának is meg van ez a kettős oldala. Amikor hosszú, erős, rombolásnak látszó küzdelmeivel benyomult az emberek, a nemzetek gondolatvilágába : egyrészt fölemelte a lelkeket a lét nagy titkához, az örök Istenhez, másfelől lekötötte a vivődő értelmet a társadalom intézményeihez, a szellem, az akarat energiáit azok átgyúrására sarkalta. — E második meghatározó jellemének egész tartalma élet programra ma is. A vallás, a nagygyá, erőssé, hatalmassá lenni akaró társadalom munkaprogrammja. A kálvinista világnézetnek gyakorlati elvei az erkölcs, a jogszolgáltatás, a tudomány és a politikai jogok terén megvalósultak ; hanem annál kevésbé az egyházi és a gazdasági életben: a bibor-bársonyos, büszke, erőszakos római egyház még ma is áll, ha tételeiben már engedékenyebb. — Áll és nem dóit romba. — Nemcsoda, hiszen az idő és megszokás mindent kiegyenlítenek. ... De nem örökre! ... Él a római egyház, és a krisztusi szegénység elvét arany palásttal borítja le, jótékonysági morzsákkal felejteti. — Culturális életcélokért dolgozik, hanem a munkabér talán nagyon is nagy. A nagytőke szolgálatában álló, a rideg önzés által vezérelt gazdasági élet minden lépése arcul veri a krisztusi szabadság és egyenlőség elvét. — Akárhogyis forgatjuk a kérdést, azt elvitatni nem lehet, hogy a keresztyónség és vele a kálvimzmus — mint tiszta evangyeliumi vallás — szellemének a kommunizmus gazdasági szervezete felel meg legjobban : amikor Luther reformátori tanai szétterjedtek, Szászországban elkeseredett, nagy parasztlázadás következett be rá és a nagy reformátornak összes képességeit latba kellett vetnie, mig végre hónapok erőfeszitett munkája árán sikerült elnyomni a mozgalmat. — Miért tette ezt ? Az evangye- liomi hit ragyogó fényében tündöklő uj világnézet szeplőtlen tisztaságát féltette. — Ha a sok rablás, gyújtogatás, gyilkolás, a szolgaság földjére hulló sürü vér bemocskolja, akkor elvesz csirájában. Ez lebegett — a jövő — szeme előtt, de a mozgalom indító oka bizonyára szent volt előtte is. Az az 1517. okt. 31-én gyuladott lelki világosság lassú, kitartó, gondos munka árán elhatott a világnak jelentős részibe. — Nemcsak az istentisztelet és az üdvösség feltételeinek hazugságát törte össze, de a befogadó népek testi, lelki életének szervezője, intézője lett. Eljött hozzánk, a magyar földre is. — Tudományt, művészetet, culturális, nagy, erős, gazdag életet teremtett ; szabadságot lehelló szellemével hősöket, vértanukat nevelt, a nemzet fenntartó ereje lett. A magyar ég alatt, a magyar életnek minden dobbanása e névhez volt fűződve : kálvi- nizmus. Ma már vesztett ősi fényességéből. — A jelen reánk vallóira is sivár. A jövő nehéz megpróbáltatásokkal lényégét ! De kétségbe esni nincs okunk ! A reformáció hatalma az emberi szív, lélek és élet örök törvényeiből fakad s azokat az örök törvényeket Isten alkotá . . . A többi az ember munkájára vár ! Halottak napján. Halottak napja van. — A harangok bús zúgása a sírkertbe szólítja az embereket, — a sírkertbe, ahol az édes anya szeretett gyermekének, az árva pedig édes szüleinek sírjára ülteti a szeretet virágait; — igen, oda, hol a gyászruhába öltözött nő a fájdalom könnyűivel öntözött koszorúját akasztja fel a síri fára, s a szegény elhagyatott özvegy búskomoran emeli ég felé kisirt szemeit . . . A temetőbe özönlik mai napon a megtört keblű gyászoló közönség, hogy újra felszaggassa a sebet, melyet az idő már-már begyógyított, — hogy újra áztassa könnyeivel azt a földet, mely kedves halottját eltakarja I TÁRCA. Halottak napján. I. Memento móri ! Hűvös est van. A temetőt járom. — Hervadt levél zördűl meg az ágon, Hervadt virág borúi le a sírra, S az őszi szél ezt zokogja, sírja: Memento móri! Lassan, lassan fölgyúlnak a mécsek, S haloványan, szomorúan égnek, S a rohanó fuvalomtól érve, Remeg, rezg a siri hantok fénye : Memento móri I Bús gyászolók néma arczczal járnak, Mint az éji titokteljes árnyak; Itt egy árva roskad le a hantra, Ott egy özvegy riad fel e hangra: Memento móri! Tovább megyek, . . . kopár sirhoz érek, Fölsir a bú, megrendül e lélek, S míg atyámat elsiratom újra, Zúg a szélvész, s felém dobja búgra : Memento móri ! ■ - á II. Sírok között. Gondolkozom : Kivül a sirkerten Nincs igazság, nincsen tiszta szív ; Ha van, az is sokszor visszaretten, Ha a balsors küzdelemre hiv 1 Erény, hűség itt a földön márma Félre dobott, hitvány ralami, -- Többször lehet ott látni a sárba, Mint felőlük szépet hallani 1 Honunkban már csak képzelgő ábránd, Csak játék a hazaszeretet, Hisz’ oly sokan követik az ármányt, Mikor ez nyújt nagyobb kenyeret 1 Könyörület, hű baráti érzet, . . . Oh 1 ez mind az ingoványba hullt, — Kétszinüség ez a földi élet, Tarkább, mint a legziláltabb múlt 1 És a jövő, ez a kétes árnyék, Rémesen int : mi lesz mivelünk ? I Ing a vallás, . . . csak a szószék áll még, Csak ez ébreszt, hogy van Istenünk ! Hull az erkölcs szelid rózsaága, — „Istenfélés“ ma már nem divat 1 Hisz’ oly kevés azoknak a száma, Kikre még a hitsugár kihat! Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvot által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mhkWtlknr „Rock*“ orcdoR eoomaffoiúct. r. Haffnaaa-U Rarhr A C*. Basel |MM Gondolkozom: Itt a siri kertben Mily más minden, milyen isteni I Nyugosznak a holtak néma csendben, S fejfájukat repkény öleli. Ők nem hallják lent a sirhalomban Szivetrázó, kinos jajjaink’, — Búnktól csak a mécs világa lobban, S legfeljebb a sir virága ing 1 Nem látják a könytengert a szemben, — Sirba nem hat panasz, bú, keserv 1 S a földi lét hiénái ellen Mentve van a halott, siri kert. Ők nem érzik : mi forrong a létben, S mit művel a bosszú, gyűlölet, — Csak azt tudják ott a sirban mélyen : .Jobb ott lenn. mint itt a föld feletti“. III. Távozóban. Isten veled sirok bús hazája I Leszállt az éj, innen menni kell, . . . Elhagyott az özvegy és az árva, Elhagyott a vérző nőkebel. Én is megyek, ... vár a nyüzsgő élet, . . . Küzdeni kell hitvány sorsomért! Pedig sejtem — ha nem csal a lélek — Csak a sir nyújt méltó pályabért 1 sasi Nagy Lajos
