Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-10-05 / 40. szám
XXXIII. évfolyam 40-ik sz. 'Szatmár, 1907. okt. 5. F SZATMAR TÁRSADALMI LS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. ^ZERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL ; Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadnhivttaiban fizetendők Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-3> Nyilttér sora 16 fillér. <3Október 6. Recrudescunt vulnera! Megújúlnak, felfa- kaclnak lelkünk sebei, valahányszor felvirrad október hatodikának vértanúink vérével pirosra festett hajnala. Sajgó szivvel zarándokolunk e napon az aradi Golgothára, hogy a hálás kegyelet adóját lerójjuk azoknak emléke iránt, kiket a szabadságunkért vívott titáni harczok mezején csak azért került el a legdicsőbb halál, hogy martalékaivá essenek a legaljasabb bosszuállás- nak, s ártatlanul kiontott vérük örökkön-örökkó felkiáltson az égre, s az Isten haragját szólítsa harczba a nemzet hóhérai ellen. Sok nyomort, sok szenvedést átélt a nemzet egy évezred alatt; történelmének vérrel Írott lapjait forgatva, bár fáj szivünk a rengeteg vér- áldozatért, melyet a nemzet a létért való küzdelemben hozott, lelkünk mégis kibékül a múlt eseményeivel, tudva, hogy a nemes küzdelmekben elfolyt vér termékeny talajra talált, s a szabadság fáját mind magasabbra és magasabbra növelte. De hol keressünk és hol találunk írt lelkünk sebére, ha vértanúinkra, a hősön virágaira gondolunk, kik dicsőséges életüket gyalázatos halállal fejezték be ? Megtörhetik szemünk fénye, elapadhat könnyeink árja, mégsem lesznek elsiratva azok a megdicsóültak, kiket a letiport nemzet teteme felett lakmározó hiénák gyávasága és elvetemültsége húrczolt el a kinhalálra. Mélyen elszomorító jelenség, hogy a nemzet politikai életében vezérszerepet játszó egyéniségek között mindig akadnak egyesek, kik a szabadságharcz lezajlása s az ezt követett önkényuralom után létrejött kiegyezés folytooossági hiányokban szenvedő ócska köpönyegét akarják a feledés fátyolaként borítani e nap gyászos eseményeire. A kiegyezés semmi újat nem hozott a nemzet számára, csak az alkotmányos életet keltette életre. Épen ezért — volna bár e nemzet a legíüggetlenebb a föld kerekségén, — a lelkiismeretével e napra megalkudnia nem szabad, mert a mely nemzet elfeledkezik legönfeláldozóbb fiairól, az a nemzet nem érdemli meg az életet. Nem szabad tehát, de nem is akarunk feledni ; tartozunk ezzel nemcsak a kegyeletnek, az emlékezésnek, hanem önmagunknak is, hogy a vértanuk lángoló honszerelmóből tanulságot merítve a nemzet függetlenségének eszméjét az élet minden körülményei és vonatkozásai között óbrentartsuk és fejleszszük, s ez eszme terén meg ne alkudjunk semmitéle hatalommal, vagy kicsinyes szempontokkal. Szükség van a múlt kultuszára különösen napjainkban; hisz akármerre fordul tekintetünk, mindenütt, vészterhes felhők közelednek a láthatárra. Politikai életünk sivár, s a jövőre nézve vajmi kevés remónynyel kecsegtet. A legnagyobb Optimismus is szomorúan ismeri be, hogy ezeréves alkotmányunkat bármelyik pillanatban felrúghatja az osztrák kamarillától kivezényelt horda. Belpolitikai tekintetben száz sebből vérzünk; nemzetiségeink felütötte* hydrafejüket, s a zavarosban halászni remélvén, az egységes nemzeti állam eszméje ellen az összmonarchia elméletének fotó-bolondjaival szövetkezve napról-napra kíméletlen támadásokat intéznek. De pusztítják a nemzet testét saját vérei is; egyrészt a folyton növekvő kivándorlás ijesztő arányban vonja el a munka-erőt az ország gazdasági viszonyainak hátrányára, s teszi a nemzetre örökké elveszetté a kivándorlók nagy részét, másrészt a kosmopolitismus, a nemzetköziség eszméjének beteges hajtása az ifjabb nemzedék nem csekély táborát vonja el -a-Jia*a, a nemzet eszméjének szolgálatából, s hajtja nem egyszer azok karjaiba, kik a nemzetnek esküdt ellenségei. Önrendelkezési jogunk a pénzügy terén nincs, épen ezért gyenge iparunk és kereskedelmünk védtelenül ki van szolgáltatva a monarchia szomszéd államának, de nincs a hadügy terén sem, s inkább megszállott tariományhoz, mint független, szabad államhoz hasonlít az ország. Külügyi tekintetben pedig bosszantóan nevetséges az az állapot, hogy e közös ügy ál- dásaképen naponként verik arczul az önálló magyar államot. Hosszadalmas volna elsorolni azokat a betegségeket, melyeknek a felsorolt tények a melegágyai ; de a betegen nem szánakozni, kétségbeesni, hanem segíteni kell; a múltak emlékeiből erőt, kitartást merítve az egész magyar nagy társadalomnak sorompóba kell lépnie, s a politikai és társadalmi életben hazaszeretettel vérzetten odatörekednie, hogy nemcsak szóval, de tettel is kifejezést adjon annak az eszmének, hogy ezen a földön, melynek minden rögét honfivér szentelte meg, fel kell épülni egy egységes, erős, független magyar államnak, s ne feledjük egy pillanatra sem Kossuth Lajos jelszavát : „Több erőt a kivitelben, mint lelkesedést az elhatározásban, s Magyarországot a poklok kapui sem döntendik meg!“ Adja Isten, hogy úgy legyen ! Maruska János. A jövőről! Gondteli, töprengő fejjel hanyatlik fekvő helyére a felekezeti tanítóságnak különösen egy TÁRCA. Október 6. I ■HBBOTRflHanMnnBnKaBRRl A hajnali ködben síró szellő támad, A honfi szivében fölzokog a bánat; A szellő elsuhan, — ki tudja, hogy merre, — A mi lelkünk száll, száll — Az aradi gyászos, sötét vesztőhelyre. . . . Előttünk a bitó, a hős „tizenhárom“, Amott a síró nép az aradi váron, Emitt a pribékhad gyalázatos képe És a zsarnokságnak Vértszomjazó, hitvány, gonosz sepredéke ! Pokol és menyország állanak itt szembe, . . . A sátán szemében villog a bűn szennye, A hősök homlokán mennyéi fény támad, Es kezdetét veszi A szörnyű mészárlás, ... a lesújtó bánat! . , . Megszórni a kötél, ... a hősöknek vége, . . . Eldördül a fegyver, . . . hűli a honfi vére, . . . S mig a hulló vércsepp befesti a földet : Addig a magyar nép Átkozza a gonoszt . . . , ah ! ne mondjunk többet! Megtörtént. — A zsarnok győzni vélt a népen, És mégis őt érte a megvetés, szégyen ! És mégis önmagát gyalázta a sárba, Mert a czél és eszme Nem hullott a porba, nem lett sírba zárva ! . . . Kilángolt az éjből honszerelmünk fénye, Lángra lobbantotta a martyrok vére, S mint a bérezi forrás, mely nem tűr meg gátot, Az erőszak hadán Izzó honszerelmünk újabb utat vágott! A jog, melyért annyin hősi halált haltak, Halhatatlanná lett és az meg nem halhat! S amig egy magyar él itt e honi tájon, Ezt az égő fáklyát Lobogtatni fogjuk, mint a „tizenhárom“ ! És ha majd a küzdés diadalra ébred, Ha majd a szabadság olthatatlan fény lett, Ha majd minden zsarnok ott fetreng a porba, S ki lesz köszörülve Az üldözött eszmén vadul ejtett-csorba : Akkor ott a mennyben zene zendül halkan, Majd mint zúgó vihar, tárogató harsan, . . . S a megnyílt felhőn át hősök kara néz le Örök áldást hintve A sokat szenvedett, de győzelmes népre ! Szatmár. sasi Nagy Lajos, Ne válj sötétben szerelmet. Humoreszk. Az én Jóska barátom, nagyon jó fiú volt, csak egy hibával birt: nagyon szeretett szerelmi kalandjaival dicsekedni. Rá hagytunk mindent, bár tudtuk, hogy fele sem igaz nagyításainak. Jóska barátom K.— városi hivatalnok volt, s nem is valami elsőrendű s igy meglehetős szorult anyagi viszonyok között élt, de ez azért jó kedélyét legkevésbbé sem hangolta le. Alig volt K—n csinos leány, a kinek ne udvarolt volna s szavai szerint egy sem volt, a melyik két kézzel ne ment volna hozzá nőül, Sirolin 'SrneB «1 étvágyai «1 a leaUúlyt, nregszto- «*» • köhögést. Váladékot éjjen tzzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuiozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen ttáaúMm erwtetf cuomagnláM. F. Hsfmina-La Rsrhr A Cs. Bawl (Ifije) „Roeheí* fUpbaW orvot* rendOctr* * gyitfcyai-Wttiato» . t)*» - Ari Bvegtiridot * — korona.
