Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-10-05 / 40. szám
2 SZATMÁR okt. 5. része, és még azután is, elalvás előtt, sokáig elmereng a kétes jövőnek borult képzeletén. — Fájó szivvel látja mások sorsának jobbrafordul- tát, mig ő kénytelen továbbra is a sanyargató tengődés durva ölében vergődni. Nem az irigység, a mi jajszót kelt az ajkán, de a tépelődés, a törődés, a bizonytalanság, a nélkülözés, a hosszú szenvedés kinja, a birkatiirés netovábbja az, a mi szivében bánatot, fájdalmat okoz. De különösen ha övéire gondol, ha őket nézi, elfogja a keserűség jogos érzete, s busán andalog tovább a remények egy piczike sugarán: hogyha nem is most, mégis eljövend egy idő, a mely szenvedéseinek, keservének a megváltója lészen. Egyesek biznak, reménykednek, mások csüggednek s lemondanak minden reményről, de igen sokan lesznek majd, a kik csalódni fognak. A nyár elején és derekán sokan hitték ós remélték, hogy az ősz beálltával, avagy a csöndes tél fázós bekövetkezésével a tanitói fizetések uj rendezése, javítása folytán jutnak majd egy kis jobb izü, táplálóbb ételhez és melegebb uj bundához, Ámde e bizalmas remény meghiúsulása valószínűbb, mintsem hittük volna. Mert a természet egyhangúságának kereke továbl) forog, a nélkül, hogy a tanitói fizetések javításának akadályába ütköznék. Mélabus hallgatás uralja a consistoriumnak mistikus levegőjét, és nincs senki; és semmi, aki vagy ami a tanítók bajaival megtörné e csöndes levegő hullámzó árjait. íme, egy évnek harmadán túl vagyunk már, a mióta a tanitói fizetések törvényjavaslata szentesítve lett ós mégis a nemzetiségi iskolafenntartók, mintha mit sem volna teendő, mély hallgatásba merültek. A lelkészek várják consisto- riuraainak intézkedéseit, a melyek nélkül mit sem akarnak tenni; a consistoriumok pedig különféle magyarázatokat szórnak s nagybölcsen igyekeznek a törvényjavaslatban kijelölt három évet, csakúgy szárazon elodázni, hogy ezen három évvel a tanitói szenvedések pohara kellőleg megteljék. Tudjuk, hogy a tanitói hivatás nehéz és felelősségteljes. Tudjuk azt is, hogyha a tanító nehéz gondokkal van körülvéve és csekély fizetésében nem találhat fedezetet minden szükségletére kénytelen levon más megélhetési eszközhöz nyúlni, hivatásának nem képes megfelelni, még a legjobb akarata s igyekezete mellett sem. De azt már nem tudjuk, mit is akarnak tulajdonképen ezen iskolafönntartók, midőn tisztában lehetnek vele, hogy a tanitói fizetések javítása saját népének boldogul hatását, kultúráját czé- lozza. Ámde még azt sem tudjuk, miért is ellenzik annyira a tanitói fizetések javítását, a mikor nekik semmi káruk sincs benne. És sajnos, ebben csak egy magyarázatot tudunk lelni, azt, hogy féltik saját érdekeit a nép műveltségének általános elterjedésétől. Pedig hát axiómaként vehetjük ezen igazságot: minél műveltebb egy nép, anyagilag annál jobblétü, erkölcsileg pedig annál tisztább érzelmű, szótartóbb és becsületesebb; vezetőinek érdemeit ós tekintélyét annál inkább elismeri és méltányolja. Oly népnél a józan gondolkozás, kellő felfogás és mórsókeltsóg az irányadók. Mig ellenben a műveletlen talajon csak bogáncs és haszontalan gyomok csirádzanak. — Hol fordul elő a legtöbb öles, lopás és mindenféle erkölcstelenség ? Nem-e ott, a hol a nép legvadabb, legbutább, legtanulatlanabb ? ! Tehát mit is akarnak akkor a nemzetiségi iskola fentartók, midőn tanítóiknak a még mindig csak papíron létező 6—800 korona gázsit akarják biztosítani ? Ezen rossz indulatot az illető kir. tanfelü- gyelóségek ós vármegyei közig bizottságok hi- vatvák meggáncsolni s megtörni. És erősen is hiszem, hogy ezen fórumok mégis teszik kötelességüket, mert bennük, reményiem sokkalta erősebb a hazafias érzelem, a haza iránti szeretet, mintsem az ellenkezőjének gyanújába legyünk kénytelenek fogni. A tanítók pedig epedő ajakkal, a határon túl esett küzdelemmel várják sorsuknak jobbra- tordulását, a melylyel együtt a haza, a drága magyar kanaán is majd fölvirágozik, a mikor aztán mosolygó egén a megelégedettség csillaga ezüst fényözönben fog ragyogni. (Kaak.) Bozga Miklós. Mirek. — Beszámoló. Dr. Kelemen Samu, városunk képviselője vasárnap délelőtt a Szatmárhe- gyen beszámolót tart; ez alkalommal párthívei közül sokan el fogják kisérni; az érdeklődők kedvéért közöljük, hogy az indulás vasárnap reggel 9 órakor lesz, a visszautazás pedig d. u. 3 órakor; este a „Függetlenségi Kör“ az 1849. október 6-iki események emlékére társasvacsorát rendez az Iparos Olvasókör helyiségében, mikor is képviselőnk a jelenlegi politikai helyzetről és követendő magatartásáról nyilatkozni fog. — A társasvacsorán az étkezés étlap szerint történik. — Elnök választás. A helybeli protestáns felsőbb leányiskola fentartó testületé az igazgató tanács elnökévé Dr. Vajay Károly polgármestert, — a felsőbb leányiskola vallástanárává pedig Gachal János s. lelkészt választotta meg. A Gachal távozásával megüresedett s. lelkészi állást pedig Mózes István nyíregyházai s. lelkész foglalta el. — Októbor 6. A szatmárnémeti-i ref. fögim- náziumi tanárikara és tanuló ifjúsága okt. 6-án az aradi vértanuk emlékére az istentisztelet után, a tornacsarnokban ünnepélyt rendez a következő műsorral: Ének, előadja a fógimnáziumi énekkar. Emlékbeszéd, tartja Mátray Lajos főgimn. tanár. Vértanuk napján, irta Szabados Ede, szavalja Markovits Béla VIII. o. t. Ének, előadja a főgimn. énekkara. — Az érdeklődő közönséget az ünnepélyre ez utón is tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Értekezlet. A szatinármegyei függetlenségi párt Nagykárolyba október 9-én, este 9 órakor a megyegyidóst megelőzőleg, a Polgári Olvasókör helyiségében értekezletet tart, a 10-iki megyegyüles tárgysorozata ügyében. Mire a párt tagjait meghívom. — Hazafias üdvözlettel Luby Géza, m. pártelnök. — Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Balázs Elek oki. tanítót a hagymáslá- posi, — Szőllösy Gyula oki. tanítót a nagynyi- resi állami elemi iskolákhoz, — Porkoláb József szatmáresekei ev. ref. elemi iskolai tanítót pedig a petőszinnyei állami elemi népiskolához rendes tanítókká kinevezte. — Az ügyvédi kamarától. Az ügyvédi kamara választmánya a Budapesten, október 7., 8. ós 9. napjain tartandó országos ügyvédgyülésve Dr. Frieder Adolf és Uray Gaza választmányi tagokat küldte ki. Pupp Béla országgyűlési képviselő, volt szatmári királyi ügyész, Nagykárolyban ügyvédi irodát nyitott. Dr. Vájná Géza Marosvásárhelyi ügyvéd irodáját Szatniár- Németibe helyezte át. — Tanitónő-választás. A komlódtótfalui ev. ref. egyház Erdős Erzsiké okleveles tani tónőt a helybeli ev. ref. tanitőnőképző intézet jeles eredménynyel végzett növendékét pályázat mellőzésével tanítónővé választotta. — Esküvő. Alsódraskóczi Morvay László borsodrnegyei szolgabiró f. hó 8-án tartja esküvőjét hetei Bakó Gizi kisasszonnyal, Bakó Lajos szatmári ügyvéd leányával. — Hámon József pápai praelatus kananok e hó I -én éjjel hosszas szenvedés után 66 éves korában elhunyt. Az elhunytnak nagy érdemei vannak a püspöki javak pénzügyének, valamint a zárda vagyonúi viszonyainak rendezésében. A társadalmi téren is általános tiszteletnek örvendett. — Gyászhir. Hérmán Istvánná sz. Kenyeres Sára, szeptember hó 30-áu esteli 7 órakor, munkás és áldásos élete 51-ik, boldog házasságának 23-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. A halott földi részei október 2-ikán délután 3 órakor tétették az ev. ref. egyház szertartása szerint az Arp'á i-utca i6-ik sz. házától a vasút melletti sirkertbe nagy részvét mellett örök nyugalomra. — Kálmán estély. A „Deák Kálmán“ asztal- társaság f. hó 1 -én szombaton este műsorral és tánczal összekötött Kálmán estélyt, társas vacsorát és nagy asztalt rendez az Iparos Ifjak köre Otthonában. — Vacsora jegy 1. kor. 50 fillér mely Szabó István órás üzletében Deók-tór 1. (városház) és Nőim Mibálynál a körben, válthatók. Mi biztattuk is nősülésre, de ő csak titokteljesen mosolygott s nem szólt rá semmit, Ez a titokteljes mosolygás egy kis gyanút költött: hátha mégis van a Jóska beszédének valami alapja ? Végre napfényre jött a turpisság ! Jóska, vőlegény lett, s menyasszonya egy megle- e tős előrehaladt korú özvegy, kinek csak az a hibája volt, hogy a himlő arczát tökéletesen Ö3szetarkázta s az egyik szemén hályog volt, az arczán nőtt olyan szépségszopiő — akarom mondani — szemőcs három szál szőrrel, amelyet a „géezi boszorkány* bizonynyal jó pénzen megvett volna. Szóval e Jóskát elbájolt sírén olyan csúnya volt, amilyenhez képest Tóti Dorka eszményi alakká magasult, és ha még hozzá teszszük, hogy nyelvétől az egész város félt. — a leirás tökéletes. Ámde volt egy vonzerővel bíró oldala: ez pedig egy csinos ház s húszezer forint jól elhelyezett összegből állott. Jóska mégis életre való ember volt s midőn vőlegénysége nyilvánosságra jött, még nem is tréfáltunk vele, mert az igazat megválva, aki képes volt arra, hogy ezt a gyönyörűségig csúnya asszonyt minden pénze mellett elvegye, ez az ember tiszteletet érdemel, már csak azért is, mert ezt csak kétségbeesett ember teheti. — az ilyentől pedig mindig jó őrizkedni. Az esküvő megtörtént, Jóska savanyu arczczal mondta el az örök szerelmet, de végre is elmondta s férje lett a , . . . . feleségének. Jóska élte világát, bájakban elvirult neje bőven ellátta pénzzel. Még hivatalát is elhagyta, Az idő telt, Jóska Hsanként elveszítette régi jó kedvét, nem dicsekedet szerelmi kalandokkal, kerülte régi barátait — s ha néha kis időre megjelent is közöttünk, észrevehető volt sietsége, A házi élete titkát nem tudtuk, csak a cseléd szájáról került pletykahir szárnyait néha-néha, hogy a ténsur és asszony hajba kaptak, sőt egy időben az is megtörtént, hogy a mi Jóska pajtásunk kissé összekar- czolt képpel volt s midőn ennek okát kérdők, kissé elpirulva mondá : „Egy galy a kertben összekarczolt.“ Mi elhittük neki, csak háta megett nevettük a hős szerelmest. No de mindent megszokik az ember, jót, rosszat, — úgy voltunk véle is, már megszokottá vált Jóska házassága, midőn egy furcsa hir szárnyalta be a várost. Jóska barátunk még mint fiatal ember járt a többi között olyan úri házhoz, hol egy tűzről pattant szép kis leány is volt. Mariska, — igy nevezték a kis leányt, talán nem is volt egészen hideg, a különben elég csinos fiúhoz, de Jóska megszokott szószátyárságával — alap nélkül róla is dicsekvőleg szólott, — elkotyogva, hogy ez a kis leány is „hótra“ szerelmes belé. Azt pedig tudjuk, hogy a női nem kényén lesz szerelmes, de a pletykaférfit gyűlölni szokta, no . . . meg is érdemli! Úgy járt József ur is, azon vette magát észre, hogy Mariskáóknái kiadták néki az utat. Ekkor vette el .... a feleségét, Mariska hamar feledte Józskát s csakhamar férjhez ment. A véletlen épen úgy hozta, hogy szomszédok lettek. Az idővel minden seb behegged, valamint a szerelem, úgy a gyülölség is elmúlik. A szomszédok jó viszonyba éltek, s ami különös — a Jóska neje és Mariska igen jó barátnők voltak, itt beteljesedett az a mondás : hogy az ellentétek kedvelik egymást! mert e két nő igazán ellentét volt, amilyen csúnya a Jóska neje, épen olyan szép volt Mariska. Átlátta ezt Jóska is, sokszor megnyalta a száját, midőn Mariska előtte csókolta meg férjét, — talán még a felesége összes vagyonát is odaadta volna azoknak a liliom karoknak egy öleléséért, s azoknak az élvet lehellő eperajkaknak egy vérlázitó tüzes csókjáért, — dehiában, neki ez; csak látni volt szabad. S a hamis menyecske pajkos csillogó fekete szemeivel rá-rákacsintva még biztatta, hogy ö is csókolja meg nejét. Ilyenkor Jóska százszor meg százszor átkozta meg önmagát. (Folyt, köv.) E1 y a 11 a 1 mindennemű pír- papi munkák gyors pontos elkészítését ‘CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ | (EMELET.) - SZATMÁR, DEAK*TÉR 7. SZ. ÉLegfinomabb szövetekből i I __ készít . , z WST polgári ruhákat a iegjutányosabb árakban.
