Szatmár, 1907 (33. évfolyam, 1-50. szám)
1907-09-07 / 36. szám
XXXIII. évfolyam 36-ik sz. Szatmár, 1907. szept. 7. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETIEA Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Veszedelmünk. (***) Nem kellett hozzá valami nagy jós tehetség, hogy előre jelezhettük, milyen veszedelmes epidémia fenyegeti városunkat. Hetekkel ennek előtte figyelmeztettük az illetékes köröket arra, hogy a preventív, megelőző intézkedéseket már akkor tegyék meg. Bizonyos számú eseteknek kellett bekövetkezniük, hogy végre meginduljon a nag*y takarítás, kotrás, fertőtlenítés és végre permanen- ciába kerüljön az egészségügyi bizottság is. Mert ez nem csak nálunk, de széles Magyarországon is úgy van, hogy bizonyos számú esetek indítják, végre kényszerítik úgy a hatóságokat, mint a közönséget —■ a védelemre. Nálunk a preventív, a megelőző gondoskodás még nem tarthat számot — népszerűségre. Mert nálunk, ami közönségünk igazán nem csak az előrevalólátásban, de a már tényleg küszöb előtt leselkedő bajokkal szemben is oly érzéketlen; hogy azt jellemezni alig lehet. Hát nem érzéketlenség az, mikor a közhelyeken is, mint pl. egyes nyilvános vendéglőkben hatósági kényszert kell alkalmazni a legelemibb tisztaság érdekében ? Hát nem bosszantó-e, hogy a polgárság nem csak hogy nem segíti a hatóságot a köztisztaság érdekében, de útját állja vagy dicséretes működésével szemben mintegy szándékosan dacol. Mit ér, ha utcáinkat tisztogatják, seprik, szenyvizeinket fertőtlenítik, mikor a lakosság a másik pillanatban mintegy szándékosan piszkol, sertéseit föröszti utcai pocsolyáinkban és teheneit legelteti pázsitainkon. Igaz, ezek kicsiségeknek látszanak. De a szemétnek, a fertőző piszoknak természetes, TÁRCA. Napról, napra . . . Napról-napra, éjről-éjre Munka között élek, Gondok között telnek el a Kinos, hosszú évek. Küzdésemért a jutalmat Mindhiába várom . . . Nem csoda, hisz életem egy Megsemmisült álom 1 sasi Nagy Lajos. A menyasszony regéje. Mégegyszer végig nézte magát a széles roeoco- keretü tükörben . . . Olyan szép is volt. Galambszürke babos selyem ruha simult gyönyörű termetén. A hajába font myrtus és nefelejtsvirágok le-lehajlják kiváncsi fejeiket havas homlokára és csókolták hosszan, önfeledten . . . Pihegő keble úgy elringatta a rája tűzött csokor szégyenkező rózsáit, apró mosolygó gyöngyikéit . . . ^SZERKESZTŐSÉG ÉS ül ADÓHÍV ATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dij:<k a kiadóhiv»talbnn fizetendők. Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Készpénzfízetér mel'ett a LgjutányoHabb árban. Nyiittór sora 16 fillér. hogy kicsiny rakásból nő és terjed és végzi romboló munkáját. A közönség — mondjuk ki az igazat — veszedelem idején tud jajgatni, hatóságot szidalmazni, de semmi érzéke nincs arra, hogy saját jól felfogott érdekében megtegye azt, amit józan, belátó észszel a legegyszerűbb embernek is meg kellene önmagától és hatósági kényszer nélkül tennie. Ám —- tisztelet a kivételeknek. Mert ilyenek is vannak nagy számmal. De ezen kivételek hiába tesznek meg mindent, ami csak meglehető. Hiába szedem én le gyümölcsfáimról a hernyót, pusztítom a férgeket, ha szomszédom mosolyogva nézi az én cselekedetemet és kéjelegve hagyja pusztulni saját gyümölcsfáit. Egyszer csak azt veszem észre, hogy az ő közömbössége, bűnössége elpusztította az én gyümölcsösömet is, az én fáradságomat is hiábavalóvá tette. Ez a jelenség a pusztításnak, ez az a kölcsönössége szemmel látható, kézzel fogható. És még sem győzi meg az érzéketlen embereket arról, hogy mi a kölcsönös felelősség. Hát még a járványos betegségeknél, hol a hitetlenség, a konokság, a vaskalaposság úgyszólván közmondásos lett a mi közönségünk körében. Amikor tóthatatlanul történik a fertőzés és csak a szomorú eredményben látszik aztán a — valóság. A hatóság éberségét, tevékenységét mindenesetre konstatáljuk. A közönség azon részére, melynek érzéke van városunk jövője és igazi bajai iránt, mindenesetre jó hatással van, hogy nemcsak a hatóság, de maga az illetékes kör érdeklődése, tevékenysége körébe vette a veszedelemmel szemben való cselekvéseket. De még mind ez nem elég. Volt ez már igy többször. Sokszor. Vajha ne hazudnók ez a felbuzdulás egész odáig, hogy végre a tőlünk említett utolsó kényszerek ragadnák csak az illetékeseket a döntésre. Alkotásra. A bizottságok kiküldése nálunk úgyszólván még a kezdetek kezdetét sem jelenti. Valaki azt mondotta a bizottságokra, melyekben nálunk minden ügy elintézést kíván nyerni — hogy ha a jó Isten a világ teremtését bizottságra bízza, a világ nem hat nap alatt, de ma sem készül el. A bizottság lelke, mozgatója, a célba vett nagy, jövőnkre nézve életbevágó alkotásnak — a csatornázásnak és hozzá tartozó műveleteknek — megteremtője úgyszólván csak egy ember lehet. A város feje. A polgármester ur. Nagy szónak látszik ez. Pedig úgy van ! Úgy volt a múltban, a közel múltban is. A legutóbbi alkotások, — pedig éppen nem oly nagy jelentőségűek, mint a csatornázás — azért létesültek, mert a város feje akarta. — Akarta körömszakadtáig. Akarta szívós küzdelmekkel. Fanatikus hittel, büszkeséggel, úgyszólván önfejűséggel. És meglett 1 Nem igy van ? Tessék megmondani az igazat; azok tanúskodjanak róla, kik nem bírtak a polgármester hajthatlan energiájával szembe állani. Hát előtte a példa a mostani polgármesternek. És mily jelentősebb, mily életbevágó alkotásban, úgyszólván teremtésben. Lássuk azt az energiát 1 Azt a fanatikus ügyszeretetét e tengeri kígyó megfékezésében. Nincs magában. Nincs egyedül. Vele lesz a város színe, java. Vele van ma is az értelem, mellette a szülők aggódó kérelme, ölő sejtelme, űzik hajtják a családok remegése. A . . . S mégis olyan szomorú, olyan lialovány volt, mintha őreiben vér helyett tej lüktetne. Midőn fölkelt, ágya fején egy virágcsokrot talált. Volt benne: égő szerelem, démutka, egresvirág, sikkantyu, áldottfü, boglárvirág, omoly, százlevelii, rózsa, útifű. S a szép és rut virágoknak eme vegyüléke mintha gúnyosan mosolygott volna rá. S ott az égő szerelem és démutka, között egy kis sárga levélke rejtezett: az volt rá Írva : — Egy szál az első, két szál a második, három szál a harmadik . . . Izgatottan bontotta fel a csokort. Az égő szerelem egy szál piros czérnával volt kürülfonva, a démutka kettővel, az egresvirág hárommal és igy tovább s mikor szám szerint összeállította, a virágok kezdőbetűi ezt adták: — Édes a boszu. Számtalan gondolat rajzott agyába, mondhatlan aggalom szivébe. .... Rég volt . . Csilláros bálterem parketjén ismerkedett meg vele, a csinos, az ügyes, a drága . . a hamis ifjúval. Ifjú szivének legmelegebb hevével szerette ... Az ifjú is azt hazudta . . talán szerette is Szerette, ölelte csókolta s megcsalta . . . Szegény leány. Nem elég volt bánata, nem elég?keserve : szerelme zálogát elrabolták tőle s most — Isten tudja — hol nevekedik hol nyomorog vagy talán hol aluszsza csöndes álmait. És jött egy ifjú, meglátta a bánatos és megszerette az újraélő leánykát . , ma lesz a menyegzőjük. . . ,. De az a csokor ... de az a csokor . . , . . . Édes a boszú 1 . . . Mikor eljött hozá a vőlegény, odaborult kebelére és sirt, sirt keservesen, A vőlegény azt hitte: a boldogság csikarja ki szemeiből e könycket és mosolygoit . . . ha tudta volna, hogy azok a könnyek a bánat, a megbánás könnyei, keservesen sirt volna. Szegény vőlegény . . . szegény, százszor szegény menyasszony . . És ott voltak az oltár előtt. Az orgona accordjai, melyek a házas életen keresztül emlékeztetnek, hogy „emlékezzél arra. a mit akkor esküdtél“, ez accordok most olyan komorak, olyan gyászosak voltak, a nap is mintha szomorúbban sütött volna le a földre ... hej a bűnért bűnhődni kell. Ott állottak ... a vőlegény dobogó szívvel, örömtől sugárzó arczczal, a menyasszony dobogó szívvel és gondtól, gyötrelemtől halványan. Szive heves dobbanása mintha azt kérdezte volna : s te mernél esküdni te mernéd mondani, hogy szereted ? . . . ügy kínozta s az a szegény menyasszony még sem roskadt össze tovább szenvedett . . hej a bűnért bűnhődni kell. Es szólott a pap szépen, szivemelően, szólott a házasélet örömeiről, boldogságáról az egyesitő érzelemről, olthatatlan szerelemről. A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak === elismert -----„d ÓKAI“-féle Törlőgummi és —— Rajzeszköz egyedül nálam kapható. A m. t. Igazgató urak által 1907.- l908.-ik tanévre előirt uj bekötéssel ellátott valamint .nlndenféle papír- iró-^, rajz- és festtorek a lehető legolcsóbban kaphatok laszna t tan- es seg isz Izsák könyv- és papirkereskedésében szép, tiszta állapotban, félárban, fszatmáron, Deák-tér 22-ik szám, a „FEHÉR-HÁZ“ alatt. Egyes művek, ■ — valamint == egész könyvtárak a ===== legmagasabb árban megvétetnek.
