Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-28 / 18. szám
XXXII. évfolyam. 18-ik sz. Szatmár, 1906. április 28. TA R SA DA I jM í IÍS SZli PIRO DA 1 AI I I ID I'll AI \ Megjelenik minden szombaton. \ ELŐFIZETÉSI ÁR : j Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miiideon-nin (L};ik a kiadohivutnlbnu fizetőn lók Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: RósipnuzfixetéK mel'ott a I *gj«tánYOsabb árban. Nyilitér sora 16 filler. <3— Törvényt „az egy gyermekrendszer“ ellen ! Napról-napra olvassuk a nagy minisztériumnak a független magyar állam kiépítésére és megszilárdítására vonatkozó terveit. Uj, világos törvények megalkotásával akarnak szilárd alapot teremteni. Ám legyen ! Sok tenni és javítani való is van e szegény országban. A sok tenni vaió között talán a legelső, mi a magyarnemzet megerősödését, s ezzel együtt a független magyarország megalapítását leginkább magyarvidékeken divatozó bűn, „az egy gyermekrendszer“ kiirtására hozandó törvény megalkotása. Hogy mily elszomorító és veszély e bűn elharapódzása ide iktatom a barsi egyházmegyei népies kiadványa 3-ik számának Módra Imre ev. ref. lelkész tollából eredt következő czikket „Egy nemzetölő betegség pusztit évtizedek óta a magyar faj életfáján. Az egy-gyermekrend- szer. A betegség Francziaországban keletkezett s gonosz lelkek bélpokolsága elterjesztette hazánkban is. Épp a legmagyarabb vármegyék a legfogékonyabbak. Mintha ezek lelkében jobban meg volna rendülve az erkölcsi érzék ! Amire a római Kordeliák büszkék voltak ; a miben a zsidóasszony legfőbb boldogságát találja : a magyar parasztasszonynak az édes anyai érzés nem szerez örömet, nem boldogságot. Sőt annyira kárhozatosnak tartja az anyaság állapotát, hogy képes a legrettenetesebb bűnre : képes megölni méhének magzatát, mielőtt világra szülné. Leg- fölebb egynek, vagy kettőnek enged életet. Már I a mint divat az az ő falujában. Az egy-két-gyer- mekrendszer következtében elborzasztó kép tá- I rul elébünk az ilyen vármegyékből a magyarság stagnálásáról, sok helyen éppen a pusztulásról, ha olvassuk a statisztikai adatait. A hol húsz év előtt a szülöttek száma 50 volt, ott ma 20—25 közt váltakozik. A hol ezelőtt 15 évvel a vármegye a második iskola fölállítását rendelte még el : ott ma alig látogatja az iskolát több 40—50 gyermeknél. A megépített második iskolaterme pedig üresen áll. Az örökös politikai küzdelmek, közjogi harczok mellett, alig veszi észre valaki e rettenetes betegséget, e nemzetölő bűnt, vagy ha észreveszi is, nem tesz semmit orvoslására. Most a barsi református egyházmegye papsága indított mozgalmat e bűn kiirtására. Elhatározták, kogy faluról-falura menve, tanítással, fölolvasásokkal igyekeznek fölvilágosítani a népet bűnének rettenetességéről és iszonyú következményeiről. A mai politikai viszonyok között ki venné észre a lelkes papok kezdését, kinek jutna eszébe, hogy hazafias vállalkozásukban megérdemelnék ha a magyar társadalom minden tényezője támogatásában részesitné őket! Csakis papoknak, ily ideális gondolkozásu embereknek, juthatott eszébe a mostani viszonyok között ily dologra válalkozni. De épp azért megérdemlik tőlünk, hogy tisztelettel üdvözöljük őket s Isten áldását kivánjuk nemes munkájukra. Egyes ember egyedül, önerejére támaszkodva, magára hagyva nem vállalkozhatik ily bűn kiirtására ; csak ellenszenvet kelt, csak szelet vet és vihart arat annál a népnél, mely szívós makacssággal, mondhatnám, érthetetlen szeretettel ragaszkodik nemzetirtó, rettenetes bűnéhez. Mig ha egy testület indítja meg az irtó-háborut e bűn ellen : ez talán inponálni fog a népnek is és tettre sarkalja a társadalom ama rétegeit is. melyek eddig fatalisztikus közönyösséggel nézték a magyar faj lassú, de biztos pusztulást s egyeseknek ez ellen folytatott hiú küzdelmét. Betegséget gyógyítani csak a baj okának kikutatása után lehet. Keresték, kutatták sokan e társadalmi bűn okát is. A legáltalánosabb vélemény az, hogy a magyar ember ragaszkodik az őseitől örökölt s általa megtartott földhöz, a melyet megosztani, szétdarabolni semrnikép nem akar. Inkább megfosztja magát a családi élet örömeitől, inkább lemond arról a boldogságról, amit akkor érez az ember, midőn családja egy mosolygó arczu kisdeddel szaporodik, csakhogy őseitől örökölt birtokát épségben, osztatlanul adhassa át örök tulajdonul egyke gyermekének. De, szerintem, nemcsak ez az ok. Nem is lehet csupán ez ; mert hiszen ma már nem csak birtokos földmivelő osztálynál divatozik a gyermekirtás, hanem más rétegében is a falusi társadalomnak. S annyit "elismer ez a nép is, hogy a mely háznál több a gyermek, ott jobban is megy a munka, jobban, bővebben is száll a házra az áldás. Jóllétet előbb találni itt, mint a hol nem ismerték soha a gyermekajk csókját. Ezt elismerik ők is. Mi hát az oka, hogy a nép mégis kiirtja, megöli szivének magzatát, öreg korának reménységét és támasztékát ? Valahol a Tisza mellett.. Valahol a Tisza mellett Nádas ház a parton, Benne épen ebédet főz Egy jó öreg asszony. Arra várja élte párját Öreg férje urát, Ki a parthoz csolnakjával Épen most fordul át.-- Jó hogy jöttél édes férjem, Már elhült az ebéd, No meg aztán gyere olvasd A fiunk levelét. Bánják is ők már az ételt Bontják a levelet; Bötüzgetik, lapozgatják: Vájjon, mit rejteget ?! Addig nézik, addig nézik, Addig olvasgatják, Mig a szemük könnyel telik, — Mert hát bennmarasztják. Benn marasztják a fiokat Tovább katonának; Pedig, pedig elég volt már Három évi bánat. Egymás nyakába borulva Zokog a két öreg. Imádkoznak : Uram Isten 1 Fiunkat őrizd meg ! Gachal János. % Vitézi lakodalom. Irta: Pékár Gyula. — Hát megtromfolt a szerencse, koma, dörmögte Szeretsen Péter, — azt mondom : nyugodj bele 1 Ütött kopott hegedű vagy te már, vén boszorka kezébe való vagy, az kanaforiázzon rajtad ... A fiatalságé a juss, éljen a fiatal pár! — Éljen a fiatal pár, — vígan kiáltották mindannyian. Pölöskey uram még mindig nem hitt a fülének s csak bámult tátott szájjal a megbolondult, részeg gyülekezetre. Lelietséges-e ? Hová lett az óbesteri becsülete ? Hisz senki se fogad szót neki, — ellenkezőleg nevet rajta mindenki, nemcsak a tántorgó vezérkar, hanem az összesereglő hajdúk is, Nevet Skrobák, Podlupka, Riudsinaul, — nevet még Nádelholz is. Iszonyatos harag szállott fel benne. — Parancsolom 1 — tört ki rikácsolva, — mi az, senki se mozdul? Agyonváglak mindnyájatokat. Tehetetlenül tántorodott meg. Döntő volt ez a perc, a mámoros agyban nagyot billent ekkor valami. Hiába, a labancnak, ha nagyon megharagszik, kuruccá keli lenni megint! Öreg Márton egyre növekvöbbgyűlölettel szemlélte kacagó, részeg hadát s aztán megvetően kiáltott fel: — Beste gyülevész nép, bitangok, — labancok! Verjen meg az Isten ! Átkozott legyen a perc, amikor hozzátok szegődtem. Hát nem fogadtok szót? Jó, — visszamegyek én oda, ahonnan jöttem, a magyarokhoz. Megálljatok csak 1.. Lemegyek én a vár alá a kurucokhoz, elmondom nekik, micsoda kapitányuk van. Majd igazságot tesznek ők nekem. Majd vezetem én őket. No hiszen megálljatok ! — Csak eredj! — harsogott a násznép. — Szerencsés utat! . . . Mi kezdjük az uj lakodalmat, — éljen a fiatal pár 1 Beleznay Pölöskey uramat tartotta szemmel. Az öreg csakugyan dühösen csapta be maga után az ajtót, csakugyan elment! Ádám magához intette Keserű Jánost. — Szaladj le a fiukhoz ... meg kell előznöd őt! m És megtette az öreg ! — dünnyögve, káromkodva botorkált le a hegyről, ment egyenesen az ellenség iránt, beállított a kuruc táborba. Meglett a bolond jelenet. (folyt, köv.) Sirolii Coca M tMgjU H ■ teatsffiyt, megtzSa- W ■ MUfUt, váladék«*, éjjeli izzadj! st. Uui'M&k, szamárköhögés, skrofülozrs, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Koche“ eredeti Csomagolást, F. íSosTrr ann-La Koelie A C». £?asel (Srájc), ff ff Kapható orvosi rendeletre t gyógyszertárakban. — Ára fivegenkint 4.—korona. *JL S Tf* j|Äf pi
