Szatmár, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-03 / 6. szám
9 XXXII. évfolyam. 6-ik sz. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fiüér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Miudenni-nm dijftk a kiadóhivatalban fizetemlok Szerkesztőségi telefon 27. szám. A városi tanácsosi állás Ez előtt 10—15 évvel a városnál megüresedett tisztviselői állásokra ali _______-—yázó a di plomát szerzet ifjúság más (( :gott, Így került be Ráb Sándor is váryészség őnek. Talán az első idegen ember, de zonynyal a fogalmazó karban az első obbszöri pályázaton nem volt ellen yedül állott igy aztán nagy nehezen n jutott. Sokszor elniondta mig élt, ha ellenfele lett volna nem enné a város kenyerét. Ráb Sándor szorgalmas és jóravaló tisztviselővé vált, később a tanácsosi állást már közkedveltségü vetélytárssal szemben is elnyerte. A városnál 6 - 6 évekre töltetnek be a tisztviselői állások. Végleges ez azonban, mert nem volt reá még példa, hogy a helyét megálló hivatalnokot kibuktatták volna. Ma Ráb Sándor volt tanácsos állása üres. Őt korán elszólitotta a halál. Fontos állást töltött be, a közigazgatási előadói helyet, a ki előtt a város majd nem minden polgárának ügye meg fordult és még is közmegelégedésre tudta elintézni. Városi közérdekből úgy találjuk, hogy ezen állásra minden esetben megfelelő embert kell választanunk. Olyant a kit, kora, képessége hazafiui szeretete, de különösen a város érdekeinek szivén való viselése méltóvá tesznek. A közigazgatási pályára nagy előszeretettel vállalkoznak különösen a megyékben a gentrik, mig ellenben a városokban éppen a munkás tisztviselőknek kitűnő talaj ez. Egy város jóléténél;, szépségének, iparainak, a városi kellemes élőt fellendítésének sorsa a tanács kezébe van letéve. Annak kell elől járni hazafiasság tekintetében. Kell hogy a tanács minden tagját a Magyarság, és a város iránti mély szeretet hassa át, mert a nélkül az illető tisztviselők csak közönséges kenyér keresők. Régente a város adminisztrátorai, valame- nyien városi szülöttek, városi polgárok ivadékai olyan családból valók voltak, kik a közéletben nevet vívtak ki, a népszerűséget pedig a nép között, és nem az egyéni érdekkel szerezték meg. A Koósok, a Valyaiak, a Békésyék neve századokon ismétlődik meg a levéltárban találó ató j egyzőkönyvekben. Talán az emberek szaporodásának vagy a fizetés felemelésének tudhatjuk be hogy a városnál lévő közigazgatási tisztviselői állások is kapósok, ügy hogy most a midőn egy tanácsosi állás megüresedett, le az aljegyzőségig pályázó bőven leszsz. Szerintünk a közigazgatási tisztviselő az a kit meg kell válogatni, itt nem feltétlen elv, hogy a ki már kenyérben van annak kell haladni. Sőt ellenkezőleg a jónál jobbat kell keresni és azt kell beválasztani, a ki a legtöbb gaian- ciát nyújt, egyéniségénél fogva arra, hogy a várost odaadással, hűséggel haza szeretettel fogja szolgálni. A városi tanácsosi állás most üresedésben van. Úgy tudjuk nem csak belülről hanem kívülről is leszsz pályázó Nem kívánjuk a bizotsági tagok meggyőEgyszerü emberek. Rajz az életből. Jeligo : . . . nem mondok olyasmit, ami valótlanság. (Arany). ' — Irta : Ladányi Endre. — Szivünk bensőségteljes érzelmével hajtsuk meg elösmerésünk lobogóját azon könycseppek előtt, melyek az ünneplő kabát folytonossági hiányán eltüntető tüt nedvesiték. Hisz ezen a könycseppek a hitvesi szeretet, az aggodalmaskodó feleség keble mély tengerének drága gyöngyei. Mikor az audiencziának ezen legelemib követelményei elintéztettek, szerető gonddal aggodalmaskodó hitvestárs, Éva leányának csábos mosolyával áll a még mindig borús tekintetű férjem uram elé s a ezélzások és kerülő szólásmédok szövevényes útvesztőin próbálja megtalálni a minotanrust, mely nem más, mint a „miért'?“-ne kicsikaranbó „felelet.“ Hanem hát a lelkem öregem azonnal nem vala megközelíthető s minden furfangos ostromot ezzel a lakonikus válaszszal ver vissza: hivatalos titok, nem asszonyok eszéhez való . . . megyek punctum ! A telzavart tó még mindig háborog ... a menydörgés moraja még távol messzeföldekről is zug. . . . És azt hiszed nyájas olvasó, hogy Biri néni megnyugodott a változhatatlanban ? No ha azt hiszed, akkor nem ösmered az asszony psychologiáját! Hátha tüzes sárkányok és bazsitiskus kígyók ültek volna Pandora szelenczéjén; vagy a pokol minden ördögei őrizték volna a „tudós alma fáját“ az asszonyi kíváncsiság meghátrált volna ezektől ? Bizony mondom, e tekintetben Biri néni se tagagta meg nemének őseit és módait. Neki azt megkell tudni. Mert ha nem ! szégyenel- te saját kép mását látni a tükörben ; szégyenelne -asz- szonytársai elé kerülni, mert valamennyinek szeméből kiolvasná a gúnyolódó, a megvető, a szánakozó tekintetet : ime egy asszony, a ki nem bírja kitudni a titkot . , . j Én az „absolut tökéletességet“ a titkos kereső asszonyban látom megtestesítve, mert ón se nem ösmer- tem, se nem hallottam olyan asszonyt, a ki ezt különösen férjétől, ki nem tudta volna. Megtudta Biri néni is. A Jutka szolgáló gyors mozgósítási parancsot kapván, a kurátorné asszonyom föld alól is előteremtésével. Á kiskántorné asszonyom jobb ügyhöz méltó buzgalommal hagyja abba a kenyér bevetést, kelhet még a tészta és siet megjelenni az áldott nagytiszteletes asszonyom előtí. S miután megjelent, nem késik azonnal legkimeritőbb jelentést tenni a conistorialis gyűlés és az ott tartott árubeszeroés mibenléte felől. Itt illendő tudnunk azt. hogy Domokos Gedeon kurátor uram bárminő hatalom is a hívek szent gyülekezete előtt: az ő élete párja előtt kezes bárány, porban nyögő rabszolga nyitott könyv ; a ki midőn kimondd egykor a boldogító „igent,“ soha se merészelte megpróbálni, bőgj’ miképen hangzanék a „nem.“ De a szó a Domokosné asszonyom szótárában megvan, de Gedeon uraméból az asszony áttal egyszer s mindenker- ra töröltetett. így aztán egy kis logikai gondolat fűzéssel Biri néni is kitalálta a titok nyitját, hogy t. i. miért megy az öreg audencziára ? Azonban dicséretére legyen mondva, e felől kisrátosné asszonyom alőtt halgatott mint a sir mert hát „hivatalos titok.“ Tildoboiopségsk, AruíA, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár £a orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „HocJie“ eredeti ctoiuc.tjolást. BA HáiííiTnizaíssa-Ija Sieche & C®. Síasel (3?íjc), Szatmár, 1906. február 3. H IRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a leg]utánjosabb álban. Nyilttór sora 18 filler. <5— ződósét személyi érdekből kapaczitálni, mert a fokozatos előléptetés igaz, hogy nem csak a szóban levő. de minden tisztviselőnek, munkakedvet, szorgalmat biztosit, mindazáltal, nem mulaszthatjuk legfőb föltételre reá mutatni, hogy a városi . ősi állásra garancziát kell birnunk az elő! " „tségen kivül ebben a nemzetiséggel telitett álamban arról is, hogy a város iránti szeretett is elválaszthatatlan kellék legyen. Nem tudjuk kik pályáznak belülről és kívülről, igy még személyi tulajdont említeni bírálni nem lehet. A jegyzői karban ez időszerinti fiatalság ez állásra még akadály, kívánatos volna, hogy az ügyvédi vagy birói karból is lenne pályázó, az állás nem megvetendő, szülő városát szerető férfiúnak kit a város bizalmával meg tisztel alkalma nyílik, hogy nevét e város történetében megörökittesse. Mi a teendőnk? Az idő halad, a magyar gazda marad ! De hát nem is csoda, mert az utóbbi évtizedek alatt az adósság csinálásban úgy neki rontott, hogy szüksége is van egy kis pihenésre ! Pedig e helyett nagy szüksége lenne egy kis körültekintésre, hogy lássa ami körülötte a nagy világban történik és tanuljon más nemzet példáján, okuljon a német gazdaközönség céltudatos eredményei felett! De hát mi is tette a német gazdákat oly hatalmas tényezővé, hogy nemcsak saját hazájukban, de úgy szólva a világ piacon is Ezt jó lesz megjegyezni némely asszonyoknak, a kik ki kutatják ugyan a hivatalos titkot, de annak szeméjét nem ösmerik. . . . Éképen elszólván a kíváncsiság ördögei a Biri néni leikéből, most már egész nyugodt lélekkel kezd gondoskodni az ő lelkem öregének testi tápláltat^sa felől. Halálra ítéltetik a kendermagos jércze, ez volt a Biri néni kedvencze; hadd tudja meg a lelkem uram, bogi’ ilz ő Birikéje neki a legkedvesebbet adja. Sajátkezüleg megkészittetik á minden kuglereket meg szégyenitő vajas pogácsa; sorba előszedetnek az éléskámara rejtet titkai: a diós szilva, a birsalma sajt, a száras sonka és hűséges társa, a legfinomabb olasz szalámit felülmúló száras kolbász s . t. b . . . vala- menyi a szakácsmüvészet remekei, két penészes, pókhálós nyeku üveget fenhatósága alá rendeltetnek; nem hagyatván figyelmen kivül egy kis szűz dohány sam, mely a táska egy titkos zugában való rejtőzésre ítéltetik. Hadd legyen a lelkem öregemnek ! ki túdja hátha abban az istentelen sodomában még lóhussal is meg- étetnék . . . jaj, menten meghalna attól az én lelkem Laczikám . . . ! És minekutánna mégegyszer alapos szemle alá vétetnek mindenek, hogy valyon lesz-e mindenekből elegendő ? ,a már behelyezett negyedrész kenyérhez még egy negyedrész deponáltatik. Kér napra sok kell! pedig volt ott egy jó hétre való is. Óh te szem, te édes hitvesi szeretet . . . ! te ezer aggodalom mély érzelem! hova tűntél ? merre vagy te ma . . . ? A felelet az egyszerű embarek lakából s nem a czifra városi házakból hangzik. . . . Folyt, köv,
