Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-12-09 / 50. szám
XXXI. évfolyam. 50-ik sz. Szatmár, 1905. december 9. TÁRSADALMI Etí SZEPIHODA LM1 HE'Ti LA P. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félébe 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. >-f~ I jSzERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. MUxlenn'-nin dija!; a .. 'aii.Uli VMtalb.au ft/.(-tan sitik Szerkesztőségi telefon 27. szám. HIRDETÉSEK: Tv«sr/pé:-ixfÍ7.«»téK inftl'ott a logjutányosmbb árba??.-$• Nyiittór sora 16 fillér. <$Múlt, jelen, jövő. („Gr. L.“) Ha végig tekintek a volt sok úri s ma már idegen jövevények kezén levő kúriákon, elborult kebellel gondolok vissza s elmerengek a múlt emlékein, mely akarva, nem akarva, mintegy bűvös varázslattal tartja hatalmába lelkemet, s mintegy káprázatos álomba ringatja gondolataimat, hol megjelennek előttem a régi daliák mellett a a régi jő táblabirák becsületes és tisztes alakjai, kik fenyegető karjaikkal mutatnak az általuk vérrel szerzett és megszentelt magyar földön emelt pálinka főzdék bűzös kéményeire ! Hol voltunk s hová jutottunk! Am ily bájos emlékek fűződnek a múlthoz éppen oly iszonyatos a jelen, s ki tudná megmondani, hogy mily gyászos lesz a jövő ?! Aki konkolyt vet: csak gazt arathat! A pusz- t ílás nyomába csak sivatag keletkezhetik 1 Az oly nemzetnek, ki elfeledi múltját, magát anyagilag tönkreteszi, a veszély érzetén apathiába merül, vagy fejét veszti, nincs és nem is lehet jövője! Pedig mily ezer év vau hátunk megett! Nincs a világon még egy nemzet aki hasonló körülmények között hasonló múltat tudjon felmutatni! és ezen dicsőségteljes múltat azon áldott emlékű ősök, azon birtokosok teremtették meg, kiknek utódjai ma már legnagyobb részben végzett föl= desurak, a hivatalok poros actáinak bűzös levegőjét szivják, s a kiknek kezéből az ősi kúriák a nemzet testén élősködő jövevények kezébe kerültek, hogy beteljesedjenek a közmondás szavai „változnak az idők, változnak az emberek !“ A fizikai törvények szerint azonban minden okozatnak, okának is kell lennie ! s ha gondolkozunk az elpusztulás okait könnyen felfedezhetjük. 1848-ig a magyar nemzet nemcsak egytos- ! tét, ele egy családot is képezett s habár az ur- : bóriség a vagyonk ülöfibgéget feltüntette is a : jobbágy s a földesurasóg közt, az osztá'y kü- ! lőnbség csak annyiban vétetett számba, hogy a ! jobbágy az uraság szolgaszemélyzetét képezte, de | nem volt rabszolgája, sőt a szellemi műveltség j és a vitézség utján nem egyszer a jobbágy fiú, vagy az egész család is az úri osztályba emelkedett. A közvetlenség és kölcsönös ragaszkodás azonban teljes mértékben érvényesült, úgy any- nyira, hogy a jobbágyság az uraság családi ház- népének tekintetett, s általában ily elbánásban | is részesült. Ennek természetes következménye | volt, hogy az együtt működés, hanem is mindig a jólétre, de általában a megelégedettségre vezetett. A földes .ur tudta, hogy gazdasága a lőhető legjobb arányba müveltetik, a jobbágy tudta, hogy szükséget nem szenved, mert a földes ur | magtárja az ő számára is nyitva áll, ha a szükség hozzá bekopogtatott. Nem volt pénzintézet, nem volt váltó s az udvari zsidó mindig kéznél volt, hogy az eladásra szánt árut értékesítse, de ami legfőbb: nem kellett tartani sem az uraságnak, sem a jobbágynak attól, hogy vagyonából nehány pohárka pálinka alapján ki- becsültetik. ■ Egyszerűség diszlett az erkölcsökben és szokásokban, puritán tisztaság a jellem és becsületben és a nagyzás hóbortja, a szédelgés ismeretlen fogalom volt a magyar társadalomban, a fény pedig csak ott csillogott, ahol erre megvolt a túlszárnyaló anyagi képesség. A volt jobbágy, vagyis a tulajdonképpeni föld- mives osztály saját dolgát végezte s nem barázdálta be homlokát a megélhetés gondja, mert existenciája a földes uraság jólétével szoros ösz- szefüggésben állott s tudta, hogy mig az uraságnak van, addig neki sem kell a szükségtő félni, boldog volt egyszerűségében s büszkeségének, vágyának netovábbja a „négy ökrös gazdaság “ megszerzése volt. A magyar paraszt és a magyar úri osztály megbízhatósága, becsületessége világhírű vala s valóban a magyar társadalomnak kéz oly kényes alapját képezte, mely kivételt nem engedett és minden egyén szívesen áldozta fel életét és vagyonát nevéért, mely magában zárta a jellem és becsület fogalmát, amely a magyarnak valóban vele született oly tulajdonsága, mely évszázadok viszontagságai dacára a tiszta magyar családoknál az életnél még ma is drágább kincsnek tekintetik. A magyar gazda mellett a kézművesnek és kereskedőnek is meg volt a maga biztos existenciája, mert a gazda termékeit a tőke concur- renliája hiányában egyedül ők voltak hivatva [ feldolgozni és értékesíteni, és mert a becsületes munka és tisztesség képezte erényét, s miután a vallásosság morális alapján állva undorral fordult el minden a tisztességgel meg nem egyező ténykedéstől : következése lett, hogy úgy anyagi mint erkölcsi tekintetben gyarapodott. A család alapítás volt életcélja, szerette kiterjedt családját, s mindegyikében egy oly segéd erőt ismert, mely közös összmunkálkodása által a jólét emelkedését volt hivatva előidézni, miért is a gyermeket Isten áldásának tekintó, mig ma rettegnek a sok gyermektől, Isten csapásának érzik és éppen a legmagyarabb földmives osztályban az egy gyermek rendszer honosult meg, s hogy ez mily veszteség a nemzetre és közgazdaságra egyaránt, annak igazán Isten a megmondhatója. Az 1848. készületlenül találta úgy a jobbágyságot, mint a földes urakat. Kik eddig egymásra voltak utalva: elszakadtak egymástól, mindkettő Bus leányka .... Bus leányka Elmereng a Szomorú fűz alján Párja veszteit Fülemüle Panaszos bus dalján. S mig a daltól Bus könnyei Arczára peregnek Mindkettőnknek A bánattól Szive reped meg. Burger Dezső. A divat miatt. Irta: Unger Kornél, Ilyen módon, tréfa alakjában Ernő mindent megmondott. Kinek mi dukált. És tőle soha senki sem vette rósz néven. Neki jól állott minden. Rendesen általános nevetés követte mimikává! kisért szavait. Néha kissé tulmerész is volt a hölgyekkel szemben, közönségesen szólva: szemtelen, de mókái miatt sokat elnéztek tőle. Most azonban egyszer tudománya cserben hagyta. Ilona is elmosolyodott ugyan, de lehetett látni, hogy kényszer-mosoly ült szép ajkain. Ernő is észrevette, hogy szavainak a várt hatása elmaradt és pedig onnan, hogy Ilka elkezdett bölcselkedni, mert moudtuk, ezt is szerette néha, ha rósz kedve volt, mint pld. most. Ilyenkor szépségében elbizakodva mereven, mint egy Venus-szobor, csak az ajkai mozognak és mintha delejes álomban volna monoton hangon elkezdi világnézeteit hirdetni. — Én ki nem állhatom — kezdi most Ilka — a fülbevaló viselését. Sohasem szerettem, mert a fülbevaló viselése, habár nem is egyenesen veszélyes, de gyakran az is, mindenesetre azonban barbár hóbortnak kell azt mondanunk, lia valaki sebet ejt a saját testén, hogy valami ékszert alkalmazzon arra. A nő, a ki fülbevalót visel, egy fokon áll az äthiopiai, vagy botokud vad néptörzsek asszonyaival, mert elvégre is mindegy, akár az orron, akár az arcon, akár a fülön furunk lyukat az ékszer befogadására. — ügy vau, ebben teljesen igaza van, Ilka I kisasszony — szól Béla, a doktor — én ezért annak idején feleségemet meg is kérem arra, hogy ne viseljen fülbevalót, ha netán szeretne ilyet viselni. Kivételesen most ez egyszer Béla egy nézeten volt a bülcsolkedö Ilkával. Azt mondják — szól közbe Elvira — az a férfi a ki kávét nem szereti, nem lessz jó férj. — - Én pedig az akarok lenni — felel Ernő, mert ez neki szólt — s igy kiiszom a kávémat, most utólag, amit az eiőbb sok beszédem miatt elfelejtettem megtenni. — Én meg azt hallottam, —- vág vissza Ernő — az a leány, a ki a konyhakertben nem szeret a sárgarépa között járni-kelni, az nem lesz jó feleség. Elvira ugyanis egy Ízben úgy nyilatkozott volna, hogy: „én bizony nem szeretek a kertben főzelékek között járni ?“ (Ugyan Hol is járhatott volna Pesten, hacsak a vásár- csarnokban nem ?) Elvirát zavart tekintete elárulta, hogy Ernő fején találta a szeget és tiltakozott ellene, mondván, hogy az ismert szólás-mondás csak a sárgarépa-főze- ékről szól és ezt ő maga sem szereti. A társaság együtt maradt még egy jó ideig, de a kedélyesség vissza nem tért többé. Ilka és Elvira, Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos állal naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „lloche“ eredeti c~onu-.yolást. F. líoSTmania-Iia R©che & C«. SSnsel (Stáje), S^B j||
