Szatmár, 1905 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1905-01-01 / 1. szám
X // / XXXI. évfolyam. V-so sz. Szaímár, 1905. jan. I. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deaktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetőé mellett a legjutányosabh álban.-<8> Nyilttór sora 16 fillér. <$Az újév küszöbén. Az idő kerekén ismét lepergett egy év, mely immár nóvleg a mult-é, de alkotásai a jelen és hosszú időn keresztül a jövő-é. Még most a küszöbén állunk a jövő és utolsó óráinak a folyó évnek; a mikor is azért hogy tanúságot szerezzünk a jövőre ; okuljunk a tapasztaltakon. Az újév az egész keresztyén világnak 7régi ' időktől keletkezett ünnepe, melyen hálát szók- ! tunk adni istennek a miért megtartott, kérni kő- | nyörögni szoktunk, hogy segítsen meg a jövőre. í Az idő leronthatatlan törvényével, meg nem j állítható egyenletességgel halad, nyomokat hagy i a föld minden részén minden teremtményén — ; és kézzel foghatókig bizonyltja be, miszerint ' minden ember, minden alkotás felett hatalmas Ur. Mindeneket megteremt és szétrombol, a jobb alkotásokkal rontja le emlékét a múltnak, j mélióben ki mondhatná meg, hogy mi minden lakozik mit hozhat a jövő. Azért csodálattal áltunk és állni fogunk mindég az uj év küszöbén, remélve jót, elszánva magunkat minden sors csapására. Emberi gyarlóságunkban, mit tehetnénk okosabban, minthogy bizva remélve úgy lépünk át ezen óv választó küszöbén, hogy istenben vetett hittel tovább küzdünk és tovább haladunk. No de emlékezzünk meg az 1904. évnek azon esem ényeiről, melyek szorosan a mi szü- kebb körű hazánkat városunkat érdekli. A lefolyt évben bizony elég sok aggodalmunk vó\L és féltünk a még hátra lévő időszak nyomorától. Hosszú forró nyár, szokatlan erős szárazság perzselte a természet minden terményeit, a jótékony esőt megtagadta tőllünk az ég. Már már nagy volt a mi kétségbe esésünk a felett, hogy embernek az ember hasznára szolgáló állatoknak nem lesz meg a mindennapi megélhetés szükséglete. De a jótékony gondviselő a következményeket elhárította fejünk felől, gazdasági évünk ha nem is kitűnőnek, de közepes jónak bizonyult. Az ország igen sok részében felütötte pusztító erejét a járványos betegség, közben egy- gyes esetekben bennünket is fenyegetett, — de hála azért is a gondviselésnek, — a vószfel- hóket eltávolitotta felőlünk. Közegészség dolgában a legjobbak egyikének mondhatjuk az 1904-et. Iskoláink nem voltak zárva mint máskor a járvány miatt, igen kevesek azok, a kiknek a vészt hozó baj feledhetetlen sebet ütött szülői szi- vökön. Az előző évek jóval szigorúbbak valának, Sok embert vittek el városunk polgárai közzül, kik a jelesek közzé tartoztak, kik tudományok és tehetségűket a város javára szentelték, a város érdekében küzdtek és fáradtak. — Az 1904. ; óv e tekintetben is kíméletes volt hozzánk nem döntött le, egyetlen nevezetes társadalmi embert sem olyat, a ki az emberi kor szerint még j igényelhette az életet A városi közélet is több ; jót hozott reánk nézze, mint máskor. Csökken- | tek anyagi terheink, bár a város haladásaira so- j kát áldoztunk, kevesebb a községi pótadó, mint a múltban. Nagyot lendült az ipar, a kereskedelemnek az úgynevezett bukással alig volt halottja. Osinosodott külső formájában városunk, több emeletes ház és százakra menő magán lakás épült. Az iparosok a munkások nem voltak munka- nólkül mindenki aki dolgozni akart és tudort tisz tességesen zárhatta le az évet. A hivatalnokok fizetés felemeléshez jutottak, á Szatmárhegyi vasút uj motorokat kapott, jobban letudja bonyolítani a forgalmat. A szüret elég jól sikerült, a bor a mely termett azt mondja rolla minden szakértő, hogy igen jó. Az 1904. év emlékezete tehát kellemes. Lehetetlen a rendes viszonyok között, hogy ne volnának olyanok, a kik szomorúságot ne szenvedtek volna, de azokat biztassa a jövő, bízzanak Istenben reméljék fájdalmaik enyhülését. A küszöbön levő esztendőre csak kívánságokkal álhatunk elő. A közérdekért, a közérdek nevében beszélünk. - Tagadhatatlan, hogy igen sok megoldandó kérdés előtt áll városunk, hogy annak lakosai a hétköznapi boldogságot is megtalálhassák. — A legforróbb óhajunk tehát az, hogy egyáltalában közös akarattal, értelemmel meg tudjuk találni a reánk forduló évben is azokat az eszközöket, amelyet igénybevételével városunk érdekei biztosan haladhatnak előre, különösen azok a kik önzetlenül nemes ambitióval törekednek városunk boldogitására, sikerrel működhessenek, azok erejét, egészségét óvja meg a mindenható — adjon általában nyugodt, rendes, vészmentes esztendőt: Boldog uj évet! Mi bajuk a szövetkezetekkel? (P.) Szelídek voltunk, nagyon is ránk van- ! nak már kapva, ügy vagyunk, mint a gazdát- lan kutya, mindenki üt rajta egyet. Ha az ujsá- ; gok nem tudnak mit írni, neki esnek s cibálják : a szövetkezeti ügyet. Hisz hadd cibálják, ugyan !1 kinek se ártanak vele, de hát mégis csak fel j íorr az ember vére arra a hallatlan merészségre, Galambszárnyon. Nem volt annak szivében már remény, A ki írván, igy busongott szegény : „Ki ád nekem, mint a galambnak tollat ? Hogy fölrepülve, leljek nyugodalmat!“ így kért, igy várt, a kietlen pusztában, S csak ott maradt, alant a föld porában. Mert hasztalan kér mástól tollakat, Kit nem emel: hit, érzés, gondolat. Hit ád szárnyat s a gondolat ragad, Oda, hol béke s nyugalom fogad. Idegen toll magasba nem vezet, Csak lánggal égő, égi szeretet. Áz én lelkem csattogva bontja szárnyát, S boldogan hagyja itt a földnek árnyát. Ha túl felhőn, túl minden csillagon, Röpülhet fényes galambszárnyakon, Oda, hol a jó Istent föllelem És szivemet kezébe leteszem ! B. Büttner Lina. Lábánál zöld koszorú van . . .*) Irta : Büttner Julia. Tavaszra megától állított be Gombás görbe Lajos a kastélyba, számbavenni az épületben esett károkat. Nem mintha az ő munkája után kellene javítani, hanem azt, a mi más kőműves után válik-málik a falról. — A mit én vakoltam, az áll, mint az üveg; — mutatta kevélyen az öreg méltóságos asszonynak. — Pedig milyen vékonyan vettem, mig előttem az a gyüge, két collosra rakta a vakolatot. És milyen zsirosan vette ! Csupa mész! A sok mésztől meg é, elmállott, elporlott minden. De észszel kell dolgozni a kőművesnek. Pataki homok kevés mészszel, csak az tart a falon. A sok mész, sok pénz. És minek azt prédálni ? A ki elszórja, nem aratja! Mérséklés, csak mérséklés mindenben, mondja a exczellencziás püspök úr. Kerényesyné helyeslőén bólintott. Gombás görbe Lajos észrevette és mindjárt fölhasználta az elismerést. —■ Csak mérséklés a munkában is, igy mondta a püspök ur. Senki se kívánhatja embertársától, hogy törje ölje magát a kedvéért. *) Mutatvány szám a Családi regény tárban megjelent jeles írónőnek a „Méltóságos asszony emberei“ czimű művéből. Az öreg méltóságos asszony elnevette magát. — Mikor voltál a püspök urnái ? — Az ünnepek előtt. Bőrüléses kocsit küldött értem, akár csak ha gróf volnék! Két hétig voltam a püspöki kastélyban. Ma megint küldött értem, Hisz amott a nagy kapunál áll a bőrüléses kocsi, a min megyék. Csak leszálltam egy kicsit, hogy bejelentsem méltóságodnak, hogy úgy négy hétig leszek megin az exczellencziás püspök urnái. Hát ha kerestetni tetszik, most nem jöhetek, mert vár már* engem az exczellencziás püspök ur. Majd ki is jár tőle megint a jóféle szllvórium. Erős, mint a tűz és sima, mint a tej. Hej ! nem is ittam olyat, mióta Bosnyából eljöttem. — Mit csináltál te Boszniában ? ■— Hát okkupáltam, csak úgy, mint a többiek ; — vetette föl hetykén a vállát a kőműves. — Ezzel a lábakkal ? — nevetett az öreg úrnőt — Hisz akkor nem ilyenek voltak ; — vigyorgott görbe Lajos. — Mert éppen ott Bosnyában sodorta széjjel egy hid ágyúgolyó. —• Hideg ágyúgolyó ? —nézett rá Kerényesyné. — Az bizony. Már csak úgy gurult fáradtan a földön egyenesen felém. Én meg bolond észszel elébe Ä Sí,tüdőbetegsugoknéi, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozóknál infi non/a után ajanltatik. xxzx.— ..jzz: Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban livegenkint l K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmanu-Li Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájc. ÜZl Äli TT 8VI IBI ÍR1
