Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-26 / 48. szám
XXX. évfolyam. 48-ik sz. Szatmár, 1904. nov. 26. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. HIED E T E S E K: Készpénzfizetőn mel'ott a bgjntányosabb árban.-«> Nyiltter sora 16 fillér. <sA választások előtt. Lapunk egyik előbbi számában már elmondottuk nézetünket a bizottsági tagok választására vonatkozólag, úgy általánosságban. Ezzel csak irányítani akartuk a választók gondolkozásmódját. Ebben minket tisztán a városunk iránti jóakarat vezetett. Fölhívtuk a figyelmet arra, hogy i ne csináljunk országos, hanem városi politikát, ! mihez most hozzá tesszük, hogy a felekezeti po- 1 litikától is óvakodjanak, mert nem katholikusra, | oláhra, reformátusra vagy izr.-ra, hanem valódi városatyákra van szükségünk. Elmondottuk azt is, hogy nagyon helytelenül cselekednének a választók, ha ez újabb választásnál mellőznék azokat, a kik eddigi szereplésükkel a további bizalmat kiérdemelték, és viszont nem tennének üdvös szolgálatot, ha újból beválasztanák azokat, a kik, akár egy — akár más tekintetben érdemetlenekké tették magukat a további megtiszteltetésre, Miután azonban a választásokért megindított nagy mozgalomban nagyon sajnosán arról győződtünk meg, hogy sokan a mi meggyőződésünkkel, óhajtásunkkal éppen ellenkező irányban igyekeznek terelni a választásokat — most a 12-ik órában ismételve felemeljük szavunkat azért, hogy ha lehetséges elejét vegyük az épen nem óhajtott következményeknek. Ugyanazért, az utolsó óraban arra intjük óva a választókat, hogy ne hagyják magukat elaltatni, megszódittetni sem a mézes-mázos Ígéretek — sem a hatalmas nyomás vagy fenyegeVanitas. Ott áll már a szekér a szegényes kúria előtt, de a László gyerek még most is ott sir az édesanyja vállára borulva. Pedig el kell hagynia a falut, a kedves kúriát, a szegény özvegy-anyját és az imádott Margitkát, aki oda támasztja a fejét a tornác oszlopához csendes zokogással. Az őszi nap aranyosra festi a falut, a házat, a kopott szinti tarlókat ott a távolban ; de a László szivében nem akar kisütni a napsugár .... Gyorsan .... gyorsan! . . . . Nem vár a gőzmasina, nem vár ott a kaszárnya-szerű szürke iskolában az a rideg képű professor ur . . , Egy utolsó csók az anya nedves arcára, egy utolsó „sosem feledlek“ Margitkának és egy búcsúpillantás azokra a régi, re- j gényes dolgokra, melyeknek képét örök időkre akarja szivébe vésni az árva fiú. Egy perccel később már tova kocog a szekér az őszi nap sütötte poros utón, itthon hagyva azi a két gyönge, zokogó teremtést... * Letelt egy évtized, László gyors, ideges lépésekkel siett a_ főváros népes utcáin a színház felé. Ma próbálják utoljára a drámáját, melyet oly félénken tett tósok által eltántorittatni: hanem kövessék legjobb meggyőződésüket, s a szerint szavazzanak, a mint lelkiismeretük diktálja. Ne álljanak az érdekszövetkezetek mellé, klikkek támogatására ; mert azok nem a város közérdekeit, hanem a saját érdeküket igyekeznek kielégíteni, E pedig soha sem volt jó ... és nem is lesz jó soha ! Ilyen alkalmakkor sok mindenféle ígéret hangzik el, a melyek a választás után a legnagyobb részben örökre elhalnak. Tessék csak felemlíteni ; majd lesz mentség, hogy igy, hogy úgy nem lehet; nagyot változtak a viszonyok, várnunk kell a viszonyok javulására, olyatén módosulására, hogy jó módjával meglehessen valósítani. No hát az Ígéret; igy haldokló állapotba jut. .. aztán szépen m|g is hal. A ki pedig felült neki, ott marad a fakópnél, hogy alkalma legyen felocsúdni egy újabb csalódásból. Azt sem kell feledni, hogy akkor, amikor az egyéni hiúság, vagy önző érdek kielégítéséről van szó a legfeketébb Ördög is angyallá változik, s tudja adni a nagyon kedvest; fenékig tejfelnek látszik, s adja a „kedves uram bátyám“, a „szerelmes kedves öcsém“, „óh kedves jó barátom“ czimeket, csakhogy körülhálózhasson, s megnyerhessen érdekének keresztül hajszó- lására. S ha czólhoz jutott, hátat fordít, elkerül, vagy ha épen ki nem kerülhet, úgy néz rád, mintha savanyu almába harapott volna, vagy mintha a foga fájna, hogy minden kedved elmenjen a vele való beszélgetéstől; vagy pláne keresztül néz a fejeden, mintha megvetne, kicsinyelne ; mert hát már nincs rád legalább egy darabideig szüksége. S ha lessz, akkor megint előveszi álnok fogásait, s olyan szépen tudja adni a jóságot farizeusi pofával, mintha egy fiók ördög sem volna benne; pedig sötét lelkű volt mindig — és az is marad örökkön örökké, — vagyis addig, a mig lélegzeni tud: Ez olyan tapasztalati igazság, a mit a gyakorlati élet soha sem Tessz képes megczáfolni. Ezt különben nem azért mondjuk, mintha talán valakire, egyenesen ráakarnánk mutatni, hanem csak a közönség okulására, és óvatosságra intés czéljából. Neveket nem említünk sem ajánlás, sem kitessókelés szempontjából, mert azt részreliajt- hatlanságukkal ellenkeznék, (ismeri a közönség a maga szereplő embereit, tessék felettök bíráskodni, s a jól megjutalmazni, a bizalomra nem érdemest mellőzni, a kinek pedig sötét álnoklel- küségéről van meggyőződve, megvetni, vagy egyszerűen ignorálni, mint valami hitvány portékát, mert az ilyentől jót, üdvöst várni nem lehet soha semmiféle körülmények közt sem. A város közérdekében figyelmeztetjük a választó polgárokat, hogy holmi kétkulacsos természetű, köpenyforgató egyéneket, szóval olyanokat, kik már kimutatták a foguk fehérít, s nyilvános szereplésükkel magukat egyben vagy másban gyanússá tették mint bizalomra teljesen érdemetleneket egyszerűen mellőzzenek ; ellenben azokat, kik eddigi viselt dolgaikkal magukat le hat hónappal ezelőtt az igazgató asztalára. Tegnap még kis hivatalnok, — holnap talán már hírneves iró, szép asszonyok bálványa, hires emberek s nagy urak barátja. — De azért nem feledi Margitkát, az özvegy anyja által örökbefogadott árvaleányt, akinek immár I tiz esztendeje, hogy örök hűséget esküdött. Neki ajánlja 1 lelke mélyéből azt a szive vérévol megirt darabot, amit másnap már talán több ezer ember fog megtap- ; solni, . . . neki a kis parasztleánynak, kinek gyarló az esze, de tisztább és jobb a szive, mint annak a sok szép hires asszonynak. Üres az óriási színház, csak kevesen: színészek, újságírók, foglalnak helyet a nézőtéren. Kezdik a próbát. De László nem lát, nem hall belőle semmit; ott jár a lelke a kisfalusi ház fehérre meszelt tornácán, azokra a szeretteire gondol, akik nem lehetnek itt holnap, hogy örömkönnyeket sírjanak az ő diadalán. Akik olyan távol vannak tőle, távol nagyon távol .............. é * Másnap a László nevét szárnyaira kapta a hubs ^eröpülte vele az egész fővárost. Aztán sorba jött minden: megnyíltak előtte a főúri szalonok gondosan zárt ajtói, no meg a szép asszonyok — szivei. Ettől fogva már miuden este találkozott azzal a leánynyal, ki neki premier estéjén azt a nagy fehér bokrétát dobta. Nagy családnak volt e lány utolsó és elszegényedett sarja. Apja világhírű „viveur“ volt fiatal korában s későn házasodott. A leánynak nem volt más hozománya, mint a ragyogó szépsége és kitűnő neve. Szülei minden áron férjhez akarták adni s eltűnt gazdaságuk utolsó romjait az ő báljaira adták ki. Ez a gyönyörű szép, de hideg, kőszívű leány meglátta a fiatal irót s elhatározta, hogy férjévé teszi. — László nem volt gazdag, de az ő lángesze olyan kapitális, mint akár melyik hitbizomány. Eszes és ügyes volt a leány s igy hamar megtörtént, hogy László nagy örömmel udvarolt neki. S úgy történt az is, hogy egy éjjel, egy fényes báli teremben az andalító muzsika hangjai mellett azt a fatális kis szócskát súgta a fülébe; „szeretlek“. — S másnap már mint vőlegény lépett be a grófi házba. * Letelt ismét tiz év. László tudja régen, hogy a felesége nem szerette sohasem. Ám most tudta meg, hogy megcsalja őt. Ott fekszik előtte a levél, az A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdő betegsége kilói, úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen légzőszervek hurutos bajainál lábbadozóknal influenza után ajáültaúk. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpotet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-Li Roche & Co vegyészeti gyár Busói Svájc.
