Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-26 / 48. szám
2 S Z A T M Á E. nov. 25. érdemesekké tették — újból tiszteljék meg bizalmukkal, — mert ezzel magukat is megtisztelik, — s a városnak meg épen javát munkálják. Ezekhez pedig az újonnan fellépett illetve fellóp- tetett egyének közzül azokat válasszák be, a kik nyilvános életükkel, képességükkel, szaktudásukkal, tiszta, mocsoktalan jellemükkel teljes garan- tiát nyújtanak arra, hogy megtiszteltetésük esetén a városnak nemcsak diszére, hanem valódi hasznára is lesznek. Tisztába kell jünnünk azzal is, hogy sokan j nemcsak azért óhajtják elnyerni a városatyasá- j got (a mi csak nagy felelőséggel járó terheket rak vállaira,) mert ezzel polgártársaik bizalmát, s az ebből folyó megtiszteltetést nyerik el: hanem azért, hogy a hatalom veröfónyes melegében sütkérezve alkalomadtán valami anyagi haszonnal járó konczot kaphassanak, s aztán, hogy polgártársaikra egy vagy más tekintetben nyomást gyakorolhassanak. Jegyezzék meg a választók, hogy a most megválasztandó városatyákat 6 évi hosszú időtartamra bizzák meg érdekeik képviseletével. Ha jól választanak, nem lesz okuk bánkódni; de ha roszul választanak, nagyon de nagyon sajnosán megfogják keserűin!. Szóval ,,a ki jól köt, jól old 1“ Végül arra hivjuk fel az összes választókat, hogy ne mulasszák el választói joguk gyakorlását, nemcsak azért, merfnagyon fontos jogot gyakorolhatnak. Amit minden józan és helyes gondolkozásu embernek gyakorolni elengedhetlen kötelessége í hanem azért is, mert a nagyobb szám könnyebben és biztosabban ellensúlyozhatja a választási kedvezőtlen esélyeket. Mi a közönség érdekei iránti tisztünkből — s erkölcsi kötelességünkből kifolyólag a magunkét lelkiismeretesen megtettük akkor, a mikor a választókat az üdvös választásokra kitanitani, — s ezzel úgy a közérdek, mint saját érdekük megóvására inteni törekedtünk. Most már a választókon van a sor, hogy tegyék meg kötelességüket, és pedig úgy, amint annak jó eredménye lehet. A baromfitenyésztés a gazda háztartásában. Ha a baromfitenyésztés jövedelmezőségéről egy í gazdával szóba állunk, nagyon kicsinylő választ fo- j gunk kapni, sőt azt fogja mondani, hogy nemcsak haszon nincs mellette, hanem még kárról is lohet beszélni, amit a baromfiak a kertben, vagy a gazdaságban okoznak. Ha viszont elővesszük a baromfitenyésztési szaklapokat, meg szakkönyveket, azt olvassuk, hogy a baromfiak tenyésztése igen jövedelmező dolog s évente sok millió korona jön be az országba a baromfi termékek kivitele révén. Honnan van ez a nagy ellentét a szakirodalom s a gyakorlati gazda véleménye között ? Nyilván onnan, hogy a gazda nem szerez tudomást az udvarában tartott baromfiak után származó bevételekről, mivel ezek az asszony jövedelmét képezik. Bezzeg a jó gazdasszony igen nagyon megsínyli, hogyha egy némely rossz esztendőben a baromfivész elpusztítja kedvelt állatait. A gazda csák azt tudja, hogy naponta kell szemes eleséget adnia a baromfiaknak, meg azután gyakran észreveszi, hogy kaparásukkal kárt okoznak a voteményekben. Egészen másként vélekedne azonban, ha nagyobb figyelemmel kisérné a baromfitenyésztést, nevezetesen, ha a kiadásokról s bevételekről pontos jegyzéket vezetve, látná, hogy az állattenyésztés mai fokozottabb felkarolása felé törekvő gazdálkodási viszonyba a baromfitenyésztés igen jól beilleszthető s jövedelmezőség tekintetében nem marad mögötte más állattenyésztési ágnak, mert pl. ugyanazért az összegért, a melyért fejős tehenet vesz, beszerezhet !00 tyúkot, a mely után körülbelül 700 korona áru tojásra számíthat. Ha már most leszámítjuk a tartási költséget, 400 korona tiszta jövedelmet bízvást felvehetünk. Sajnos, nálunk nem igen jegyzik a baromfi tenyésztők a felmerülő kiadásokat és bevételeket, de átlagosan fel lehet venni, hogy húsz tyuk körülbelül 90 korona tiszta jövedelmet hoz, 10 tyúkot a legkisebb birtokos, sőt munkás és napszámos ember is tarthat és éppen ezekben a legkisebb háztartásokban nagyon számba vehető összeg 45 korona. Németországban szinte általános az a vélemény, hogy a gazda a baromfi termékekből behozza az adót. Hazánkban a kormány régóta figyelemmel kiséri a baromfitenyésztést s tiszteletre méltó áldozatkészséggel dolgozik annak fellendítésén. így a mi hazai baromfifajtáinkat keresztezés utján nemesíteni törekszik s évente több ezer darab bimállatot, kakast gúnarat, gácsért oszt ki a községeknek, gazdasági egyesületeknek, olyképen, hogy minden gazda, a ki nemes himállatot kap, cserébe parlagi kakast, gácsért, vagy gúnárt ad az államnak vissza. A cél ezzel a cserekiosztással az, hogy hazai baromfi fajainkat nagyobb testűvé alakítsuk s oly állatokat teuyészszünk a melyeknek húsát és tojását a külföldi fogyasztó piacok közönsége kedve! s magasabb áron megveszi. Igen üdvös dolog volna tehát ha a gazdák átértve, a kormány nemes célját, mindinkább jobban felkarolnák a baromfitenyésztést s igyekeznének nemes himállatokat beszerezni, a melyeket különben legközelebbi cikkemben lesz szerencsém ismertetni. Winkler János a „Baromfitenyésztők Országos Egyesületének“ titkáraHírek. — Ä Lorántffy Zsuzsanna egylet ma egy heti felolvasó estélye a közönség részéről a már megszokott szép számú érdeklődés mellett tartatott meg. A műsort a németi énekkar precízen előadott éneke vezette be, melynek elhangzása után Osváth Elemér főgymnasiunr. tanár tartott érd kés és szellemes felolvasást, melyben a társadalmi félszegségeket csipkedte. Ezután Kolozsvári Juliska és Etelka énekeltek egy duettet Kolozsvári Mariska zongora kísérlete mellett. A felhangzó tapsokra még megtoldotta egy pár magyar nótával. Majd Nagy Vincze adta elő Sas Edének „Csipkerózsa“ ciinü tréfás költeményét, melynek előadásával osztatlan tetszést aratott. A műsor utolsó pontját a németi énekkar szolgáltatta. — 90 éves püspök. Egyházkerületünknek ősz püspöke a napokban ünnepelte meg születésének 90-dik évfordulóját. Ez évforduló alkalmából az ország min- 1 den részéből számosán üdvözölték a tiszteletreméltó | egyházfőt, kiknek most a következő levélben mond | köszönetét a jubiláns : Isten áldó kegyelme megengedte érnem azon 1 életkort, mely csak igen keveseknek adatik. E napok- ! gan kilenczvenedik életév határát léptem át és ez évfordulón lelki hálaáldozattal kell leborulnom a Gondviselés előtt, hogy ily nagy kegyelmére méltóztatta az i Ur az ő szolgáját. Nagy örömömre szolgált, hogy eme | kilenczvenedik születésnapom alkalmából jó embereim szép számmal kerestek fel, bizonyságot teendő irántam érzett jóindulatú szeretetükről. igen sokan pedig a közelből ós a messze távolból melegszavu levélben üdvözöltek. Fájdalom, nem tehetem, hogy kinek-kinek személyesen vagy külön viszonozzam a kedvesen vett jóleső emlékezéseket. Fogadják tehát ez utón mindnyájan nálás köszöueteinet a kifejezett jókivánatokért és midőn e sorok utján kívánom viszonozni a reárn halmozott áldásokat, szivem teljességéből kérem felettük Isten minden áldásainak beteljesedését ! Teljes tisztelettel vagyok Dcbreczen, 1904. november 22. Kiss Áron s. k., tiszántúli református püspök. — Egyházkerületi közgyűlés. A tiszántúli ev. reí. egyházkerület őszi közgyűlését e hó 29 és következő napjain tartja. A kerületi közgyűlést bizottsági ülések előzik meg, igy 27-én tanügyi bizottsági, — 28-án es- poresi ülések lesznek. 29 és a következő napokon pedig a rendes gyűlések. — Miniszteri leirat. A belügyminiszter jóváhagyta a csendőrség behozatala tárgyában kelt közgyűlési határozatokat és elrendelte, hogy január elsején a csendőrségi intézmény életbe léptessék. — Ami városunk egyike azon vidéki törvényhatósági városoknak, ahol a csendőrségi szolgálat legkorábban bekövetkezik. — így elöljárunk példával, 'a mi viszonyainkon aztán a többi városok is okulhatnak. — Elhalasztott matiné. A szatmári Kölcsey-kör által folyó hó 20-ára hirdetett, azonban közben 27-ére halasztott matinéé ekkor sem fog megtartatni, mivel a közgyűlési terem a városi képviselőválasztásnál el lesz foglalva. így a matinéé bizonytalan időre elhalászta tott. — Az egyházadázás. A zsinat e hó 22-ón befejezte első cziklusát és szünetelni fog a jövő év első negyedéig. Legfontosabb tárgya volt az egyházi adózás kérdése és ebben legfontosabb határozat az, hogy n moly egyházak az állam segítségét kívánják igénybe venni, azok tartoznak a 2-től 20 koronáig fokozódó személyadót és a 10°/o-os vagyoni adót — az állami adó arányában kivetve — életbe léptetni. Továbbá kimondotta a zsinat, hogy a lelkészek és tanítók is kötelesek az egyházfentartásához hivatali fizetésűk után kirovandó aránylagos adóval hozzájárulni. Gróf Tisza Istváu indítványára zsinat megbízta az úgynevezett közös bizottságot, hogy a kormánynyal tárgyalásokat folytasson nemcsak az egyházi adók csökkentése, hanem a lolkészi és tanítói fizetések javítása érdekében is. — Vallásos-estély a németii ev. ref. egyház tanácstermében holnap, Vasárnap este G órakor tartatik meg. iiam in ummingisao-^is^smunitssssíiat.-ss! TU» TTTrwam—M> 6 asszony levele, melyben titkos légyottot ad szeretőjének. És László ott ül asztala előtt, gondolatja messze elkóborol, mig keze idegesen játszik a revolverével. Gondolkozik. Senki sem szereti már őt e kerek világon. Azokat, akik életüket is odaadták volna érte. azokat elszakította mágától házasságával. Tiz év óta nem járt már otthon, a kedves, öreg kúriában. Már azóta az édesanyja is meghalt, Margitka meg férjhez mehetett s — elfeledte őt. És elgondolja, hogy a világ őt milyen szerencsés embernek hiszi: sok a pénze, neve közismert, szép előkellő asszony a felesége, aki — ah, megcsalja őt, de csak előkelő, kitűnő férfiakkal, akik hát neki is jóbarátai. — És mialatt igy töpreng magában, öntudatlanul odaírja a keze a büuösasszony levelére ezt a szót: „Vanitas“ . . . Aranypaszoinántos ruháju illat ezüst tálcán sürgönyt hoz. Fáradtan töri fel a vörös pecsétet az iró. Onnan jön a sürgöny a távolból, a kis faluból: „Margit utánad való bánatában reggel meghalt.“ Egy régi pajtása küldi neki e hirt. Jó hir ez 1 Azt olvasta belőle ki, hogy mégis csak volt valaki,— egy sápadt kis lány, — aki gondolt reá, bár fájón; aki szerette őt, bár vérző szívvel is. És egyszerre érzi, hogy huzza-vonja őt valami arra haza felé, oda a kis árnyás temetőbe, az édes anyja, szegény kis Margitkája sírja mellé. Levelet ir titkárjának, lepecsételi és felveszi a revolvert az asztalról. Meghalt. Oda megy hát vissza szerettei közzé. — Nem hagy maga után semmit, csak egy kötetre való verset és egész életének munkáján ezt a szót: „Vanitas“ .... Paris. De Gerando Félix A. A kik hivek voltak mindhalálig. (Folytatás.) Hát csakugyan' szép sorba ment minden, mint a hogy a porkoláb jelezte. Harmadnapon 9 órakor előszóliták a három jóbarát czellájában lévőket, hogy menjenek a törvényszék elé kihallgatásra. Rajtuk a sor, a nro 4-en. — Lássátok — szólt Ilarsányi keserű mosolygással barátaihoz — itt is a 4-es számban lakunk, mint hajdan a kollégiumban. De meddig lakunk ? sóhajtott Czeglédi. — Azt hiszem a kihallgatás után azonnal szabadna bocsátanak, vélekedik János. — Aligha, kedves Jankóm, dörmögto a Pista: — nem azért hívtak minket ide, hogy egykönnyen haza ereszszenek. — Hiszen nem tettünk semmi rosszat, tiszták vagyunk! — No majd bekennek azok .. . — Akkor hát csakugyan okosabb lett volna elmenekülnünk, mint a bánhidai kollega. — Persze, hogy okosabb, de nem tisztességesebb. A menekülésben csak azt bizonyítottuk volna be, hogy van bennünk annyi okosság, mint a patkányban, a ki elhagyja jókor a sülyedő hajót. De szenvedésünkkel azt, hogy van benuüuk hűség is a Krisztus evangé- lioma iiánt. Legyünk hivek, Jankóm, mind halálig! ? , . . A porkoláb hosszú folyosón át, majd lépcsőkön fölfelé vezette a nro 4-et. Végre egy tágas, világos, nagy terembe értek. Hosszú zöld asztalnál ültek a törvényszék bírái. Legelői két nagy égő viaszgyertya s aranyos feszület. Előtte kék taláros, szikár aszott képű papi ember, mellette nagy aranykereszt. Ez a bécsújhelyi püspök : Kolonics Lipót. Jobbra tőle egy termetes másik íüpap, nagy szakálla leér a széles vörös övéig, hatalmas bajusszá túl a fülein, az a kalocsai érsek: Sze- lepcsényi György, jokb keze mellett egy bosszú aranyos kainpós bot, a főpapi jelvény. (Folyt, köv.) m~ Legjobb varrógépek kedvező részletfizetésre kaphatók Szaimáron, Kazincy-utca i7 a Zárdával szemben, H
