Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-19 / 47. szám

'3 'N 'uaqSssnq sa uaqjiq quBir srqzsug

v saSoszsaSa iq jjbuue mpaAuazs qoq joSbsjXvieiu ijqaj b^biui” SosSajaq Xpiu ‘Sapq ?(unjoq XSoq ‘B.fjozuSi sí Xuauqnjoq g ’jiBUBjEjEAiqqpBiq „jbuijbzs“ b luzopjB }B5)buojoj( zuad juiui ‘uiau -na} }iui ]Bi[oi qo a tua^j 'mapajjsaXpiuazs XSoq ‘iiEAjojjopui jbzzb ‘jasapoq b;pb3b}§oui ‘jpuaj -azjo SbszbSi lojzsaqjazs BjESBqXuoziq ‘jbubj }uiui ‘ofojzsaqjazs sojajaj niuapjo.íSüu aQ -ojaX] -aq saqapii; sb}b:i[b§jozsSbszbSi ojzso zb piiui ‘uib;ji BqdBj „sourazg“ b jojbjojbzo g („

fpvzssm pmvpfmi jammv ‘tuvjpvuwffiut pvuvf wjpfiif joqfuod -1U2ZS -}Odd -Jva •a9 zv ‘fo ‘zspqpj oaitf m ÁSoq ‘ibaiáuub' jupoS

ppSoUI J{9fp3JJS3AIZS ZB ‘Bfpnf UI9S 9qS3A3>[S3[ }OqO Z3 DJ Y

•uaqpqipp} isojoq.19 q •; ‘lUBjzsBjnj sí Bq-„souiBzg“ b puioSuo preqtí poiui ‘uaquiapÁSa ibai^uba}iubi qoA qopaazs S9 o}9J9zs uoq o zu -g ÁSoq ‘pxre pn; ui9s quiuios uadta á3ba ‘ps9A9q qi?so ÁSva ‘bCosbajo •; soúiBzg y -ozuiatpf UBqqjouiozs uaSi-uaS; ;b>[ -uruoq ‘soSpsnuB; afósotiaiazs o zb S9 ui9g9su9p9sou9J9zs U3 zy

•UI9p3pZ3J{ 9A9 Á§9 }ÚlUI qqO} JBUI ‘U3JJ3 BSBpoqSB;9JOdd SIUIBq JBUB^SB|JBA -J9J 'A3 -g B ‘U9 pÁ[ -3UI ‘qBuzojBq buib BSBpdBqSru piiui ‘pop Sqsuozqq b UBqreuiBzs ^IÍ-08 s? '61 dBJ „SOlUBZg“ B Op }B§BUI BipB ÁU3UIinjOJ{ U9Zg

•3J9J9P) 9qqOJ3LLI>[BA S9IU }pU9S9S}pjUO S 3J9IUPP9A 0 zb qBuSopBd ÁSn jjbso ‘qosoq sbuo iso[o>[J9 sbjjba nfji zb qóqp; -9J3ZS ojoSubj gumi jbub; -g b SippB ‘>pup9qzs9.i9ui lujopnzBqSgui uonuipjfuuoq KSba ‘qBupSqBq uoáSb ÁSba ‘qBiqnuoAarpj U?A -vÁS KSba ‘sí unnuB} qBpqpj S91U ÁSoq ‘BApÄSsq jjoáSba bjuibS -BÚI BJIÄUUB Äp ‘9UJO[nÄS Sí §9 ZB BqpiUI ‘UBqmoSBSZBSl Bizsq qjuosBq zoqdBU 01ÁU9J b ‘zs9qpj U9 Sím ÁSoq ‘BÍq^uoziq Bfpppd in jbub; iBqpSBg b poq qgqqo; joqiui ‘;z9 qpuBqBA 3U sí XSoq gg"

•qizs3i bübub; jzb qgupjgzs qgugpj zb ;iq ÁSoq ‘qunuBjjBA [pq ;zb ‘qnf[9ÁSg§3iu qBfqoSBsqBAiq joq ijbjba -iq b qo s qunz9u BjqqBSBSBiu pqqoj XS3 uBsnpBiá qgÄu9i qo{ -nÁS b Bq ‘U9q9ü3ip qguug ‘qizsgj BApquBi yib qgujojnXS qgugpj zb qq : ;uu3zs 9p9zsgqBppd i^a S9su9{pp3S9p ijgqgzXjgq y

(*’13J-„>jCqqzO>lP3|!ÁU UEgepe^“ B

: WOJ13ZO

— 4 —

ha kell, állást foglalnak mellette. Szabad szellemben ev. ref. vallástanárnak tanitani csakis az ev. ref. vallásu egyház tanaival ellenkezőleg lehet. Az ifjú uraknak, az igazság iránt igen silány érzékük lehet, midőn engemet Bagothai urnák igazságtalan vádolásával vádolnak, mert különben éreznék, hogy oly vallástanár, kinek székfoglaló beszéde egy ev. ref. vall. gymnasium évi értesítőjében, az ifjúság hitéletét rontó veszedelmes elméletei miatt, (lásd a kerületi jegyzőkönyv kitételét) meg nem jelenhetett, nagyon is igazságosan és az ev. ref. prot. vallásu egyháznak, hálára méltó szolgálatott téve vádoltatik, egy szívben és lélekben ev. ref. prot. vallásu lelkész által. Mellettem bizonyít azon tény, hogy az 1904-ik év május 25-ikén tartott kerületi gyűlés bírósága, midőn elitéli Bagothai tanár urat: „aggodalommal nézi, hogy az ifjak vallásos nevelése az ö kezében van.“ Az ily bizonyíték nemes ifjak ! nem „lat“ hanem mázsa szerű. Valóban sajnálom, hogy a hős ifjak közt Varga Csongor is ott van. Rossz jel! az ifjú nemzedék idejéből.

A mi a Mikula Endre, Nagy Barnára hivatkozó nyilatkozatát illeti, arra ismételgetni nem akarván, mit se szólok. Nyilatkozatának egész modorára azonban meg kell jegyeznem, hogy kétségtelen bizonyíték, miszerint a jogász ur is az illemtanból semmit sem sajátított el, mert különben volna bár tiszta igazsága, egy idős lelkészszel szemben bizonyára válogatottabb kifejezéseket használna. „Oláh ifjú“ „oláh jogász“ megszólításom sérti és pedig mélyen ?! Beh különös ! ! Hát azért, hogy kedves édes szülei oláhok, a miatt nem hullat fájó könnyeket ? Lássa ! ha engemet magyar férfinak, magyar lelkésznek ezimez, nem hogy sértve érezném magamat, de nemes büszkeséggel vallanám, hogy igen az vagyok ! ! Higyje meg ifjú ur, hogy én magyar kálvinista, se felekezetieskedni, se más nemzetiségűt gyűlölni nem szoktam, a tisztességes, becsületes halandót, legyen zsidó, tót, vagy oláh ember, testvéremnek tekintem, a komiszban is, csak a komiszkodást nézem le, tehát minden sértő szándék nélkül használtam megszólításaimat. De ha sértették, miért adta ki magát névleg ? Rejtőzött volna fájdalmában a zugba, hiszen én a nevét nem is tudtam ! Oh Mikula ur! bár úgy volna, hogy az illető ref. gymnasium jó erkölcsén ne esett volna csorba, de lássa nem úgy van ! mert igen verejtékes és évekig tartó fáradsággal kiköszörülhető csorba az, mikor a gymnasiumnak oly vallástanára is van, kinek székfoglaló beszédje nyilvánosságra bocsátás helyett igazgatói asztalfiókba áristomoltatik és tanszékének hitigazságaival merő ellentétü

— 5 —

meggyőződéseiben is fungens tanár! Hej, hej ! ha normális állapot volna a szatmári gymnasiumban, vallási takintethen. akkor egV oly tanárt, kinek székfoglalója nem ütötte meg a mértéket, nem erősitették'jvolna meg székében. S nem tudom, hogy igazgató-tanács, fenntartó testület, miként nézte el ?! A mit kérdez tőlem, arra már feleltem. Vallásával nem foglalkozom. Ha lélek szerint g. kath, vallásu, elhiszem, hogy derék, becsületes emberré növi ki magát. De mert a vért még Krisztus sem változtatta vízzé, hogy magyar, azt kétlem, s hogy hazafiság dolgában is velem, vagy más magyarral szemben, megállja-é helyét, az szintén kérdések kérdése, és a felelet alkalmasint nagy hiányt mutatna részéről, velem, már az idősök sorában működő vér szerint is magyar lelkésszel szemben. Csak lassabban szép reményű, öntelt ifjú az agarakkal, többre fog úgy menni, ha nem ugrál. Oláhnak nem én, hanem a pópája keresztelte, az én anyakönyvemben egy Mikula sincs bejegyezve !!

Bagothai tanár ur pontjához érve, hívhatnám a közvélemény ítélő széke elé őt a XX-ik század „Szervét“-jét, mondhatnám neki, hogy több lelkész készül maga confirmálni fiát, mert félti tőle ; mondhatnám, hogy ne volna csak a „tanári bozszu“ tapasztalata, oly rettentő, majd akkor látnok meg, volna-e számára mentsvár ?! De nem hívom, hisz majd el ér ő oda magától is, és nem mondok neki semmit, csak azt, hogy a „Szamos“ lapban tegye közzé a nagy apparátusával készített székfoglaló beszédét, és utánna azt a vallástant, melyet kötelezőleg kell tanítania, s akkor a t. olvasó közönség látván az egy és ugyanazon nyelvnek két különböző beszédét, nyilvánvaló leend előtte, hogy a valódi hazugság leggonoszabb tőre, az ő ajaka alatt vagyon, és hogy az igazaknak világosságok fénylő, de az istenteleneknek szövétnekök megalszik (Péld. 13 r. 9. v.) mert az igazmondó ajak megerősödik mindörökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig vagyon (12 r. 18 v.) aztán „a bölcs félvén, eltávozik a gonosztól, a bolond pedig bele viszi magát, oly igen vakmerő.“ (14 f. 16 v.)

Végezvén czáfolatomat, a hős ifjaknak, még jelentkezhető badarságukat eresztem utjokra. Bagothai tanár úrral azonban még lesz találkám, de ő vele is csak annyiban, amennyiben székfoglaló beszédének rostálása alkalmával nekem is kell rázogatnom a rostát.

Kispalád, 1904. okt. 17.

Nagy^Elek,

ev. ref. lelkész.