Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-19 / 47. szám

-qoj 0[3juo[io reqjoSBg juuu sa ‘[BSSBqBUJBg ‘uBqBäBSBSjpj nfji snSojoaqj uiojpq-jaq s uiBSJBjzsaqjaj saÁjajmqaj ÁSa uaÁjaq souba -IJÁu uiBjzoqjBtBj ‘uaAuarn aquazoajqag ‘aAjajzapi ajsajnÁS ijajnj -oq v i ajajaiusnqiai uiojBJBq b uaíjajag j i BfpB§BjSau/ jbuiosbjihb ‘[oqaqap.ia qBUB§BSZB§i SnzBq bij ‘bájb zb ÁSoq ‘a-qizaqjaAoy[ ,,'tuopB ajpasazaqjapuaj uajasa Sasqnzs pfBiu j uiojBJBq“ : Bjpuoui jzb bíájb zb ap ‘{njaAÁSaj uiajjaq japAaj a qauqapaA iq ajjaq ‘aqsazaq -juua padat ‘jjoa inas báubajiubj iq jBAníji nsBgBA sbui ‘jbubj qjBA •jaj -Aa ÁSa ÁSoq ‘jjoa UB[jBjBq§ojSaui jjcqa b[ájb s úiajjop g •UBq-„JBUijBzg“ b uibjji jouuu B juirn SBZoqjBAiq Baj ‘sajquia jjoa jbuiuioibjjbj Ájo sí tqjnfji qBjo ZB uajaAaj b uozy -ián UBÁjaeq JlJÁu auapaq as Sam qaÄji jbui ÁSoq ‘urejpuoui jzb ua ajiuiB ‘„zb jaquia «ojba Bpo mau zsiq ‘qBjdBsoja jbui ÁSoq ‘o Bjpnj jzb ‘reqjoSBg b ZB UOJBIUJBZS Sam uba jjo“ : ajoj ajzapjaq jbubj ibiSoj -oaqj so ('Bp ssojg ÁSoq ‘j[oa baji uaÁpui ‘faj bjsbajo jBfdBj ozajaA -at ÁSa qBircfij spqBUJBg ‘uiojBJBq juiui ‘uBApqzoqBpnj ’ibjjbzsjbjos -uaq jojuiaÁSn s UBAZoqpqBj uiajaA jjoja Bpjpz b ‘jjoa jbjbSsziVb uaqa jbubj -a ‘uojbuijbzs uopiui ‘bíIájb zb qBunfji zb qauug

•Jiq más jbuiuiojbSoj joj -SbszbSi zb ÁSoq ‘joSBSÁuoziq zsaj jo.ue ‘qizsjBf jbaibabzs uopim jps ‘souiu aqazja más ‘BSBSJOjpq más ‘jubji aqapj’a SbszbSi zb qauiq ‘snSoioaqj nqajja ÁSa ajaA uaÁSaj sí ÁSa qBso ‘uaquazoaj -qaQ ÁSoq ‘uojst BfpB au ‘qaq qunuzoqpBim s iqqruos quiaqapuaA -oudBd -jaj -Aa zb ‘ÁUBpjad sBuijBpÍBj ‘ojijouiozs nfji zb zg

•aja SBqBUJBa ÁSBjq qap -uaAoudBd b ‘Bspqoqsi japBq snjzsug b ‘sí uaqosjaSaj qoqBzs ur?q -BjBpnj uiaSassajajoq a ’B?ubj sa jBqoÁUBAjiUBj b uioujojbzo qaq Saui ‘jsbSba b uiouSba jpqaj qaq bzssu\ 'SíjBjBq puiui jjasnjzsjjg b zojBq : zoJBq B osbajo q uiaSassatajoq njazssBjBAiq ‘ua zy

ÍBqBfBqozs UBUBJ ‘jjbjb BfmozsoqjaqBq tnuoA aApaqzsajjod ájiui qo ‘mauatta BAjuiqns jaÁSa úaqajazjaúiojo jBpBip b ‘jn jbubj jjaÁSaq b ‘joSbsjubzsi3 zb bajbj g -qBupoq -redi luajtjaqaj ‘qBUBUtOA qajaqaj Bqjuiui s ‘qBUBjuoj maqau bjb[ -ppm pojdBpr;q ‘qBÍji sajar pjBjnuiaq jBqnSBUi b ‘tnzoq ibáubajiubj qzoÁUBAiBq ‘uaÁSat nfaja qqBUBtjBjBqjnfBq |buub Bqajap ÁSof]

•JJOja BÁUBUIAIA SBp9tBSsZ}A SOÁUBUIOpUJ B qBSO ‘Snu ytifvij umi tfop ppp tivifujo^opm Qpfiumm ÁSoq ‘tnsoBqBm BfttBA jzb ‘jjiquo zb o ap ‘SBSOJiq tjsjnjaq b ajtajqo ‘joÁji juijv

'.WlWJSVJJVil \f$A

‘0/3 fíjiuv] udqvqgzsuvi s? uoqdpgzsoq qqüiSofqdzs púm ‘pop Svsntfi opinvi S31U9U v [vawSpp pi9zs qvitvspuva qunzvqiíSd ‘jOAd -fia -ag

— Z ~~

— 3 —

bek közt mind beszélte azokat miket a „Szatmáriba irtam. Avagy a következetesen gondolkozó í'ő, gondolhat-e oly absurdumot, hogy én, a Bagotbai dolgaiba, alap s ok nélkül bele tudnék vinni egy oláh s más vallásu ifjút ? Azt talán még álmomban se tudhatnám megtenni ?!

S mégis, a nevezett ifjú, szavait visszatagadó levelet is merészelt hozzám írni, a szerint a mint a Lapban tette. A lapból azonban kifeledte, Nagyarban 1902. aug. 22-ikén kelt levelének e pontját „hanem bizalmi nyilatkozatért küldött hozzá“, (t. i. Bagothai az oláh ifjúhoz) köszönő levelet, a mint az illető előttem nyilvánította.“ ítéljen, a józanul gondolkodó olvasó 1 Egy oláh ifjúról állítja, saját pennájának nyomain Nagy Barnabás, hogy előtte nyilvánította, Bagothai köszönetét a bizalmi nyilatkozatért, s még is ugyancsak pennájával másutt tagadást tesz. Aztán, ha Bagothai nem irt volna az oláh ifjúnak, miért küldött volna az köszönésre méltó bizalmi nyilatkozatot ?! De menjünk tovább ! A Nagy Barnabás atyja az „én szerető barátom“ 1903. decz. 15-ikén keltezett levelét, a Bagothai elleni ügyre vonatkozólag eként zárja: „Én pedig amit mondtam és amit Ígértem — állom. Légy nyugodt! Az ügy értekezletünkön is tárgyalva lesz, különben mi már testületileg foglaltunk állást e tekintetben. A Barna leveleit majd összeszedem, de elő állítható ő maga is, — ha a dolog úgy kívánja“. Az én szerető barátom ez értelemben irt hozzám 1904. május közepén is, midőn Ígéri, hogy érdekemben a kerületi gyűlésre be megy Debreczenbe, fiját tanúmul ismét felajánlja mint helyben levőt, ki a valót nem fogja eltagadni. Ismét ítéljen a t. olvasó !

A többi hős és tanitványi szeretet hevétől lelkesített ifjak nyilatkozatához kevés szavam van. Nem kérdem, hogy az ő vallásuk nem olyan-é, mint szeretett tanáruké. Hanem azt már határozottan állítom, hogy Bagothai tanár, ő nekiek, az ev. ref. prot.- egyház vallásával ellenkező tanokat igen is tanított, mert az iskolai értesítőben kinem adható székfoglaló beszéd ő előttök is olvastatott, és a vizsgálati jegyzőkönyv bizonysága szerint, a gym- nasiumi Igazgató tanár társaival együtt, barátságosan többször figyelmeztette, hogy isteni tiszteletek alkalmával, az ifjúság előtt más szellemű predikatiókat tartson.

A kedvelt nagyhangú bizonyítvány igazsága, idézett igazságom által sokat veszített értékéből! Állításom még határozottabb lenne, ha tudnám, hogy a nyilatkozó jogász ifjak közöttük vannak azoknak, kikről N. László barátom nyilvánította, hogy tetszett nekik a Bagothai „szabad szellemű tanítása“ s kifejezték, hogy