Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-01 / 40. szám

XXX. évfolyam. 40-ik sz. Szatmár 1904 okt. I. SZATMÁR. TÁRSADALMI ÉíS SZÉPIRODALMI HETILAP. X Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDET ES EK: Készpénzfizetés mellett a legjntányosabb árban.-<S> Nyilttór sora 16 fillér. <$>­Kossutli ünnep városunkban Szatmár szab. kir. város nagy ha­zánkfia Kossutli Lajos születésének száza* dik évfordulója alkalmából, midőn — szerte ez országban honliui lelkesedéstől áthatva, őr­tüzet gyújtottak, a nagyidők legnagyobbiká­nak emlékénél, midőn a fájdalmasan dicső korszakra való emlékezésnél erősebben do­bogott a magyar szív, szent lelkesedéstől áthatva ünnepet ült a nemzet, — akkor— elha­tározta, hogy Kossuth Lajos arczképét meg­festeti a közgyűlési terem számára. Azóta pár esztendő múlt el. A kép mely Kossuthot ifjú kora teljében ábrázolja, elkészült s a leleplezés idejéül f. hó 26-ika tűzetett. A leleplezési ünnepélyre eljött a nagy Kossuth fia Kossuth Ferenc/,, több képvi­selő társaságában s városunk közönsége megmutatta, hogy a szent hazaszeretet ol­táránál, a magasztos érzelem hevületében tud ünnepet ülni s hogy a Kossuth név említésénél leomlik minden válaszfal s hogy a név, amely cultuszsszá, a nemzeti élet hazaszeretet fogalmává lett, még összetudja forrasztani az átokkal sújtott, pártoskodó nemzetet Megmutatta s azzal a szeretettel melylyel Kossuth Ferenczets társait fogadta bebizonyította e nemes város, hogy annak a nemzeti eszmének, melyért Kossuth az ifjúság lobogó tüzével, a férfikar teljes ere­jével s az öregség jellemző szívósságával egész rajongással harczolt törhetetlen hive s hogy a történelmi fejlődés tapasztalatai szerint, jövendő boldogulásunk, nemzeti nagy czéljainak jövendő elérése csak az ő nyomdokain haladva lehetséges. Ezért volt nagy jelentőségű ez az ün­nepély s az a lelkesedés, melylyel e város az általa adható legnagyobb kitüntetésben részesítő Kossuth Ferenczet, — midőn díszpol­gárrá választotta, — nemcsak aközólet rögös terén szereplő fáradhatatlan mutikásságu és önzetleuhazaszeretetü férfiúnak szól hanem szól annak az eszmének, melyet átöröklés folytán immár ő képvisel. Boldog lehet e város, hogy polgárai közzé sorozhatja a Kossuth nevet s emlé­ket állíthatott a nagy férfiúnak, a kinél cso­dálatosabb tehetséget s önzetlenebb hazafit még nem szült s nem fog szülni soha ma­gyar anya. Az ünnepség lefolyásáról részletes tu­dósításunk a következő : Vendégek érkezése. A múlt hó 25-én vasárnap este a I) órás gyorsvonattal .érkezett meg a leleple­zési ünnepélyt e Kossuth Ferenc, kinek kí­séretében voltak Barta Ödön, Benedek Já­nos, Bencs László, Brázay Kálmán, Hentai­ler Lajos, Gabányi Miklós, Jékey Zsigmond, Kacskovics Géza, Luby Béla, ^ Dr. Nagy Sán­dor, Szatmári Mór, Molnár Ákos országgy. képviselők, Ambrózovits Béla nyug. min. osztálytanácsos és Pallay Sándor Kossuth Ferenc titkára. A vendégeket a pályaudvaron Tankóci Gyula üdvözölte. Majd a hosszú kocsisorból álló menet megindult s IJray Géza vendég- szerető házához hajtottak, a hol a házigazda barátságos vacsorával várta a megérkezett vendégeket. Szerenád. Uray Géza házánál igen kellemes meg­lepetésben részesültek a megérkezett ven­dégek. A szatmári férfi dalegyesület Meder Mihály s az iparos dalárda Veres Lajos karmester vezetése alatt igen szép lampionos csoport élén remek szerenáddal lepték meg. A város polgársága nevében Os- váth Elemér főgimnáziumi tanár a következő szép beszéddel üdvözölte Kossuth Ferencet: Nagyságos Képviselő Ur! „Volt idő, nem is nagyon régen, mi­kor ritka volt az emlékünnep a hazában ; nemzeti fájdalmainkat s gyászos érzelme­inket szivünkbe zárva, legfeljebb elmereng­tünk a múlt idők eseményein, melyekből ha^ föl is ragyogott egy pillanatra régi di­csőségünk fénye, ha föl is csillant a jö­vendő kétes reményének egy-egy sugara, a keserves árvaság érzése nem engedett emlékezni s az emlékezésben hitet keresni, s a visszafojtott fájdalom nem akart tün­tetni. Az árva, ha a mindenség elviharzott feje felett, alázza meg magát a földnek poráig, nincs joga panaszkodni, nincs joga remélni! így mondták a hatalom birtokosai. Ma az emlékezés, az elmúlt idők nagy tényeinek, vezéralakjainak ünneplése zá­loga egy nemzet jövőjének, biztosíték az élethez. így vallják a nemzetek jóltevői. Igen, az emlékezés, mely mindig újabb vonásokkal gazdagítva adja át a jövendő­nek azt, ami hallhatatlanságra hivatott, a minek örök isteni rendeltetése, hogy esz- ménynyé legyen. íme Szatmár város tör­vényhatósága s polgársága is lelkes emlé­kezésben kívánja kifejezni mély háláját, s őszinte tiszteletét történelmünk legkivá­lóbb alakja, Kossuth Lajos emléke iránt; ime külső alakban is maga ebbe kívánja állítani azt, ki szivében régen él mint esz­mény, mint nemzeti Géniusz, mint a nem­zet édes atyja, ki azzal vigasztalta egy­kor nemzetét: „Ha majd eltemetnek, föl­támadok siromból s a Kossuth név, na­gyobb lesz mint volt valaha!“ Hatalom lesz mely fölviszi nemzetét a dicsőség legma­gasabb fokára; igazság lesz, mely a nép- szabadság, testvériség és egyenlőség oltá­rán áll, mint e szentháromság megvaló­sítója e honban ; kultusz lesz, mely e nem­zetnek életszükség, az egyénnek ideál, a honfiúi törekvéseknek czél, s a nemzeti aspirácziaknak a megtestesült Ige. Az em­beri nagyság tüneményei között, melyeket a történelem felmutat, lehettek mások is az elismerés, a tisztelet, a csodálat fensé­ges tárgyai, de szeretve saját népétől úgy, mint ö volt, nem volt soha senki. Dicsősé­günk, hogy beszélhetünk róla, reménysé­günk, kihez a honfiúi áhitat és kegyelet fordulhat, valahányszor hitre, erőre és bá­tor kitartásra leend szüksége, büszkesé­günk. hogy mi is egy vagyunk abból a nemzetből, mely Tőle tanult élni s törhet- len törekvésünk, hogy szivünk legszentebb érzetével forrjunk össze emlékezetével. Ezért ünnep nekünk mindig a Reá való emléke­zés, azért ünnep a holnap is Szatmárvá- ros életében, mert újabb emlékezésével ad­hat ismételten kifejezést iránta való tiszte­letének. hálájának s szeretetének. És mi­dőn ez ünnep fényének emeléséhez a nagy­ságos Képviselő Űr is körünkben való meg­jelenésévi hozzájul, e város polgársága mélyen át van hatva a Nagyságod iránti tisztelet, elismerés és hála érzetétől. Annak a tiszteletnek és elismerésnek érzetétől, mely nemcsak Kossuth Lajos fiának szól, hanem a mely önmagáért is joggal meg­illeti azért az állandó és önzetlen törekvé­seiért, melyet minden időben, minden kö­rülmények között imádott hazánk érdeké­ben, nemzetünk javáért erős szellemi erő­vel s puritán jellemmel kifejt. Ha elisme­résül adhatjuk tiszteletünket, hálánkat és szeretetünket, fogadja ezt el tőlünk Nagy­ságod úgy, amint adjuk, őszintén és ön­zetlenül. Hadd forrjon össze édes atyjára való magasztos emlékezésünkkel, hogy te­remjen ez erős kapcsolat gyümölcsöket hazánk s nemzetünk boldogulására ! Isten hozta városunkba! .... Isten éltesse soká!“ Sirolin 5 tsoktVrmint Sir; tüdőbotegaegt*kite 1, légzőszervek hurutom bajaiual úgymint idült bronchitis szamar-hurut és különösen lábbadozoknul in- - " fluenza után aj.inltaiik. zzzziizzizizziill Emali az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel­lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegcnkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, fí hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-Li Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájc. I

Next

/
Thumbnails
Contents