Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-01 / 40. szám
2 okt. 1 A. lelkfes éljenzsssel kisórt beszéd elhangzása után, Kossuth Ferenez beszólt az egybegyűltekhez, köszönetét mondva a nem remélt szives fogadtatásért. Majd Hentaller J^ajos a gyomai kerület képviselője a köz- óhajnak engedve tartott rövid beszédet. -- Vacsora után a képviselők a Pannóniába, az akkor tartott lóverseny bálra mentek el. Díszközgyűlés. A múlt hó 2(1-án hétfőn délelőtt í I órakor rendkívüli közgyűlés keretében leleplezték a tanácskozási terein számára megfestett Kossuth arczkópót, A rendkívüli közgyűlés tárgysorozata a következő volt: 1. A főispán megnyitó beszéde. 2. dr. Kelemen Samu ünnepi beszéde 3. Veréczy Antal indítványa. A tágas közgyűlési termet már jóval 11 óra előtt igen szép számú közönség töltötte meg. Kossuth Ferenczet s képviselő társait a terembe lépéskor zugó éljenzéssel fogadták, melynek csillapultával Kristóffy József főispán a következő beszéddel nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést. Mélyen tisztelt Közgyűlés! ,.Kossuth Lajos, migy hazánkfia születésének százados évfordulója alkalmából Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága is díszközgyűlést rendezett. Kovács Leó tagtársunk indítványára elhatározta, hogy nagy hazánkfiának arcképét megfesteti és örök emlékezet okáért közgyűlési termében elhelyezi. A törvényhatósági bizottság ebbéli határozatának végrehajtásával a Tanács bízatott meg, — Több pályázó közűi az arckép megfestésével Keisz károly festőművész bízatott meg, ki ebbeli feladatának megfelelt, az arczképét megfestette s a város közönségének átadta.“ Euután ismertetve a leleplezési ünnepély előkészítő körülményeit, beszédét igy folytatta : „M. t. Közgyűlés: Méltóztatnak ebből látni, hogy a mai napon nem a mi városunk közérdekű ügyeinek tárgyalásával fogunk foglalkozni, hanem egy ünnepélyes közgyűlést, egy ünnepélyes összejövetelt tartunk, hogy áldozzunk a nagy férfiú emlékének, aki a magyar nép felszabadítója vala, akit mi Kossuth apánknak nevezünk; hogy méltassuk, dicsőítsük az ő nagy és szent nevet és az által a mi városunk krónikájába beírván az ő nevét, városunk szerény történetének lapjait ékesítsük. (Tetszés.) Nem az ón feladatom, hogy erről a helyről Kossuth Lajos hervadhátlan, nagy hazafiui érdemeit méltassam; a végrehajtó bizottság ezzel a szereppel és megtisztelő feladattal dr. Kelemen Samu tagtársunkat bízta meg. De egyet erről a helyről én is kijelentek és ez az, hogy akkor, midőn Kossuth Lajos emlékezetének fáklyát gyújtunk, a mi közéleti porondunkon is elnémult a politikai küzdelmek harczi zaja, mi köztünk is elsimulnak a nézeteltérések és szivvel-lólekkel összeolvadunk és egybeforrva közös érzéssel és közös egyetértéssel dicsőítjük és áldjuk annak nagy nevét, alá a magyar nemzetnek felszabadítója volt. Éljenzés és taps.) E mellett még egy nevezetes körülményt kell megemlítenem, [m. t. törv. biS Z A T M Á K. zottság I — és ez az, hogy a mi ünnepélyes közgyűlésünket a mai napon megtisztelte és szerencséltette látogatásával Kossuth Lajosnak vérszerinti fia. (Elénk éljenzés.) Köszöntőm Önt (Kossuth Ferenez felé fordul) nemcsak a magam, hanem Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége nevében (éljenzés), köszöntőm önt, nemcsak azért, hogy Ön a nagy Kossuthnak fia, hanem azért is, mert a közéleti működésével és hazafias cselekedeteivel mindnyájunk tiszteletét és elismerését érdemelte ki. (Éljenzés és taps,) Köszöntőm az ő barátait is, kik szive sek voltak őt ide elkísérni és ez által a mi ünnepélyünk fényét emelni. (Éljenzés.) Ezután, m. t. közönség, midőn önöknek hálás köszönetemet fejezem ki, hogy ezen ünnepélyes közgyűlésen megjelenésükkel a közgyűlés fényét emelni szívesek voltak, a mai napra összehívott rendkívüli közgyűlést ezennel megnyitódnak nyilvánítom.“ (Elénk éljenzés.) A tárgysorozat következő pontja dr. Kelemen Samu ünnepi beszéde volt. Általános figyelem közepett emelkedett szólásra s tartotta meg gyönyörű beszédét, melyet térszüke miatt csak részben közlünk. A bevezető rész a következő : Mélyen tisztelt Közgyűlés! „Egy évtized tűnt le azóta, hogy komor éjszakán óriás fény lobbant fel. Mintha a lógdicsóbb életnek utolsó föl- lobbanásában, a föld golyónak valamennyi fáklyája összefogott volna, hogy örökre elűzze a sötétséget, mely halotti leplét ránk borítani készült. Azután minden csillag lehullott az égről, sötét lett. És a földnek mindmegannyi zugából mintha panaszos hangok tortok volna elő, egy nemzetnek jajszavát verve vissza egy világnak vesztesége fölött. És szállt a gyász a bánat szárnyain. Felhő tovább adta a felhőnek, bérc a völgynek, kis patak a folyónak, folyó belesirta a tengerbe — Kossuth Lajos meghalt, Kossuth Lajos nincs többé . . . És országoknak mesgyéi összéfolytak, birodalmaknak határkövei leomlottak a gyásznak egységében. Hazahoztuk. Kihűlt tetemeit leeresztettük a hideg földbe ám soha ki nem hiilő lelkét, a nemzet lelke temette a magáéba. Esztendőkön azóta sokszor megújulnak a mi sebeink ; esztendőnkini sokszor, haj de nem elégszer föltámad és megújul lelkűnkben a Te képed. Türelemre inted a türelrnetlenkedőket, kitartásra buzdítod a lankadókat, harcra a esüggedőket. — Harcra, amely nem szűnik meg, amig jogtalanság ül diadalt a jogon és ármány fojtogatja az igazságot. A tested meghalt és Te mégsem múltál el, nem is fogsz elmúlni soha. Csak velünk magyarokkal együtt! Ha majd népirtó csatában talán kiirtanak minket, az utolsó közülünk, a hírmondó is, ajkán a Te neveddel fog holtra váltan összerogyni Akkor elmúltál véged. Vagy tán ha elpuhultan, önmagunkról megfeledkezve beolvadnánk majd idegen nemzetbe. Akkor is véged, De akkor emultunk mi is, mert nem lesz már magyar a magyar. Megírtad egyik leveledben: „Én már régen nem élek, meghaltam lsüT-ben. De ha meghalok, föltámadok síromban és a nevem akkoi nagyobb hatalom lesz mint valaha.“ így van igy lesz. Más nemzeteknek is vannak nagy embereik. Nekünk is adott a gondviselés jeles férfiakat, nemzeti hősöket, akik küzdések közepette megmutatták a harcok útját, harcokból a béke ösvényét. Az életpályát, melyet megfutottak, vór- esöppeknek nyomai jelzik. Vér, mely a küzdelem okozta sebből bugyan elő és vér mely a szívnek keservéből fakad, egy nemzet elnyomatására és szenvedésének láttára. Büszkék vagyunk rajok, kik lelkűknek minden kincsét nemzetünk közt osztották szót és ünnepeljük őket mint a haza nagy fiait, Ám Kossuth Lajos nem fia a hazának, hanem édes- apja, Hozzá alázatos fiúi szívvel járulunk, mint gyermek az édes atyjához, kinek létét köszönheti. Mert e nemzetnek működése az ő élete működéséből sarjadt,“ Majd gyönyörű szavakban méltatja Kossuth hazafiui működését, magasztalja azt az óriásnak látszó munkát, melyet ő nemzete érdekében egymaga végzett. Beszédét igy folytatja: Mi mefestettük a Te képedet nagyoknak Nagyjai A művész, akinek ecsotjót megihletted, fórfikorod teljében elevenített meg. Hosszú öregséged, Neked, a természet fájdalmas ajándéka, nincs e képen visszetük- röztetve. Jól van igy. Ember nem szeret visszaemlékezni az emberek hálátlanságára. És ma megdöbbenünk a gondolaton, szinte hihetetlennek találjuk, hogy még csak egy negyed század előtt, aggkorod idején, magyar törvényhozók alkottak törvényt, mely Kossuth Lajost megfosztotta a magyar állampolgárságtól. Ez volt a seb, mely örökké vérzett és vércsepjei mintha kitörülhetetlenül égetnének ma minket. A nemzetnek bűneiért hosszú évek óta vezekel a nemzet. Emlékedet fölállítottuk mindnyájan szivünkben, de megakarjuk azt örökíteni itt is tanácskozásunk termében. Csüggedések, kétségek óráiban Tereád vetjük tekintetünket, bizalommal, szeretettel, mert ugy-e te nem tartasz haragot velünk nemzeted fiaival. Látsz-e vájjon minket, amint szent hevület tüzóben összeforva borulunk le emléked előtt ? Hallod-e esdeklő szózatunkat, és eljösz-e majd, amikor hívunk ? És ha jösz, úgy szálsz-e le közénk, mint langyos tavaszi eső, melynek hullása nyomán kivirul a róna és kalászba szökken a mag? Vagy úgy csapsz-e le közzónk, mint zugó fergeteg, mely elsöpör utjából minden hazug akadályt és száguldása nyomán megtisztul a lég. Kossuth Lajosi üzensz e Te még mi nekünk valaha? Szellő ha hozza a Te szavadat, akármilyen halkan suttogja is, a mi szivünk meg fogja azt hallani, szélvész ha zúgja, ég zengése, föld morraja között, ami lelkünk megfogja azt éi’teni. Kedvező részlet-fizetesre legjobb varrógépek —:—* kaphatók -----Sz atmáron, Kazincy-utca i7. a Zárdával szemben. ®
